Dorothy Gray Kentucky egyik átlagos munkalovasa, de egy nap teljesül a vágya és zsoké lesz. Vajon saját lovára sikerül felülnie és versenyezni-e vele?
(JÚNIUS 29 #21 HELY NOVELLÁBAN
JÚLIUS 30 #13 HELY NOVELLÁBAN)
Borus reggelre ébredtem. Dörgött az ég szakadt az eső. Lehet ennél jobb? Ha tudtam volna mi fog történni talán fel sem teszem magamnak ezt a kérdést hisz rettentően hiányzik. Na de kezdjünk mindent az elejéről. -'Reggelt.-szaladtam le a lépcsőn. -Neked is. Nem sokára indulunk. -Jó. 45 perc múlva már a Kincsem Parkban voltunk hisz Pirkadat versenyzik ma!😄😄 Mikor odaértünk egyenesen a lovamhoz mentem. Bevittem a boxába majd jó alaposan lepucoltam. Délután 3 órakkor Minden készen állt. Már bent álltunk a startgépben. Amint megszólt a csengő kilöttünk és elhúztunk a többiek mellett.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Megtettünk kb 300 métert mikor érezem hogy valami nincs jól. Pirkadat hirtelen felbukott. Rám esett. Nem emlékszem sok mindenre. Ami igazán meg maradt az az volt ahogy Pirkadatot elaltatják. Eltelt egy hét. Egy hete nincs velem drága lovacskám. Annyira fáj hogy nincs velem.😥 Apa próbált vigasztalni de nem tud. Anya megérti a helyzetem. Tyjal mostanában nem beszéltünk. Az a hír vette kezdetét hogy megöltem a lovam. Minden egyes hír során sírni kezdek. Aztán eszembe jutottak a rajongóink. Kerestem róla egy képet majd kiposztoltam:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
"Sajnálattal közlöm mindenkivel a hírt hogy szeretet kancám Pirkadat a versenyen felbukott. Eltörte 2 első lábá illetve a jobb hátsót. Még a helyszínen elaltatták. Aki akar eljöhet a temetésére. Bővebb információk privátban!" Miután megírtam ezeket a sorokat lefeküdtem aludni. Másnap felmentem az oldalamra. Ilyen hozzászólásokat találtam. "Nagyon sajnálom biztos nehéz lehet" "Őszinte részvétem" de találtam néhány bántót is "Mit sajnálkozol? Megölöd a saját lovad most meg siratod magad?! Elszégyelhetnédagad. Szegény ló pedig nyugodjon békében." "Pff. Mivan a kiscsikó nem bírta az iramot?😂😂" Néhányon majdnem sírva fakadtam. Hogy lehetnek ilyenek az emberek. Teltek a napok..hetek. Pirkadat hiányzott. Egyre jobban. Majdnem minden álló nap zokogtam. A szobámból ki sem mentem szinte csak enni. Enni is alig ettem. 10 kilót majdnem lefogytam mondjuk nem is voltam kövér. Képes leszek valaha a nyomorból felállni? Nem hinném. Újra versenyezni fogok? Soha. Abbahagyom az egészet. Hisz minek folytassam? Pirkadat után nincs értelme. A temetés rendben zajlott. Senki sem mert szólni egy árva szót sem. Rajtam kívül még pár ember sírt. Köztük volt apám és anyám is.😥 Senki sem tudhatta nekem mennyire rossz volt. Elvesztettem a legjobb barátom. A lelkitársam. Az életem. Egyszóval mindent. Senki sem érezhette hogy legbelül teljesen tönkre mentem. Fájt. Nagyon. És ez a fájdalom egyre erősödött. Minden nappal egyre jobban fájt az hogy Ő elment és nincs mellettem hogy megvigasztaljon ha baj van.
Sziasztok. Tudom kicsit szomorú lett ez a rész szóval bocsi. Viszont én holnap után eltűnök megint egy hétre. Megpróbálok előre írni részeket hogy azokat tegyem ki de nem ígérek semmit😘
