The jockey✓

3.rész-A csikó

Mikor átlétük a magyar határt csodálkoztam hogy miért jötünk vissza ilyen hamar.
-Apa, miért jöttünk vissza ilyen hamar?
-Nyugi Üstökös is jön haza.
-Hát oké. De most hová megyünk?
-Hát azt majd meglátod. Bólintottam és inkább nem kezdtem el faggatózni. Útközben elaludtam.Nem tudom mennyit aludhadtam, de arra ébredtem hogy apa megállt a kocsival.
-Megjöttünk Dorka. Igen Dorka a becenevem.
-Wow. Csodaszép ez az istálló.
-Tudom. Régen itt laktam.
-És?
-Mi és?
-Meddig laktatok itt?
-Kb. 10 éves koromig. Az apám leesett a lóról és meghalt ezért anyám eladta a birtokot és elköztünk..
-Értem. Gyönyörű Szilvásvárad.
-Igen. Apa elindult befelé én pedig követtem.
-Jónapot.-rázott kezet apa egy férfival.
-Üdvözöllek titeket. Hallotam csikót szeretnétek venni. Mennyi idősek érdekelnék őket?.
-Hát úgy fél évesek.
-Értem. Kövessenek. A férfit követtük egy nagy istállóba. A mi 12 istállónk nincs összesen ekkora mint ez az egy. A férfi megmutatta az összes csikót. Szebbnél szebbek voltak. De egyen megakadt a szemem. Pirkadaton. Egy fekete kiscsikón. Csupán 2 hónapos volt. Az anyukája meghalt. (A fenti képen ő van)
-Teljesen fekete lesz? -kérdeztem.
-Igen valószínűleg.
-Szóval. Dorka melyiket kéred?
-Pirkadatot.
-Biztos? Az a csikó az sem biztos hogy megéli az 1 éves kort nem hogy még versenyezni tudjon.
-100 % - ig biztos vagyok benne.
-Hát rendben legyen. Apáék elrendezték a papírokat addig én beléptem az új és egyben legelső lovamhoz.
-Szerbusz Pirkadat. Gyere nem foglak bántani. Óvatosan lépett felém párat. Megpróbáltam megsimogatni de nem nagyon engedtem. Többszöri próbálkozás után sikerült. Láttam a box ajtónál egy kötőféket fogtam szép lassan feltettem a fejére és egy vezetőszárral kivezettem. Ekkor apa jött ki kezében a papírokkal.
-Oké. Megvagyunk. Mehetünk?
-Aha. De nem baj ha háttul maradok vele a lószállítóban?
-Nem.Apa beszállt előre én pedig hátra. 20 percentként megálltunk megettetük Pirkadatot illetve megjárattuk kicsit. Este kb. 20:00-kor értünk haza. Pirkadat Liliom mellett kapott helyet a csikós kancák istállójában. (Liliomnak elpusztult a csikója.) Hamar megbarátkoztak egymással.
-Apa ezt nézd!
-Látom. Ha nagyon összeszoktak talán átrakhatnánk hozzá a csikód.
-Jó, de hagyjunk nekik még egy kis időt..
-Én is erre gondoltam. Légyszi nyergeld fel Mennydörgést és gallopoz vele negyed mérföldet. Persze csak bemelegítés után.
-Oké. Felnyergeltem, lefutószáraztam majd odamentem a startkapuhoz ellenőrizni. Jeleztem apunak hogy minden oké. Odavezették hozzám Mennydörgést, felültem rá. Beálltunk a startkapuba. Amikor megszólalt a csengő Mennydörgés túl gyorsan akart elrugaszkodni ezért lezúgtam a hátáról.
-Minden oké?
-Igen. Megfogtam a lovat aki ezalatt talált a pálya szélén egy fűcsomót és azt ette. Újra felültem és megint megpróbáltuk. Ezúttal minden jól ment. Edzés után lesétáltattam Mennydörgést majd kiengedték kicsit a padikba. Ezután elmentem megnézni szeretett kiscsikómat. Ráraktam a kötőféket, majd rácsatoltam a vezetőszárat és elindultam vele sétálni. Miután sétáltunk egy nagyot nem a saját helyére vittem hanem megpróbáltam bevinni Liliom mellé. Liliom odaengedte szopni. Szóltam apunak hogy nézze meg.
-Jólvan. Csak ez maradjon is így. Gondoltam magamba hogy így is fog.
-Hozd be a lovakat a padikból.
-Jó. Fogtam két vezetőszárat és 2-esével vittem be a lovakat. Este ettem egy kis szallonát majd lezuhanyoztam. Találtam egy tál pockornt azt megcsináltam magamnak és felvonultam vele a szobámba. Kb. este 11-kor vége lett a Kutyahidegnek és elmentem fürdeni. Olyan hajnali 1-kor pedig elnyomott az álom.

Folyt. Hamarosan