Megtévesztő - Jungkook f.f. [BEFEJEZETT]

Bonyodalmak - 9. Fejezet

Lana sokáig forgolódott az ágyában,  mire nagy nehezen elnyomta az álom.  A randi után történteken gondolkozott.  Rettenetes lelkifurdalása volt Jungkook viselkedése miatt.  Úgy érezte,  teljesen elrontotta a fiút és az ő hibája,  hogy így beszélt - jobban mondva-,  veszekedett az édesanyjával.  Noha,  nem ismerte azelőtt Kookot,  biztosra vette,  nem ilyen volt.  Ennek ellenére,  képtelen volt kiverni a fejéből azt a jelenetet,  amikor a srác azt mondta neki;  szereti.  Lanának még soha,  egy fiú sem mondott ilyet és ez mosolyt csalt az ajkaira. Azon kapta magát,  hogy hiányzik neki Jungkook és végül a fiú egyik ott felejtett pólóját felvéve aludt el.

Lana késő éjjel riadt fel a mobilja csörgésére.  Először azt hitte,  Jungkook hívja,  hogy bocsánatot kérjen tőle,  de tévedett. Hunyorogva emelte arca elé a készüléket,  majd bosszúsan fújtatva fogadta a hívást. 
- Mi a franc van már megint Tae?
A vonal másik feléről halk zsivaj szűrődött át,  aztán TaeHyung furcsa,  ideges hangja,  amitől Lanának baljós előérzete támadt. 
- Laney,  segítened kell! 
A lányon jeges borzongás futott végig és nehezen nyelve,  akadozó lélegzettel csupán annyit kérdezett:
- Hol vagy?
Miután Tae megmondta a címet késlekedés nélkül pattant ki az ágyából,  immáron teljesen éberen.  Lerobogott a lépcsőn és az edzőcipőjébe bújva jobb híján gyalogosan indult el,  amiből percek múlva kocogás lett.  Futás közben ezernyi lehetőséget átgondolt,  mi történhetett. Eszébe jutott az is,  hogy esetleg Tae képtelen volt megállni és újra a drogokhoz nyúlt,  ami miatt rosszul lett,  vagy,  hogy esetleg,  bunyóba keveredett,  ahol ő húzta a rövidebbet.  Kim TaeHyungot ismervén ez egy igencsak helytálló opciónak tűnt,  hiszen,  a srác előszeretettel balhézott,  és ment bele mindenféle kétes ügyletbe. Bár,  elég hűvös volt,  Lana fázott is egy szál pólóban,  nem törődött vele,  inkább még gyorsabb tempóra kapcsolt.  Cipői talpának csattogása visszhangot vert a néptelen utcákon.  Néhány kutya rendesen meg is ugatta,  sőt,  az egyik majdnem kiugrott a kerítésen. A tüdeje sípolt és majd’ ki akart szakadni a helyéről,  légvételei kapkodók voltak és a szíve is őrült tempóban vágtázott,  mire végre elért ahhoz a régi raktárhoz,  melyet Tae mondott. Pár drágának tűnő csillogó autó parkolt az épület előtt és egy motort is  felfedezett oldalt. Kapkodva nyitotta ki a nehéz fém ajtót és ment beljebb.  Erős festék,  alkohol és izzadságszag csapta meg az orrát.  Rengeteg ember tartózkodott odabent,  hangosan kiabálva.  Lana lábújhegyre állva nézett át a tömegen,  ezzel felfedezve,  hogy egy illegális harctér kellős közepébe csöppent.  A kérdés már csak az volt;  mi a francot keres egy ilyen helyen Tae? Egy biztonsági őr- jellegű férfihoz lépett oda,  megérdeklődve,  hol találja a fiút,  mire az gúnyos mosollyal a képén terelgette Lanát egy hátsó,  csendesebb rész felé.  A kopott falak között haladva egyre inkább félt attól,  mi vár rá,  de ami fogadta,  fölül múlta a legnagyobb rémálmát is.  A pasas megállt egy vörösre festett ajtó előtt,  majd kinyitotta.  A lány körbe járatta tekintetét a termen.  A falakat méregzöld tapéta fedte,  a bútorok antiknak hatottak,  erős ellentétben állva a kinti lepukkant légkörrel.  A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal,  ami körül férfiak ültek,  némelyik kártyalapokat tartva a kezében.  Aztán kiszúrta Taet. Lana lélegzete elakadt,  ahogyan szívverése is,  hogy fél pillanattal később eszeveszett dübörgésbe kezdjen. A jeges borzongás ismét megjelent és erősen küszködött,  nehogy felsikítson,  ugyanis Kim TaeHyung halántékához egy kibaszott pisztolyt szegeztek...
