Üdvözlöm a Port Maffia bárban! (Befejezett)

Mielőtt elkezdődik az első műszakod Part1

Másnap reggel Chuya madárcsicsergésre nyitotta fel szemeit. Kipihent volt, és úgy érezte ennél jobb napja, nem lesz az életben. A nap besütött a reluxa rései közül, és fénye megmelengette a vörös arcát. Minden tökéletes volt, s ennek egy oka volt... Az, hogy semmi nem volt tökéletes, és ez csak egy apró ébredés előtti képzelgése volt csupán a fiúnak. Az igazság az, hogy a madarak egyáltalán nem csicseregtek, ellenben a csengőre elég kitartóan ráfeküdt valaki, így Chuya szeme kipattant az éles hangra. Igyekezett ignorálni a zajforrást, mert mindent akart hajnali 11 órakor, de ajtót nyitni random embereknek semmiképp. Persze, végül feladta, és az ajtóhoz battyogva eldöntötte, ki fogja húzni a csengőt a helyéről.

- Mit akarsz? – kérdezte mogorván vendégétől.

- Ugyan, ne udvariaskodj! – vigyorgott Mark. – Persze, hogy beinvitálhatsz! – Azzal kikerülte a vöröst, s maga után tócsákat hagyva besétált a másik szobájába. Ott is szépen összevizezte az ágyat, mivel nem volt az az Isten, hogy megszárítkozzon, esetleg egy székre telepedjen inkább.

- Jól eláztam! – sóhajtott fel Mark, miközben törökülésbe helyezte magát a fekvőhelyen.

- Igaz, még esik is – fordult morogva Chuya az ablak felé. – Én is szívesen eláznék az este előtt. Akkor talán könnyebben menne a műszakom.

A barna hajú felkuncogott, majd elmosolyodott.

- Tudod, ha bírod a piát, akkor ihatsz egy kicsit a vendégekkel. Főleg, ha meghívnak. Az a legjobb, hisz ingyen lesz neked, bár az is igaz, hogy akkor már borítékolhatod, hogy mész vele a privát szobába.

A vörös elpirult. Tudta, ez a munka efféle tevékenységekkel jár. Direkt utánanézett a dolgoknak, és nem egy videót látott már, de akkor is benne volt a félsz.

Mark is észrevette, hogy érzékeny témát érintett. Zöld szeme csillogott az izgalomtól, ajkát játékos mosolyra húzta:

- Nem mondod, szűz vagy? – heccelte a másikat, ám annak reakciójára nem volt felkészülve. Lehajtotta fejét, s bólintott, miközben ujjait zavartan összefűzte maga előtt. A barnának se kellett több. Felpattan, majd a derekánál fogva magával rántotta az újoncot, s immáron az ágyon fekve megérdeklődte. – Szeretnél gyakorolni? – Nézett komolyan a kék íriszekbe.