Élő holtak

# Búcsúzás

Arra eszméltem hogy Norbi kelteget. Gyorsan felkeltem azt hittem valami baj van. Ám mikor megláttam Norbi miért keltett fel nagyon megörültem.
Ott volt előttünk a tábla amin az állt hogy Debrecen. Végre megérkeztünk.
Már csak azt kellett kitalálni hogy merre lehet a tábor. De erre hamar rájöttünk mivel a tábla után amire az volt írva hogy Debrecen állt egy olyan tábla is amin ott volt hogy hogyan lehet eljutni a táborhoz. Ez volt pontosan rá írva: A menedékhez menj 500 métert egyenesen majd fordulj jobbra, onnan még 100 méter egyenesen és megérkeztél. Minden túlélőt szívesen fogadunk.
Tehát elindultunk tovább előre.
Út közben viszont olyasmi történt amire senki sem számított.
Elkezdtek ránk lövöldözni. Hátra néztünk hogy megnézzük kik azok.
Hát persze hogy a Nightmare táborból voltak a katonák. Ja és persze itt volt velük Black tábornok is.
- Tudtam hogy megkellett volna ölnöm még a táborban.- mondta Rami.
- Majd most megteheted.- mondta neki Balázs.
- Meg is fogom.- mondta elszántan Rami.
A katonák egyre jobban löttek ránk.
- Ki kell jutnunk valahogy.- kiáltottam.
Van egy ötletem mindenki maradjon itt a buszon amíg nem szólok hogy jöhettek. Senki ne avatkozzon bele. Bízzatok bennem.
Mindenki bólintott.
Majd én elmásztam a busz elejébe.
- Black tábornagy kérlek haggyátok abba egy kicsit. Kiszállok.-mondtam.
Mindenki állj.-kiáltotta a tábornok.
- Tessék. Most pedig gyere ki édesem.- mondta.
A többiek értetlenül néztek rám.
- Ha rosszúl sülne el hagyjatok itt és fussatok.- mondtam.
Majd megcsókoltam Norbit és feltett kezekkel kiszálltam a buszból.
- Alkut szeretnék kötni.-mondtam a tábornoknak.
- Miféle alkut?
- Engedje hogy a többiek épségben elmenjenek és én itt maradok magával.
- Sajnos ez nekem így nem lesz jó egy ember túl kevés. De arról lehet szó hogy őket lelőjük és te maradsz.
- NEM!- feleltem.
- Hát legyen akkor mindenkit lelövünk.-mondta.
Erre felemelte a kezét és lőtt egyet.
Lesokkoltam és a hasamhoz kaptam amiből elkezdett folyni a vér. Erre még egy lövést hallottam. De az a golyó már nem engem talált el hanem a tábornok fejét. Rami fejbe lőtte. Majd minden katonát lelőttek. Én közben össze estem. Nagy puffanással értem volna földet ha Norbi nem ér oda időben.
- Nem,nem,nem!!!- üvöltözte.
Nem halhatsz meg!
- Sajnálom.- néztem a szemébe.
Majd oda jött mindenki.
- Nem halhatsz meg hallod. Te vagy a legjobb barátnőm én nem bírnám ki nélküled. És sajnálom hogy haragudtam rád.-mondta Viki.
- Semmi baj. Én nem haragszom ha te se.
- Miért csináltad ezt?- kérdezte Rami.
- Mert így legalább ti túlélitek és eljuttok a menedékre. És köszönöm hogy fejbe lőtted azt a majmot.- mondtam neki mosolyogva.
- Amúgy is le akartam löni de mikor megláttam hogy meglőtt téged nem tétováztam tovább egyből lelőttem.
Rá mosolyogtam.
Majd a többiek is oda jöttek és elbúcsúztak tőlem. Végül Norbi jött oda.
- Sajnálom hogy ilyen későn jöttem rá hogy szeretlek. És hogy annyit szenvedtél miattam.
- Norbi én nem haragszom. Nagyon szeretlek. Majd már én is elkezdtem zokogni.
Norbi átölelt és ő is sírt. Most láttam életemben először és utoljára sírni.
Oda hajolt és megcsókolt. Végül becauktam a szememet és elcsöndesült minden.