Megtettem

Most már minden üres

Felhívtam a számot, többször is.... Mindig egy kis zúgás, furcsa recsegés majd még furcsább zsibongás a háttérben tompán. Meghallgattuk a kapitánnyal és próbálkoztunk profikkal majd zajszűrő programokkal is,  de semmi.
Már 4 órája, hogy megtaláltam a képet, remélem nem kések el semmivel se. Most éppen úton vagyok a másik nyomhoz, a Hebihez. Ez egy kicsit zűrösebb hely, pitiáner bűnözőktől kezdve a sorozat gyilkosokig mindent fogtunk már itt. Mintha valami komolyat kellene itt őrízni, mindig tele van őrökkel, kopasz, fegyveres gangszterekkel. Ha ismertebb nyomozó vagy rendőr lennék akkor itt egyedül percekig sem bírnám.
Közeledem a célhoz, a belváros táblát most hagyom el, pár száz méter már csak a kocsma.

Távolról még alig válik külön az ablakok fénye, de már hallani, ahogy mulat a sok börtön töltelék. A falak pusztán rossz deszkák tákolmánya, néhol be- és kiszakadva vagy éppen véresen. Ha nem pezsegne itt az élet azt mondanám évek óta nem volt itt egy lélek sem. Nincs kint pár földön fekvő részegen kívűl senki, de azért félkézzel az övembe rejtett Coltomat szorongatom és kicsit vizsgálódom.
Megközelítem a hely sikátorát és óvatosan belopózom. Az összes lámpa ki van ütve, mindössze pár szikra villantja be néha a folyosót. A vérnyomásom az egekben és majd kiugrik a szivem is. Furcsa neszek és üveg csörömpölések szakítják meg a túlcsordult konténerek látványát. Már több 10-20 méterre bejöttem, de semmi. Így egyedül nem kockáztatok és megyek végig, ez egy kész labirintus végig a szegény negyed putriai között.
Mikor megfordultam pár lépéssel elöttem termett egy árny fegyvert szegezve rám. Hirtelen a földre vetettem magam előrántva a pisztolyom majd közel egyszerre lőttünk egymásra. Pár másodperc volt az egész, de óráknak tűnt, a golyó csak súrolta a kezem és ígyis végig szakította a bőröm egészen a könyökömig. Oldalra vetettem magam és begurultam egy kuka mögé.
Nem tudom, hogy eltaláltam-e. Szinte sokkot kaptam, a fegyverem elejtettem és szorítottam a vállamat. Pár bizonytalan lépés hallatszott majd előbukkant a kuka mögül. Remegve emelte meg a fegyverét majd összecsuklott.
A pulcsim és az övem segítségével elkötöttem a kezem, viszont a sok vérveszteségnek hála homályosodik a tekintetem és émelygek is.
Nehézkesen feltápászkodtam a fal mellett majd küldtem egy vészhívó jelzést a kapitánynak.

Arcal lefelé terült elöttem az alak, a teste elernyedt és folyt a nyakából a vér. Ellöttem az artériáját és mindent beterített a vér. Egy erőtlen rugással felfordítottam és megállt bennem az ütő is. Nagato holtteste terült el előttem.
Egy kocsi farolt be gyorsan a Hebi elé, majd kipattant belőle egy férfi fegyverrel a kezében. Vissza torpantam a kuka mögé és vártam, hátha nem vesz észre, biztos Nagato egyik társa és megpróbál megölni. A Coltot kiélesítettem és felkészülve vártam.

-Jobban is vigyázhatnál Szaszke... -Szólt nyugodtan hozzám egy ismerős lágy hang.
-Te vagy az Itachi? - Törtem ki nagy újongással.

Ahogy oda fordultam csak egy cipő talpat láttam és minden elsötétült.