                             '°'°'°'

Park Jimin a telefonja csörgésére ébredt.  Nem akarta fel venni,  ám hiába tette fejére a párnáját,  a zaj csaknem akart megszűnni,  így felettébb dühösen ordított bele a készülékbe. 
- Min YoonGi kurvára ki fogom taposni a beledet! 
- Azonnal gyere a régi raktárhoz!  Lana épp most készül szét veretni a csinos pofiját  - hadarta Suga. 
Jimin azt hitte,  menten szívrohamot kap.  Rögtön ki vágódott a puha ágyból és magára kapkodta az első keze ügyébe kerülő ruhadarabokat.  Szabályosan kisprintelt a házból,  majd kocsiba ülve elhajtott.  Biztosra vette,  az összes létező közlekedési szabályt megszegte,  de baromira nem tudta meghatni.  A tény,  hogy Lanának bántódása eshet,  az őrületbe kergette.  Olyan erősen szorította a kormányt,  hogy elfehéredtek az ujjai. Szíve olyan gyorsan dübörgött,  jóformán átszakította a mellkasát. Kínkeserves óráknak tűnő percekig száguldott,  aztán drifteseket megszégyenítő technikával parkolt le, majd fejvesztve rohant az épületbe.  Nem számított semmi és senki,  csak mihamarabb meg akarta találni a lányt,  akiért bármire képes lenne.  Arrébb taszigálta az útjába kerülő embereket. Amikor megpillantotta az elkerített küzdőtér közepén eszméletlenül heverő Lanát az ájulás kerülgette és látványosan lesápadt.  A dühtől,  ami Jiminben fortyogott,  ökölbe kellett szorítania kezeit,  állkapcsát pedig olyan erősen préselte össze,  hogy csikorogtak a fogai.  Félre lökött még néhány személyt és átugorva a derekáig erő drótkerítésen a lányhoz sietett.  Térdeire ereszkedve simította ki a selymes tincseket abból a hihetetlenül gyönyörű arcból. Lana alsó ajka felrepedt,  a sebből vér szivárgott kövér cseppekben a padlóra hullva.  Arca jobb oldalát zúzódások borították.  Jimin legszívesebben elsírta volna magát,  aztán össze gyűjtve minden lelki erejét reszkető kezei közé vette a lány sérült pofiját. 
- Kellj fel Kicsim  - ébresztgette Lanát.
Jimint jelen helyzetben még az sem izgatta,  hogy teljesen lebuktatta magát.  Az aggodalma és minden más érzelem,  melyeket Lana Mendes iránt táplált, felülkerekedtek rajta.  Óvatosan megfordította szerelmét és kibújva kapucnis pulcsijából rá adta.  Finoman karjaiba vette és utat törve a tömegben a kocsihoz indult.  Az aggodalmas ábrázatú Suga és  bűntudatos képű Kim TaeHyung  kijáratnál mellészegődött,  mire Jimin rögtön a tárgyra tért.
- Mi a fasz történt?
- Verekedett – felelte TaeHyung.
- Na!  - kiáltott fel felháborodva YoonGi miközben kinyitotta az autó hátsó ajtaját,  hogy Jimin akadály nélkül be fektethesse a lányt – Azé’ ez nem így történt jó ember. Nem magától jutott eszébe,  hogy kiálljon a ruszki Rambo ellen  - vetett célzatos pillantást a másik srácra. 
- Mondjátok már el,  mi a picsa folyik itt?  - ordította Jimin a másik két fiú között járatva tekintetét. 
