Megtévesztő - Jungkook f.f. [BEFEJEZETT]

Saranghae - 15. Fejezet

Jungkook egy orbitális méretű plüsst szorongatva lépte át Lana szobájának küszöbét. A lány érkezésére felkapta kobakját,  majd felpattanva az ágyról a fiú nyakába vetette magát,  karjaival körül fonva törzsét.
- Úgy hiányoztál.  Utálok beteg lenni  - mondta mélyet szippantva a srác illatából. 
Kooknak hihetetlen jól esett ezt hallani és pulzusa az egekbe szökött.  Szeretetteljes csókot nyomott Lana homlokára és átnyújtotta neki a figurát. 
- Egy Minyon!  - kiáltotta boldogan és puszilgatni kezdte a plüsst – Olyan cuki,  hogy belehalok – toporzékolt.
Jungkook nevetve ingatta a fejét és újra karjaiba zárta szerelmét,  arcát Lana nyakába fúrva. Szörnyen unalmas és magányos volt az a két nap,  míg Lana egy vírus miatt kimaradt az iskolából. Ráadásul,  Irish folyamatosan utána koslatott,  hiába magyarázta el neki,  hogy baromira nem érdekli,  úgy tűnt,  nem képes felfogni. Jóformán a slozira is követte,  amitől érthető módon kissé kiakadt.  Szinte fogait csikorgatva várta a pénteket,  hogy végre Lanával lehessen és ápolhassa. Az volt az utolsó tanítási nap a téli szünet előtt és azt tervezte,  arra a rövidke két hétre elmehetnének kettesben valahova,  persze,  csak ha Lana felépült. 
- Jobban vagy?  - érdeklődte aggódva, tenyerei közé véve a lány arcát. 
- Nem igazán. Még mindig fáj a pocakom  - simogatta az említett területet. 
Kook lágyan elmosolyodott.  Szent meggyőződése volt, hogy a lány betegen édesebb,  mint valaha.  Ezzel a kislányos megnyilvánulásával sikerült elérnie, hogy még inkább bele szeressen,  már ha ezt az érzést lehetséges volt tetézni. Lana hirtelen az ágyra hajította a plüsst és immáron szabaddá vált karjaival szívet formált a feje fölött.
- Saranghae – mondta édesen mosolyogva.
Jeon Jeong Guk szíve majdnem kiszakadt a helyéről,  olyan hevesen kalapált.  Pillangók milliói vívtak ádáz küzdelmet a hasában,  lábai remegtek a benne lejátszódó érzelmek sokaságától. Oh,  de kegyetlenül szerelmes volt Lana Mendesbe.  Az,  hogy a lány az anyanyelvén vallotta be szerelmét,  valami különleges,  elszakíthatatlan köteléket varázsolt közöttük.  Ismét tenyereibe vette Lana arcát és nem törődve azzal,  hogy ő is megfertőződhet,  szenvedélyesen megcsókolta. Úgy falta azokat a mézédes ajkakat,  mintha az élete múlna rajta,  bár,  Jungkook úgy érezte,  így is van.  Sokáig álltak egymás szájába temetkezve,  kiélvezve minden egyes pillanatot. Végül levegőhiány miatt váltak szét,  persze ugyanúgy ölelkezve.  Kook a lány homlokának döntötte sajátját,  igyekezve lecsillapítani zihálását. 
- Ezt,  miért kaptam?  - kérdezte halkan Lana.
- Mert szeretlek  - felelte a srác csillogó szemekkel. 

