Cseppet sem átlagos ÉLET

5. fejezet

7.32-kor riadtam fel. Tegnap nem húztam fel a telefonom, így elaludtunk Bencével.

Az iskola a házunktól busszal is 20 percnyire volt, és negyed óra múlva kezdődött a tanítás ráadásul még el is kellett készülni. Így azonnal Bence szobája felé indultam. Szerencsére nem kellett órákig dörömbölnöm, mivel az öcsém elég rossz alvó, hamar felkelt.

- Atya Isten, fél nyolc van! - csapta be előttem az ajtót és a zajokból ítélve a ruhásszekrényében kutatott.

A példáját követve én is a gardróbomhoz siettem, de üres volt. Szombaton, amikor anyu hazajött mondta, hogy nincs mit felvennem, mert rumlis a szobám, de azóta kitakarítottam.

Kirontottam a szobámból, egyenesen a fenti nappalinkba, mert ott volt kirakva a házimunka-táblázat. Teljesen elfelejtkeztem arról, hogy szombaton nekem kellett volna mosnom.

Két perccel később a konyhában a tegnapi farmeromban derékig a hűtőbe hajolva kutattam valami könnyen elkészíthető ételféleség után. Végül csak gyümölcsöt találtam, úgyhogy egy körtét Bence kezébe nyomva kikotortam a maradék pénzt a malacperselyből. Anyu mindig ott tartotta a pénzt, amikor keresett valamennyit, azonnal oda tette. A barátnője bárjában dolgozott, jól keresett, nem volt soha üres a persely. Most viszont teljesen kiüresedett. Múlt szerda óta nem volt dolgozni és most ott álltam 800 forinttal a kezemben.

- Mi van? Mehetünk? Hét negyvenegy van, nem szeretnék negyed óránál többet késni.

- Bence nálad mennyi pénz van?

- Maximum 60 forint. Gyere már. - Sürgetett az öcsém.

Végül a nálunk lévő nyolcszázhatvan forintot kettéosztottuk ebédre. A buszon ülve azon gondolkoztunk, hogyan szerezzünk pénzt addig, amíg anya bent van a kórházban.

- Menj el diákmelózni. A mekiben úgyis keresnek dolgozót. - mutatott egy tőlünk öt perc sétára lévő gyorsétteremre.

- Nem lehet. Még nem töltöttem be 16-ot addig legálisan nem vállalhatok diákmunkát.

- Akkor vállalj illegálisan. - nevetett fel saját poénján az öcsém. - Vagy csengess be mindenkihez a környéken és kérdezd meg,hogy nem kell-e valami segítség minimális összegért cserébe.

- Rendben, ezt délután megpróbálom, de légy szíves te is keress magadnak valamit, mert egyedül nem fogom ezt bírni. - kértem Bencét a buszról leszállva.

- Ha fogadok a haverokkal az megfelel?

- Ne hülyéskedj. Próbálj meg valamit.

Az épületbe beérve ketten kétfelé váltunk, az öcsém az első emeletre igyekezett, ott a felsősök tantermei voltak. Én pedig a második emeletre indultam, ahol a gimnazisták óráit tartották.

- Jó reggelt, elnézést a késésért. Nehéz hétvégém volt, elfelejtettem tegnap felhúzni a telefonom, így elaludtunk. - magyarázkodtam azonnal, látva az osztályfőnököm döbbent arcát.

- Kinga! Ez az első ilyen alkalom szeptember óta, így eltekintek a beírástól. Ülj le. Még csak most kezdtünk bele. - mosolygott rám az ofő. Kétségkívül a kedvence voltam.

A harmadik óra utáni szünetben Bence jött be a terembe. Ez szokatlan volt, nem szokott bejárkálni.

- Kinga, otthon hagytam a makettet, amit fizikára készítettem. Haza kell érte mennem.

- Ne hülyéskedj, nem mehetsz haza. Mondd meg, hogy otthon hagytad.

- Nem lehet. Múlt héten is ezt mondtam.

- Akkor megengedem, hogy rám kend - adtam meg magam. Nem ez volt az első alkalom, hogy azt mondta a tanárainak, a kétbalkezes nővére tönkretette.

Matek órán Kitty elém tolt egy cetlit: "Minden oké?"

A legjobb barátnőm jól ismer. Megbízom benne, de nem derülhet ki a suliban, hogy anyu iszik.

"Persze. Csak fáradt vagyok. "

Éppen át szerettem volna gurítani a papírgalacsint a válasszal Kittyhez, amikor kicsapódott az ajtó. Még soha nem láttam ennyire dühösnek a fizikatanárt.

- Baditz Kinga! - keresett a szemével, amikor megtalált, résnyire szűkítette. - Mégis hogy gondolja, hogy az öccse több napos munkáját csak úgy szétrombolja, mert éppen foglaltat jelzett a vonal?

- Mi van? - ez volt az egyetlen értelmes mondat, amit ki tudtam nyögni. Ez hogy jutott Bence eszébe?

- Hogy mondta? MI VAN???? - ismételte meg a dühödt fizikatanár, majd hozzátette. - Ha úgy gondolja, ennyire tudja csak becsülni a fizika órát, akkor pillanatok alatt bevéshetem az órai munka egyest!

- De tanár úr, én...

- Mellé akár egy szaktanárit is! - mondta és kiviharzott a teremből.

- Nos, akkor ha Kinga sem bánja folytatnánk a másodfokú függvények rejtélyeinek kibogozását. - nézett rám szúrós szemmel a matematikatanár.

Kicsengetés után Bence már ott állt az ajtóban.

- Ez mégis hogyan jutott eszedbe? - kérdeztem dühösen.

- Ne haragudj. Kérdezték, hogy hogyan tudtad elrontani és ez jutott először eszembe.

- Jó mindegy. Ha végzel, kérlek nézz te is meló után, én csak később érek haza.

- Tudom, mondtad már - mondta Bence, a becsengetéssel párhuzamosan. - Szia.

Órák után egyenesen a levélben talált cím felé indultam. Fél órája sétáltam, amikor végre láttam kiírva, hogy merre van az Arany János utca. Amikor a ház elé értem, a gyomrom összerándult. Azt sem tudom ki írta a levelet. Lehet, hogy véletlen került anyu szekrényére, véletlen az én nevemmel. Lehet, hogy csak fel akar magához csábítani egy pedofil. Rosszabbnál rosszabb gondolatok voltak a fejemben, de végső döntésem alapján mély levegőt véve megnyomtam a csengőt.

Nem kellett sokáig várnom. A kilincs elmozdult lefelé, én lassan felemeltem a fejem és a megpillantottam az ajtóban...