Élő holtak

# A kezdet

Egy átlagos nyári napnak indult. Reggel 6:30 kor szólt az ébresztőm. Nagy nehezen fel keltem felöltöztem majd lementem.
- Jó reggelt. Köszöntem anyának.
- Jó reggelt kicsim.
- Apa?
- Ma korábban kellett mennie dolgozni.
- Értem.
Ezután csöndben telt a reggel. Én gyorsan megreggeliztem míg anya már az ebédet főzte.
Majd oda mentem egy puszit nyomtam az arcára és elindultam az iskolába.
A házunk előtt már Viki várt rám.
- Szia Viki.
- Szia Viru. Indulhatunk?
- Aham.
Út közben átbeszéltük hogy mi történt hétvégén majd megérkeztünk a suliba.
Felmentünk a termünkbe. Már majdnem mindenki bent volt. Oda mentünk a lányokhoz. Barátnőim: Rami a vidám és nagyon dilis lány a csapatban bár kicsit túl nagy az egoja. Legjobb barátnője Niki: kicsit félénk de amúgy nagyon kedves lány mindig felvidít mindenkit. Aztán mellettük Bianka: kicsit naiv, nagyon nagy szíve van. Legjobb barátnője Vanda: a csapatba az egyik legmagabiztosabb lány, nem érdekli mások véleménye. Mellettük Fanni: ő tavaly jött az osztályunkba de ez az egy év alatt is nagyon jóba lettünk vele kedves barátságos lány bár egy kicsit zárkózott. És végül az én legjobb barátnőm Viki: a legjobb fej lány a suliban mindenki kedveli na és persze a fiúk és oda vannak érte. Nem mellesleg a csapatból csak neki van barátja.
- Sziasztok. Köszöntem oda nekik.
- Hali. Hangzott a válasz egyszerre.
Majd egyszer csak megjelent a tanár.
Elkezdődött az unalmas angol óra majd utána a sok unalmas óra. Tesi volt az utolsó óránk. A lányokkal bementünk az öltőze, de nem öltöztünk át hisz szerencsénkre nem volt tanár. Épp az öltözőben hülyéskedtünk és zenét hallgatunk mikor egyszer csak egy sikítást hallottunk az utcáról.
Oda futottam az ablakhoz és megnéztem mi volt az. Ám mikor megláttam nem hittem a szememnek. Gyorsan oda hívtam magamhoz Ramit és Vikit hogy megyőződjek róla nem képzelődöm. Oda jöttek hozzám és kinéztek az ablakon. Egymásra néztünk és egyszerre megszólaltunk. Zombik!!!!