- Tae vesztett pókeren egy rakás lóvét és nem tudta kifizetni,  ezért vígaszdíjnak adni akartak egy golyót abba az értelmi fogyatékos buksijába,  amitől beparázott és azt mondta Bobnak,  hogy vissza tudja fizetni,  azt a csekélyke nyolc ezer dolcsit,  amivel lóg neki.  Felhívta Lanát,  aki pénz nélkül érkezett és mivel,  Bobnak rögtön kellett valami jelképes összeg,  felajánlotta,  hogy nem teszteli Tae halhatatlanságát,  ha bunyózik.  Lana jobb híján bele ment,  nem sejtve,  hogy az ellenfele egy alig két méter magas és másfél tonnás ruszki jeti lesz,  aki már a második menetben szarrá veri  - darálta el Suga gyilkos szemeket meresztve Taera. 
Park Jiminnek ennyi információ bőven elég volt ahhoz,  hogy öklével TaeHyung arcába csapjon gyors egymásutánban háromszor.  A negyedik ütés csupán azért maradt el,  mert a fiú megszédülve esett hanyatt a poros úton.  Jimin a kabátjánál fogva rángatta fel,  majd taszította a raktár falának,  amitől a srác nyekkent egyet. 
- Te patkány!  Miattad,  majdnem meghalt!  - üvöltött a fiú arcába.
- Nem volt más választásom - nyögte Tae,  mire Jimin válaszként a gyomron vágta.
Legszívesebben,  addig csépelte volna,  míg kileheli a lelkét,  de Lana fontosabb volt számára annál,  minthogy elpazarolja erre a seggfejre az idejét. Gunyoros fintorral lépett hátrébb és mielőtt beszállt az autóba,  vissza szólt.
- Meg ne lássalak a közelében még egyszer! 
Jimin kinyitotta a vezető ülés felőli ajtót,  ám Tae halk hangja megállította.
- Tudom,  hogy szereted őt.
A két srác hosszan bámult egymásra,  majd Jimin felmutatva a középső ujját beült Suga mellé. Talán sosem haragudott még annyira Lanára,  mint aznap éjjel.  Felelőtlen és öngyilkos merényletet csinált azzal,  hogy csak úgy random belement ebbe az idióta egyezségbe veszélybe sodorva magát.  A haza vezető úton legalább milliószor hátra fordult,  hogy megbizonyosodjon arról;  Lana még lélegzik és életben van. Miután elfuvarozta YoonGit, a saját otthonához ment,  ahol óvatosan felnyalábolta a hátsó ülésen heverő lányt és halkan a szobájába vitte.  Finoman az ágyára fektette,  megszabadította a cipőitől és egy elsősegély dobozért indult.  Mivel anyukája gyermek orvos,  így Jimin nagyszerűen értett az ápoláshoz,  amit még akkor lesett el édesanyjától, amikor babysitter híján a nő magával vitte a rendelőbe.  Mire vissza ért a szobába,  Lana ébredezett.  Nyögdécselve nyitogatta pilláit,  míg a fiú mellé telepedett a matrac szélére. Zavartan kémlelt körbe az általa ismeretlen helyiségben,  aztán kiszúrta a srácot.
- Suga hívott,  hogy bajban vagy - szólalt meg Jimin választ adva a ki nem mondott kérdésre – Az arcodon kívül még hol sérültél meg? 
- Úgy kábé, mindenhol  - válaszolta Lana karcos hangon. 
Jimin rosszallón csóválta a kobakját,  de nem fűzött hozzá kommentárt. Az ölébe tette a dobozt és előhalászta a szükséges kellékeket.  Fertőtlenítőt csepegtetett a vattára és a lányhoz hajolt. 
- Csípni fog - figyelmeztette.
