Üdvözlöm a Port Maffia bárban! (Befejezett)

Mondd, hogy nem feküdtem le veled!

Mivel Chuuya elájult, miután elélvezett, így nem tudott ellenkezni az ellen, hogy Dazai elvigye őt egy szállodába, ahol...

***

A kis vörös álmában újra a nagy diófát pillantotta meg, alatta a kis árnyalakkal, akinek elengedhetetlen kelléke a mankó ismét ott feküdt mellette. Közelebb ment hozzá. Az a személy ült ott, akire számított. Dazai. Még kicsi volt, elveszett, és az élet nem tette sikeressé. S így nem is tudott hencegni azzal, honnan hova jutott. Épp ezért döntött úgy, hogy odamegy hozzá.

A kisfiú hatalmas mosollyal fogadta. Reflexből ő is elmosolyodott, hisz ennek az ártatlan pofinak nem tudott ellenállni.

- Ah, egyáltalán miért lettél sztár? – guggolt le mellé, s megsimogatta fejét.

Dazai pedig válaszolt neki. Ezzel csak egyetlen probléma volt. Ugyan látta, ahogy a kisfiú szája mozog, ám egyetlen hangot sem hallott kijönni onnan.

***

A kis vörös hunyorogva vette tudomásul, hogy a nap sugarai kisütik a szemét. Ez már megadta a kezdőlökést a napjának, hisz nyugtázta magában, ha így kezdődött, a továbbiakban is ilyen szar lesz. Nem tehetett róla, a reggeli pesszimizmus megszokott volt nála.

- Már megint nem húztam le a redőnyt? – ült fel az ágyban. Nagyokat pislogva körbenézett a szobán. A falak hófehér, a bútorok fekete színben virítottak. A földön elterülő szív alakú szőnyeg nem sejtetett valami jót. A hatalmas franciaágy, amiben feküdt, és a selyemtapintású takaró, még annyira sem mutatott semmi biztatót. – Ah, értem! Még alszom! – Azzal vissza is dőlt az ágyba, s belefúrta fejét a párnába. Szorosan lehunyta szemét, és próbált felébredni, ám ez nem sikerült neki.

- Mi a faszt keresek itt? – ült fel dühösen, és fejét fogva próbált nem kiborulni.

- Ah, Chuuya, felkeltél? – nyílt ki egy ajtó, amin a barna hajú dugta be fejét.

- Mit keresel itt? – húzódott hátra az ágyban.

- Nem emlékszel? – pislogott rá a barna, és odasétált mellé, majd leült az ágyra. - Tegnap megtámadtak, és én megmentettelek. Nagyjából ennyi.

A kis vörös agyába villámcsapásszerűen villantak fel az emlékek. Igaz, megtámadták, és dolgokat akartak csinálni vele. S amikor ellenkezett, valamit megetettek vele, és akkor... Jött Dazai, és elintézte őket. Aztán segített neki megkönnyebbülni, de hogy utána mi történt, arra képtelen volt visszaemlékezni.

- Jézusom – temette tenyerébe arcát. - Mondd, hogy nem feküdtem le veled!

- Hm, nem – mosolygott rá aranyosan a vörösre, s közelebb hajolt hozzá. A kisebb akaratlanul is végignézett rajta. Farmernadrágban volt,  fekete inge felül ki volt gombolva. Haja közelebbről nézve még kicsit nedvesen csillant meg. – Nem tennék olyat, amit nem akarsz. Neked kell megkérned.

- Arra várhatsz! – húzta össze szemöldökét a fiú. – Most pedig tűnj a személyes zónámból!

- Rendben! Türelmes ember vagyok – vont vállat. – Amúgy jól érzed magad?

- Persze, hogy jól vagyok! Megtámadtak, és? Számítottam erre, amikor elkezdtem ezt a melót – Chuuya nagyon kimérten mondta ezeket. Ám a másik érezte, hogy a csak megjátssza az erős embert. Kizártnak tartotta, hogy egy ilyen ne rázta volna meg. Ez be is igazolódott rögtön, amint a vörös kissé remegő hanggal folytatta. – Így vesztettem volna el a szüzességem, ha te nem tolod oda a pofád. Na, és? Mi van ebben?

