Megtettem

Vértől fűtve

-Hiruzen kapitány? Mégis mit keres itt? -kaptam hozzá a lőtt karomhoz és támaszkodtam az ajtófélfának.
-Megkaptam a vészjelzést és bemértelek, elmentem a kocsma mellé a sikátorba, de csak vért és a csipogódat találtam. A frászt hoztad rám így a mobilod jelét befogva hazáig követtelek, mire utolértelek már az ágyban voltál beájulva. - közben oda jött és az asztalhoz segíteni itett majd leültetett - Ez az est jobbik része volt. Mennyire akarod tudni a rosszabbat? - igazán otthon érezte magát, kávét főzött közben és hozott nekem is.
-Köszönöm nem, inkább a pultból kérném a szakét, ha nem bánja. - Hiruzen kapitány megvonta a szemöldökét majd elővett egy poharat és hozta a szakét is- Elvileg a rendőrség tagja vagyok, a rossz hírek a múzsáim. - eldobtam a kupakot és az üvegből kezdtem inni.
-Majd meglátjuk. - ült vissza elém - Több, mint egy napja ki vagy ütve, már majdnem átvitettelek a körzetibe ellátásra. - fintorogtam kicsit majd gúnyosan intettem, utalva kicsit a szívósságomra válaszul - Ez volt a jobbik rossz. Mikor ide értem a lakásodra, minden ajtó nyitva volt, a nappaliban üveg szilánkok, a telefon vezetékek pedig kitépve a falból. - kirugtam magam alól a széket és dühös rémületbe esve kezdtem a földszinten fel alá járkálni, keresni valamit, bármit ami segithet. - Sasuke! Nyugodj meg! Nem volt erőszakos behatolás, minden ajtó kulcsal lett kinyitva és vérnyomok sincsenek! - kiáltotta utánnam.
Ekkor ugrott be az üzenet, "már nem jönnek vissza" , minden kezdett tiszta lenni.
-Nyugodjak meg!? És a szüleim? A bátyám? Senkim se maradt!!! - kezdtem feldülni a szobát, egy széket a falnak vágtam a másikat pedig kidobtam az ablakon, megmarkoltam a motorom kulcsát és kimentem a házból, rá gyújtottam egy szál cigire és berugtam a motort.
Hiruzen utánnam jött és fegyvert fogott rám, tekintete elszánt volt. Látszott rajta, hogyha kell, képes itt és most lelőni.
-Leszállsz a motorról és bejössz! Én mindent megértek és segiteni jöttem hidd el. Nem vagyok az ellenséged.
-Akkor miért fog most fegyvert rám? - kérdeztem dühödten.
Pár másodperc néma csend követte a figyelmeztetést, láttuk egymáson, hogy senki sem fog engedni a másiknak. Én döntöttem és ez az én utam, senkinek a segítsége sem kell. Ahogy elégett a cigi a számban kiköptem és mielőtt földet ért volna már kertekkel arrébb voltam. A kapitány rám lőtt, de mellé ment, kiszaladt utánnam az útra, de nem volt szive még egyet lőni rám.
Az első benzinkútig mentem, útközben eldobtam a telefonomat, majd tele tankoltam a kúton, vettem pár szendvicset, egy eldobhatós gagyi telefont, a rendőrségi papirokat és a jelvényt a kukába dobtam.
Mindössze két dolog kavargott hirtelen a fejemben, a bosszú és Sakura.