                                '°'°'°'

Jungkook képtelen volt magára hagyni a beteg lányt,  aki szorosan az oldalához kuporodva aludt,  karjával átölelve törzsét, ujjaival a pólóját markolta.  A fiú a hasára tett laptopon nézett egy akció filmet,  percenként a lányra lesve. Lana nagyon sápadt volt és sokszor nyöszörgött,  még jobban bújva hozzá. Halkan nyílt a szoba ajtaja és Seoul lépett be rajta,  aggodalmas arccal nézve Lanát.  Délután és az este folyamán többször is bement hozzájuk,  megmérni a lány lázát,  ami nem akart elmúlni.  Mindenki rettenetesen aggódott érte,  de legfőképpen Jungkook.  A nő Lana homlokára simította tenyerét,  majd megcsóválva fejét sóhajtott. 
- Hozd a fürdőszobába!  Csinálok neki egy hűtőfürdőt - kérte Seoul. 
Kook bólintott és miközben Lana anyja kiment,  óvatosan keltegetni kezdte a lányt. Lana nyöszörgött és ajkai sírásra görbültek,  amíg a srác vigyázva levetkőztette fehérneműre. Nagyon rosszul festett.
- Nagyon fázok - mondta Lana sírós hangon. 
- Mert,  magas lázad van  - simogatta meg arcát a fiú. 
Finoman karjaiba vette a lányt és úgy vitte a fürdőszobáig.  Alig érezte meg a súlyát,  hiszen rengeteget fogyott az elmúlt két napban.  Seoul már várta őket. A kádban méz és tej illatú víz gőzölgött,  melyben a fiú felismerte Lana tusfürdőjét. 
- Innentől átveszem  - nyúlt Lana felé a nő,  de Kook oltalmazón fonta kezeit köré. 
- Ne! Nem hagyom magára.  Menj csak,  majd én megcsinálom  - mondta a srác könyörgő tekintettel. 
Seoul habozva bólintott,  majd kettesben hagyta őket.  Jungkook vigyázva ültette Lanát a kád szélére és szabadította meg a fehérneműitől.  Bár,  a lány pucér látványa rögtön felkorbácsolta vágyát,  nem foglalkozott vele,  inkább besegítette a vízbe és leguggolva simogatta a habok közül kibukkanó térdeit.  Lana egész testében reszketett,  fogai sokszor össze koccantak. Kook remélte,  hogy használni fog ez módszer. A lány felett átnyúlva kinyitotta a csapot és miközben kezeivel kavarta,  hideg vizet eresztett.  Percekkel később elzárta,  aztán a szivaccsal fürdetni kezdte Lanát. Annyira törékenynek,  sebezhetőnek és gyengének látszott,  hogy Jungkook szíve bele sajdult.
- Hánynom kell  - nyögte a lány,  mire barátja sietve kisegítette a vízből. 
Lana a vécé elé térdelve öklendezett,  míg a srác a hátát simogatta.  Mikor már semmi sem volt a gyomrában remegő térdekkel felállt és vissza ült a langyos vízbe.  Kook egy pohár teát adott neki,  amit Seoul előre kikészített.  Lana fejét a térdeire hajtotta,  csendesen szuszogva.  A percek lassan teltek és Jungkook egyre idegesebb volt.  Lana láza egyáltalán nem akart lejjebb menni,  ami rossz előérzettel töltötte el és a szája is egyre cserepesebb lett, mely arra utalt,  hogy túlságosan is kiszáradt a szervezete.
- Kicsikém - simogatta meg a fejét – Innod kell,  különben,  rosszabbul leszel. 
- Nem vagyok szomjas.  - nyöszörögte – Hagy szálljak ki!  Nagyon fázok - kérlelte könnyes szemekkel. 
- Nem lehet – ingatta kobakját a fiú. 
- De nagyon fázok - Lana közel állt a síráshoz. 
- Sajnálom,  nem lehet  - cirógatta meg kipirult orcáját. 
Seoul dugta be a fejét a résnyire nyitott ajtón,  érdeklődve nézve Jungkookra. 
- Ez nem használ  - jegyezte meg,  mire a nő gondterhelten felsóhajtott. 
- Be kell vinnünk a kórházba 
Kook gyomra ideges görcsbe rándult,  miközben tekintette a vacogó lányra tévedt.