Dazai nem bírta tovább. A vállánál fogva ragadta meg a másikat, s az ágyra nyomva még egy másodpercre belenézett a kék íriszekbe, melyek egy pillanatra megcsillantak az ijedtségtől, ám ez már nem érdekelte a barna hajút. Ajkát a férfi ajkaira tapasztotta, majd végignyalt először a felsőn, majd az alsón, amibe egy kicsit erősebben a kelleténél bele is harapott, mire Chuuya feljajdult, s a magasabb kapott az alkalmon, becsúsztatta nyelvét a vörös szájába, hogy valami érdekesebbet is játszhassanak.

Legnagyobb meglepetésére a férfi viszonozta csókját, ráadásul nem is akárhogyan. A barna nem gondolta volna, hogy ilyen tehetséges. Vagy ez a tapasztalat lenne? Annyi emberrel cserélt volna már nyálat, hogy ilyen ügyessé edzette ki magát? Dazai annyira felhúzta magát erre a gondolatra, hogy még erősebben szorította áldozata vállát, s mire észbekaphatott volna, fémes ízt érzett meg a szájában. Gyorsan elkapta fejét, s bal kezével eltakarta száját.

- A te szádban, vagy az enyémben vérzik valami? – kérdezte, s aggódva pillantott a még mindig fekvőre, aki erre könyökével támaszkodva feljebb húzta magát, s felhúzott szemöldökkel, kérdőn nézett a férfira.

- Az én szám, vagy annak az embernek a szája vérezhet, aki majd' eltörte a vállam? – tűnődött el. – Hm, fogós kérdés!

Dazai erre könnyes szemmel szipogni kezdett.

- Nem mondod, hogy ennyire fáj – ült fel Chuuya, és megérintette a másik kezét, amivel arcát takarta.

- Nem erről van szó! – csóválta fejét a fiatalabb. – Csak olyan kis édesen haraptál meg, hogy nem éreztem szinte semmit, nem gondoltam, hogy vérezni fogok.

A kisebb pár pillanatig megrökönyödve figyelte a másikat, s próbálta eldönteni, hogy tényleg ennyire agyalágyult-e egy sztárhoz képest, de végül muszáj volt annyiban maradnia, hogy a férfi valóban ilyen idióta.

- Minden lány életében eljön a pillanat, amikor nővé érik – utalt ezzel Dazai vérzésére, miközben felállt az ágyról, s megigazította ruháit.

- Hova mész? – kérdezte ártatlan kiskutyaszemekkel a barna hajú, mire a vörös vállat volna ennyit felelt:

– Haza. – Még csak hátra sem fordult, hogy a szemébe nézzen. Dazai utánakapott, ám a másik dühösen elkapta karját. – Ne érj hozzám! – kiáltott fel, aztán kiviharzott a szobából.

- Chuuya – suttogta maga elé a barna hajú, miközben a becsapott ajtót bámulta. Lehet mégis tennem kellett volna valamit? Nem! Megmondtam: neki kell kérnie, különben az egész nem ér semmit. – Belefúrta fejét a párnába, ahol még érződött a másik illata. – Most nagyon gáz lenne, ha erre verném ki, igaz? – somolygott.

***

Chuuya úgy rohant, mintha valaki üldözte volna. Egészen addig, amíg meg nem pillantott egy taxit, amit sikeresen le is intett, s mikor kényelembe helyezte magát, és elindult az úti cél felé, előkapta mobilját.

- Mark! – szólt bele. – Nem akarsz átjönni egy kicsit?

- Már rég nálad vagyok, haver – röhögött fel a világosbarna hajú. – Meló után rögtön ide jöttem, mert a te lakásod közelebb van, de neked hűlt helyed se találtam. Jól szórakoztál az este?

- Hosszú sztori – sóhajtott fel a vörös. – Elmesélem, amint hazaérek. Ja, és ne hidd, hogy nem rúgom szét a segged, amiért bementél az otthonomba engedély nélkül! – mondta még búcsúzóul.

/////////////////////////YAY!!!!! IGEN, VÉGRE EZT IS FOLYTATTAM! Kérek egy képzeletbeli pohárka bort jutalmul, mert full idegbajosan írtam meg, és le kéne nyugodnom. :D ( Bár az írás már viszonylag lenyugtatott, de azért na, ne sajnáljátok tőlem a képzeletbeli bort. x3)

BTW Van egy One Punch Man és egy South Park fanfic-em is, és bár nem örvend nagy népszerűségnek, én azért szeretném folytatni őket. Ha valaki esetleg olvasta őket, akkor mit javasol melyiket folytassam előbb?

/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////