Cseppet sem átlagos ÉLET

1. fejezet

Helló!
A nevem Kinga. 15 éves vagyok. Anyámmal élek és a 13 éves öcsémmel, Bencével egy kertesházban. Van egy kutyánk Bobó. Ő alig 2 hónapos, de olyan mintha évek óta ismernénk. Ha kiviszem sétálni, mindig megtalálja a leghelyesebb és egyben legbunkóbb srácokat, amitől én egyből zavarba jövök, ugyanis közel sincs jó alakom. Anyám szerint kinövöm idővel, de nem hiszek neki. Szerintem ilyen retardul fogok kinézni életem végéig. Széles váll, széles csípő, nem lapos has, vállig érő világosbarna haj + szemüveg. Igazi stréber... Ráadásként a zenei ízlésem is pocsék, hiszen 1000/1 korombeli szereti Koncz Zsuzsát vagy Máté Pétert, Demjén Ferencet. Néha persze hallgatok mást is pl. Tankcsapda, Children of Distance, de azért forever loser. 😅😅
A barátnőm, Kitty szerint ezzel nincs probléma, de élljen az alacsony önértékelés! 😂

November 18-án, szombaton, itthon voltam egyedül az egész házban. Az öcsém átment valamelyik haverjához xboxozni, anyám apámmal találkozott valahol a belvárosban a gyerektartás végett. Szóval enyém volt a ház. Lementem a konyhába, csináltam magamnak reggelit (rántottát, mivel csak ehhez találtam hozzávalót itthon), majd behuppantam a nappaliban lévő kanapéra és ismételten megnézem az Indiana Jones első részét.
Úgy nagyjából egy körül hazaért anyám.
- Szia kicsim. Kitakarítottál a szobádban?
- Persze, mindjárt megcsinálom. - túrtam bele a hajamba. Basszus. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem.
- Mégis mi a francot csináltál egész nap? Most azonnal rakj rendet. Nincs is mit felvenned holnap, de látom, nem igazán izgat, hogy hétfőn bugyiban mész iskolába - lett ideges anya teljesen oktalanul.
- 2 percet kértem, mindjárt vége jó?
- Nincs két percem - kapcsolta ki a filmet épp a legjobb jelenetnél.
Kénytelen kelletlen felmentem rendet rakni a szobámba. Miután kész voltam vele és elment ezzel az egész napom, ki szerettem volna szellőztetni a fejem, így az egyetlen tiszta ruhát, amit a szekrényemben találtam felvettem, előkotortam Bobó pórázát és mivel anyámat nem találtam a házban beszóltam az öcsémnek, aki a szobájában nyomkodta az idióta iphoneját, hogy elmentem kutyát sétáltatni.
A kapun kilépve azon gondolkodtam, hogy a távolabb eső parkba menjek-e ki vagy a közelebb eső kutyafuttatóhoz, amit az én drága Bobóm szeretett. Végül úgy döntöttem, hogy a parkban teszek egy sétát, aztán még kilenc előtt hazaérek, nehogy anya kifogásolja.
Mire odaértünk elkezdett sötétedni, úgy gondoltam elmegyünk a kistóig meg vissza. Csakhogy útközben olyat láttam, amit nem felejtettem el egykönnyen. Kitty volt a parkban történetesen a legjobb fiúhaverunkkal ölelkezett, pedig tudta jól, hogy odavagyok Bálintért. Gondolkodás nélkül odarohantam hozzájuk.
- Kitty te mi a fenét csinálsz itt?
- Kinga - sápadt el - én csak... a boltban találkoztam Bálinttal és azt mondta hazakísér.
- Valóban? És akkor mi a fenének ölelgetitek egymást? - kérdeztem a barátnőmtől.
- Ugyanmár, Kinga. Fázott én meg úriember módjára átöleltem - közölte Bálint azzal a piszokhelyes mosolyával.
- Jó, mindegy én csak azt hittem, hogy ti... szóval hogy jártok... mert ugye Kittynek ott Van Csabi - szabadkoztam, majd hátat fordítva inkább hazavittem Bobót.
A hazafele úton végig a látottakon gondolkodtam. Kitty az ellenkező irányba lakik, nincs is útban a park.
...
- Sziasztok! - köszöntem, miközben levettem a kabátom és felaksztottam a fogasra.
- Szia, kicsim. - ölelt át anyu, ami kifejezetten jól esett a parkban történtek után.
- Remélem vacsoráztál, mielőtt kivitted Bob kutyut, mert apád nálunk vacsorázott és minden megettük, amit neked hagytunk.
- Persze anya, köszönöm. Felmegyek, letusolok, a szobámban leszek, ha kellek. Jó éjt. - nyomtam két puszit anyu arcára, ami azt hiszem jól esett neki.
Fürdés után még megbeszéltem a látottakat Kittyvel, aki állítása szerint a park melletti boltba ment le, mert a közelükben lévő boltban elfogyott a Wasabi.
Különösen furcsálltam Kitty mondandóját. Úgy gondoltam, nem mond igazat.