Megtettem

Kéretlen ügy

Másnap kaptam a hívást az Örsről, valaki feljelentést tett az Akatsuki bárban történt verekedés miatt és én kaptam meg az ügyet nyomozásra, mint a gyakorlatom záró vizsgája, ez afféle hagyomány itt. A legjobb, pont a bátyám és az ő barátai után kell nyomoznom, ez most komoly? Külön megkért a kapitány, hogy ne szóljak az ügyről itthon semmit, de alapos nyomozást végezzek majd átfaxolta a házkutatási engedélyeket. Három darab névtelen gyanúsított teljes körű felhatalmazással és egy nevesített. Az az egy Uchia Itachi névre szólt, hát ezt biztos nem adom át neki, egyszerűen majd mikor elmegy itthonról átnézem a szobáját.

-Sasuke! Nem köszönsz el Itachitól? -Kiáltott fel anyám a lépcsőn éreztetve a hangján, hogy ez nem kérdés volt.

-Miért kéne elköszönnöm?! 

Ahogy leértem a lépcsőn már láttam, hogy Itachi Zetsu kocsijába pakolta a bőröndjeit. 

-Ez mégis mit jelent? - Rohantam ki Icsihez.

-Sajnálom, Saske. Majd legközelebb. - két ujjal megpöccintette a homlokomat, intett anyáéknak és már el is ment.

-Mégis hova ment? - Fordultam értetlenül apámhoz.

-Annyit mondott, hogy ideje elmennie és ne kérdezzünk semmit, úgy mindenkinek jobb. - Megvonta a vállát majd bement.

Bementem a szobályába, ahol minden teljesen üresre lett pakolva néhány erekjét és emléket kivéve. Alaposan körbe néztem, de tényleg semmi, mindent elvitt, biztos hogy nem pár napra pakolt. Átbaktattam szomorúan a saját szobámba és újra megnéztem azokat a faxszolt lapokat, megyei jogú felhatalmazások, igazából semmi furcsa vagy eltérő nincs rajtuk. Vagyis várjunk csak, kaptam fel az Itachiét, ez mégis mit jelentsen.
Név: Uchia Itachi
Állapot: Vizsgálandó személy
Körözési státusz: Nincs
Lakcím: Ismeretlen

-Mi az, hogy ismeretlen?! -Dörmögtem magamban.

 A kapitányságon valamit tudhatnak, hiszen még csak éppen ebben a pillanatban ment el itthonról, nem lehet hogy máris ismeretlenként van nyilvánítva a lakcíme. Felkaptam a kabátomat és a nyomozói kártyát majd köszönés nélkül elviharoztam a rendőr kapitányhoz. A motort a bejárat mellett hagyva siettem be az épületbe, nem törődve az emberek köszönésével felviharoztam az emeletre, be a kapitányhoz.

-Ez valami játék, Uram? -fújtatva, ingerülten, de próbálkozva a jó modorral vontam kérdőre.

-Magának is szép jónapot Fiam! Felszeretne mondani éppen? -rázta ki a hamut a szivarjából.

-Elnézését kérem Hiruzen kapitány! Tudna rám szánni pár percet? -lenyugtattam magam fejben és elővettem legudvariasabb modorom.

Elnyomta a szivarját, a vele szemben lévő székre mutatott majd rákönyökölt az asztalára.

-Ne kérdezz, csak hallgass először. Felsőbb parancsra Itachinak egy nemzet biztonsági küldetése érkezett, melyhez még nekem sincs hozzáférési jogom. Én annyit kaptam parancsba, hogy nyilvánítsam eltűnt személynek, de ne indítsak ellene keresést ezáltal ő kiesik mindenféle nyilván tartásból, lényegében halott személynek lesz dokumentálva. Eddig érted?

Válaszként csak halkan bólintottam, hisz ezeket nem igazán lehet ilyen gyorsan feldolgozni.

-Rendben van, nos itt jössz te a képbe. Nem mondok le a legjobb emberemről, ezért megbízlak téged, mint az öccsét, hogy TITOKBAN nyomozz utána. De senki sem tudhatja ezt, sem a családod, sem a barátaid, sem a munkatársaid még az elnök sem! Ha minden világos, távozhatsz. -azzal hátra dőlt újra majd felvette a telefont.

-Shizune? - szólt bele.

-Igen Uram?

-Állítson ki egy Rendőrségi kártyát Uchia Sasuke néven és adjon neki egy megyei jogú felhatalmazási kártyát.

-Viszlát Sasuke. -intett az ajtó felé. - A portán felveheti a jelvényét és a küldetés felhatalmazását, ha bármi gond lenne, a magán számomon hívhat.

-Viszont látásra Uram!