Üdvözlöm a Port Maffia bárban! (Befejezett)

Egy rajz, ami megjósolja a jövőt?

Egy pillanatra megtorpant a kis faajtó előtt, és elgondolkodott, hogy talán még elmenekülhetne, és hagyhatná a francba az egészet. Elég sokat tanult ahhoz, hogy rendes munkája legyen. Simán elmehetne dolgozni egy normális helyre is, és akkor nem lenne problémája, el tudná tartani magát anélkül, hogy a büszkeségét teljes mértékben elvesztené.

Megrázta a fejét. Nem tehette meg, hogy csak úgy lelép, hisz tartozik ennyivel Morinak, és ha kell, akkor ő olyan büszkén fogja végezni ezt a munkát, mint eddig senki a világon. Legalábbis ezzel próbálta győzködni magát, és a végén eléggé megemberelte magát ahhoz, hogy benyisson.

Egy teljesen más világ tárult a szeme elé, mint amit eddig megszokott. Vörös pompa uralkodott a teremben. A bútorok, a falak, s minden egyéb vörös és fekete színben hívogatta a vendégeket. S bár a hely ilyen korai órákban még kongott az ürességtől, de Chuya szinte látta maga előtt az embereket, ahogy elterpeszkednek a fotelokban, s piával a kezükben cseverésznek a lányokkal, néhányuk felett pedig hatalmas füstfelhő kering.

- Még tiszta a terep – pillantott körbe, s igyekezett elkerülni a biztonsági kamerákat, nehogy a főnöke meglássa, hisz meg akarta lepni az öreget.

Nem nézte meg az öltözőket és egyéb helyiségeket, hanem egyenesen az irodába tartott. Ismerte a járást, hisz amikor még kisgyerek volt, Mori néha behozta őt csak azért, hogy ismerkedjen a hellyel. Emlékezett, az itt dolgozók gyakran becipelték az öltözőbe, és mindenfélét aggattak a hajába. Azóta előszeretettel viselt kalapot, hogy elrejtse fürtjeit az ilyesfajta hajfétises emberek elől, akik kérdezés nélkül fogdosták, amikor még védekezni sem tudott.

Elsétált az egyik privát szoba mellett, majd feltrappolt a lépcsőn, s három határozott kopogás után benyitott az ajtón.

Gyámja a tölgyfából készült íróasztalánál ült, előtte hatalmas papírhalmok foglaltak helyet. A férfi bőszen jegyzetelt, ám amikor a fiú betoppant, megállt, s az asztalra könyökölve pillantott rá.

- Hát itt vagy - Tetőtől-talpig végigmérte a vöröst, majd végigsimított borostáján. - Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a diplomaosztódra! - mosolyodott el egy pillanatra. - Bár nyilván nem hiányoztam oda, hisz ilyenkor a diákoknak már csak a bulin jár az eszük, nem igaz?

- Valahogy úgy - vont vállat Chuya, miközben helyet foglalt az egyik puha fotelban, ami az íróasztal elé volt helyezve.

- Másnapos vagy?

- Eléggé - szegezte tekintetét a szőnyegre zavarában a vörös. - Megkímélnél a mai naptól? - kérdezte reménykedve.

Mori egy pillanatra elgondolkodott, aztán egy sóhajtás kíséretében így felelt:

- Rendben. Úgyis van néhány dolog, amit meg kell tanulnod előtte. De a többieknek még ma mindenképp be foglak mutatni. Hamarosan bejönnek. Addig is figyelj, elmondom, mi lesz a feladatod, ha betér egy vendég.

Chuya felvonta a szemöldökét, s érdeklődve pillantott fel gyámjára.

- Üdvözlöm a Port Mafia bárban! Kérem, kövessen, azonnal keresek magának egy üres helyet. Mit parancsol először? Egy italt esetleg, vagy rögtön a lényegre térne? Ennél a résznél kuncogj fel, vagy nézz kihívóan annak a kis pöcsnek a szemébe, akit meg kell kopasztanod! Ne feledd, ha más lányt rendel, akkor csak mosolyogva vidd neki, akit kér, de ha téged akar, akkor ne kínálj fel mást! Nincs ellenvetés! Leszarom, mennyire irtózol attól a féregtől, ő már a tied. Természetesen megtiltom azt is, hogy mástól elcsald az áldozatát! Nincs nyílt lekérés, viszont kisebb trükkökkel simán játszadozhattok, ha úgy jön ki a lépés. Jól figyelj a legfontosabb dolog, hogy amit a vendég parancsol, azt a vendég megkapja! A többi dolgot a munkatársaid elregélik, és lassan akár magadtól is rájöhetsz egy-két dologra, világos?