A tőle telhető legnagyobb óvatossággal simította tenyerét Lana tarkójára,  megtámasztva a fejét,  másik kezével gyengéden érintette a pamacsot az ajkához.  Lana kelletlenül felszisszent.  Jimin gyomra remegett,  akárcsak a keze,  amivel a lány sebét tisztogatta.  Ujjai önkéntelenül is apró köröket rajzoltak Lana fejbőrére.  El sem tudta mondani,  mennyire boldog volt attól,  hogy megérintheti és  ilyen közel van hozzá.  Érezte a lány testéből áradó hőt,  arcán meleg leheletét,  finom illatát,  ujjai között tincsei selymességét.  Lana,  hogy ne a testében tomboló fájdalomra koncentráljon,  Jimin arcát tanulmányozta.  Azelőtt sosem figyelte meg rendesen a srácot,  így szinte sokkolta az újonnan felfedezett tény;  Park Jimin az egyik leghelyesebb fiú,  akit valaha is látott.  A bőre hibátlan, szemei gyönyörűek,  már -már igézők,  ajkai teltek,  szépen íveltek. Jimin minden igyekezete ellenére kénytelen volt kicsit erősebben a lány szájához nyomni a vattát,  megpróbálva letörölni az oda száradt vért.  Lana hangosan feljajdult,  mire Jimin még közelebb hajolva fújni kezdte a fájó pontot,  kellemes bizsergést keltve mindkettőjükben. 
- Tudod, – törte meg a csendet Lana – kifejezetten helyes vagy,  ha nem épp az anyámat szidod.
A srác zavarba jött a váratlan vallomástól,  elhúzta kezeit és ujjaival a hajába túrt.  Lana hirtelen bármit megadott volna,  ha ott,  abban a másodpercben megcsókolhatja Jimint,  amit nem tudott hová tenni,  elvégre,  neki barátja van. 
- El sem tudom mondani,  mennyire rohadtul sajnálom - nézett az imádott lányra a fiú – Nem... Én... Egy seggfej voltam.
- Rendben  - bólintott Lana,  szelíd mosolyt villantva.
- Hol sebesültél még meg?  - érdeklődte Jimin. 
Lana a combjára,  valamint a bordáira mutatott.
- Meg... Khm... Meg nézhetném?  - dadogta a srác. 
Előzékenyen segített a lányok kibújni a pulcsiból,  feljebb tűrte a pólóját és nagyon nagy erőfeszítések árán igyekezett kizárni azt a megállapítást,  miszerint;  Lana nem viselt melltartót.  Ujjaival lágyan tapogatta a bordáit,  ahol törést szerencsére nem,  bár zúzódást talált.  Fogait csikorgatva gyűrte le a kényszert,  hogy végig csókolja a finom,  hívogató bőrt.  Lana némi hezitálás után a melegítője korcába akasztotta ujjait és megszabadult a pamut anyagtól.  Szégyenlősen szegte le fejét.  Jimin leplezetlen csodálattal bámulta a formás lábakat,  kecses bokákat,  feszes combokat.  A szoba légköre hirtelen forróvá vált,  orcája kipirult, szája kiszáradt. Annyira tökéletes!  Reszkető kezekkel szedett elő egy másik pamacsot és állt neki tisztogatni egy hosszabb sebet Lana combján.  A lány megugrott a Jimin ujjait díszítő gyűrűk hideg érintésétől és önkéntelenül is a srác vállába kapaszkodott. Jimin testén egyszerre futott át hideg s meleg Lana közelségétől, magában pedig ezer fohászt elmormolt Istennek,  amiért végre valahára ilyen meghitten lehet a lánnyal,  akit olyannyira szeret,  hogy azt lehetetlen kifejezni.  Sőt,  épp ésszel felfogni is.  Jiminnek az utolsó csepp önuralmára is szüksége volt,  nehogy egy kósza gondolat okán mindent bevalljon a lánynak.  Hogy,  már akkor halálosan és visszavonhatatlanul bele szeretett,  amikor először meglátta az iskolában.  Lana arca akkoriban még sokkal kislányosabb,  ártatlanabb volt.  A kóla automatával szenvedett és egy egyszerű kantáros farmernadrágot,  zöld pólót és tornacsukát viselt, hosszú haját lófarokba fogta.  Bár az évek alatt Lana sokat változott,  - például;  haja még hosszabb lett,  arcának vonásai lágyabbak,  nőiesebbek,  teste kerekebb,  formásabb,  mellei teltebbek- Jimin ugyanazt a szakadatlan szerelmet táplálta iránta,  ha nem még intenzívebbet. Jimin kész lett a sérülések ellátásával,  aztán a szekrényéből elő kotort egy tiszta pólót,  valamint egy szabadidő nadrágot és Lana mellé rakta. 
