Cseppet sem átlagos ÉLET

3.fejezet

Tegnap, amikor hazaértem a kutyasétáltatásból, még semmi nem látszott anyán. Kedvesen fogadott, nem vettem észre, hogy bármi is történt volna vele, amitől kiborulthatott volna. Bence egészen negyed hatig aludt, ő nyilván semmit nem tud. Engem Bence keltett fel, szóval mi nem lehetünk a baj okozói. A barátnői miatt soha nem inna ennyit, talán apu a baj okozója? Fel kell hívnom, meg kell tudnom, mikor és mit beszéltek utoljára.
Gyorsan előhalásztam az oldaltáskámból a mobilom, beütöttem a telefonszámot. Kicsengett.
- Haló, Szívem, minden rendben? - a francba. Apu túl jól ismer. Tudja, hogy csak akkor hívom, ha baj van.
- Persze, Apu - utálom amikor ezt kell csinálnom. - Csak tegnap este nem voltam otthon és kíváncsi lennék, mikor beszéltél utoljára anyával.
- Hát, tegnap nálatok vacsoráztam - felelt apu. Úgy tűnt elhitte, a hirtelen érdeklődésemet.
- Igen, azt tudom, de utána telefonon nem beszéltetek? - faggattam tovább.
- Nem lenne egyszerűbb, anyádat megkérdezni? - kérdezett vissza. A jelek szerint most kapcsolt, hogy együtt kéne otthon ebédelnünk.
- Nem, ugyanis anya... alszik - improvizáltam. - alszik, mert tegnap volt egy film a tévében, amit megnézett és fél kettő után lett vége - magyaráztam tovább, bízva abban, hogy nem fog gyanút.
- Miért annyira sürgős tudnod, hogy beszéltünk-e utána? Igazán megvárhattad volna, amíg anyád felkel.
Ezzel megfogott. Erre mit mondjak? Nem mondhatom el neki mi történt. Még korábban, anya megkért rá, hogy ne mondjuk el apának.
- Hallottam, hogy anyu telefonált, amikor feljött a film után, azt hittem veled beszélt. - ez jutott eszembe leghamarabb. Reméltem jól kijövök ebből.
- Nem velem beszélt, ne haragudj. - mondta apu. Már éppen le szerettem volna tenni a telefont, amikor apa megszólalt:
- Bence egész délután hívogatott, nem tudod miért?
- Tudod elmentem otthonról, ki a parkba, mondtam Bencének, akármi van hívjon  téged. Én viszont most megyek. Szia, apu!
- Szia, Kinga.
Ha nem is apu miatt ivott anya, akkor mi történt? Ki kell derítenem. Remélem nem a munkahelyéről akarják eltanácsolni. Sehol nem találna ilyen jól fizető állást. Lehet, hogy ez volt a kiváltó ok? Ha fel kel anya, megkérdezem. De mi lesz, ha nem akar róla beszélni?
Az ajtó nyikorgása zökkentett ki a gondolatmenetemből. Az ajtóban egy középkorú, gondterhelt arcú fehér köpenyes nő állt (orvos lehetett).
- Dr. Rátz Emília vagyok, édesanyád kezelőorvosa.
- Baditz Kinga - fogtam kezet az orvossal. Éppen kérdezni szerettem volna anya állapotáról,de megelőzött:
- Anyukád rendbe fog jönni, de az előírások miatt a héten bent kell tartanunk megfigyelés alatt. A babát sajnos nem tudtuk megmenteni. A túlzott alkoholfogyasztás miatt a kialakulófélben lévő szív leállt. Mi orvosok minden tőlünk telhetőt megtettünk, de...
- Mi van? - szakítottam félbe az előttem álló, szánakozó orvost. - Babát? Milyen babát?
- Az édesanyja egy hónapos magzatát - felelt nekem.
- Azt mondja, anyám egy hónapos terhes volt? - kérdeztem, még mindig a sokk hatása alatt.
- Sajnálom. - majd, pár kínos csendben telt perc után megszólalt  - Édesanyjának pihenésre van szüksége. A beteglátogatás minden nap délután négytől, hatig van. Ha gondolja, jöjjön be akkor. Legyen szíves hagyja pihenni az anyját - utasított az egyre unszimpatikusabb orvos.
Néhány másodperc habozás után, felkaptam a nekem címzett levelet és távoztam a kórteremből.
A portán áthaladva feltünően jókedvűen köszönt a portás néni, amit egy zavart mosollyal viszonoztam.
Hazafelé próbáltam összerakni a kirakósom darabjait. Ha fél hatkor találta meg Bence anyát, akkor biztos, hogy reggel ivott. Vajon anyu tudta, hogy terhes? Nem hiszem. Akkor nem ivott volna. Lehet, hogy nem akarta ezt a gyereket? Ha így van miért nem? Hiszen 31 éves. Anyu nem lehet terhes. Ez képtelenség. Mióta elváltak apával, azóta anyu nem volt férfival. De akkor mindez, hogyan történt? Mégiscsak azt mondta a főorvos, hogy terhes volt. Egy hónapos terhes. Mi volt egy hónapja? Bence születésnapja.
Az elmélkedésemből a korgó gyomrom zökkentett ki, ugyanis tegnap óta nem ettem semmit és háromnegyed kettő van.
Ahogy kinyitottam a kaput, Bobó rohant felém szájában a kedvenc apportírozós játékával.
- Sajnálom Bobó, most nem tudunk játszani, este megigérem, kiviszünk a futtatóhoz, jó? - kérdeztem mancsos barátomat.
Válaszul egy halk vakkantást kaptam.