- Ezeket vedd fel. Ma itt alszol  - a lány szólásra nyitotta száját,  de Jimin beelőzte – Mielőtt veszekedni kezdenél,  felvilágosítalak,  hogy ez nem kérdő,  hanem,  kijelentő mondat volt. 

                               '°'°'°'

Jimin az ablakokon beszűrődő hold és utcai lámpák enyhe fényében nézte a mellette halkan szuszogó lányt.  Talán,  sosem volt még olyan nyugodt,  mint akkor,  annak tudatában,  hogy Lana- akit a saját életénél is jobban szeret- ott fekszik,  alig egy karnyújtásnyira tőle.  Mosoly kúszott ajkaira,  ahogyan realizálta,  a lány bizony az ő ruháit hordja.  Park Jimin esküt tett;  soha többet a büdös életben nem mossa ki azt a pólót és nadrágot,  ami Lanán van.  Ujjai maguktól kúsztak előre,  belegabajodva a selymes tincsekbe,  finoman játszadozva a szálakkal.  Végre megérinthette!  Végre ott volt vele! Jimin hihetetlenül boldog volt. Ki akart használni minden egyes pillanatot, így óvatosan közelebb kecmergett Lanához,  majd karjával átölelte a lány törzsét,  tenyerét a póló alá csúsztatta és apró köröket rajzolt puha hasára.  Arcát Lana hajába temette,  nagyokat lélegezve az imádott illatból,  mely körbe lengte.  Gyomrában megjelent az a jól ismert bizsergés, pulzusa az egekbe szökött. Egyszerűen képtelen volt megállni,  ellenszegülni neki.  A mellkasa szabályosan feszített és úgy érezte,  ha nem mondhatja ki,  felrobban,  akár egy túl nagyra fújt léggömb és abba bele hal. 
- Fogalmad sincs róla,  mennyire szeretlek - suttogta halkan,  megtörve az éjszaka csendjét – Már azóta,  hogy megláttalak azzal a dobozos Canada Dryal szenvedni - mosolyodott el az emléket felidézve, - Elvetted az eszemet és totálisan megőrjítettél,  ahogyan leoltottad azt a végzős srácot,  aki leszólta a Minyonos hátizsákod.  Baromi vagány voltál.  Kegyetlen büszke voltam rád.  Tudom, én csesztem el a dolgokat  - Jimin fájdalmasan felsóhajtott – De a kibaszott életben nem vettél volna észre,  ha nem kezdek el szívózni veled. Valamit ki kellett találnom,  hogy hozzám szólj,  vagy rám nézz,  még ha, ez azzal is járt,  hogy megutáltál. Soha egy sértést sem gondoltam komolyan.  Nem vagy idegesítő,  sem ribanc. Igazából,  te vagy a legtökéletesebb lány,  akit valaha is ismertem.  Annyi mindent tettem érted titokban. Emlékszel arra az év végi matek dolgozatra másodikban? Hallottam,  amikor azt mondtad Katenek,  hogy nem tanultál rá és ez miatt meg fogsz bukni,  mert ezen múlik a kettesed.  Aznap,  kaja szünetben betörtem a tanárnő irodájába,  kikerestem a dolgozatodat és  megoldottam a feladatokat. Rengeteg ilyet csináltam érted,  Lans. Persze,  nincs jelentősége. És,  ha még egyszer ilyen idiótaságot művelsz,  mint a mai,  én esküszöm,  elrabollak és bezárlak ide.  A szívbajt hoztad rám,  te törpe terrorista.  - Jimin óvatos puszit nyomott Lana tarkójára – Jó éjt Kicsim!  Ki kell pihenned magad,  hogy holnap újult erővel mehess az idegeimre.
Jimin arcát Lana nyakszirtjébe rejtve került fél álomba.  Fogalma sem volt arról,  hogy Lana minden egyes szavát hallotta és némán folytak le arcán a könnyei.  A lány megkereste a hasán pihenő fiú kezét,  majd ujjaikat össze kulcsolva hunyta le pilláit.
- Észre vettelek volna  - suttogta alig hallhatóan a sötét szobába.