Megtévesztő - Jungkook f.f. [BEFEJEZETT]

(18+) Sajnálom - 7. Fejezet

Nem szokásom a fejezetek elé írkálni,  de most úgy érzem muszáj!  Ez a rész erősen 18+-os besorolású,  szóval,  MINDENKI SAJÁT FELELŐSSÉGRE olvassa!!!  Eddig ez a kedvenc fejezetem,  imádtam írni és remélem,  nektek is tetszeni fog!  Valamint,  nagyon -nagyon szépen köszönöm a szavazatokat és az oltári sok megtekintést!  Eszméletlen jók vagytok,  de komolyan!  :)

Jungkook futva tette meg az utolsó métereket a Mendes rezidenciáig.  Szörnyen aggódott Lanaért,  még annak ellenére is,  hogy a felvilágosításon történtek megrémisztették.  Bele sem mert gondolni, hogyan végződhetett volna,  ha a lányt nem rángatják el onnan.  Lehet,  halálra verte volna Park Jimint?  Az agya szinte üvöltötte,  hogy menjen haza,  béküljön ki az anyukájával és messziről kerülje el Lana Mendest,  ám képtelen volt rá.  Valósággal bele égett retinájába a lány végtelenül szomorú tekintete és könnyes arca,  amitől rosszul érezte magát.  Máris bele szeretett volna?  Lehetetlen.  Nem is ismeri olyan régóta. Nagy hévvel vetődött be a fekete kovácsoltvas kapun,  trappolt el az ajtóig,  amin szinte berobbant.  Sietősen rúgta le cipőit,  majd torpant meg lihegve a nappali boltíve alatt.  Sean Mendes a fotelben ült,  szigorú arccal.  Vele szemben Lana kuporgott a kanapén a lehető legkisebbre össze húzva magát.  Kettejük előtt Seoul állt,  mellkasa előtt össze font karokkal.  Nyilvánvalóan,  ő játszotta a döntőbíró szerepét.  Kook tanácstalanul nehezedett egyik lábáról a másikra. Talán ebből ki kellene maradnia...
- Sajnálom  - mondta Lana az apjára nézve,  alig hallhatóan. 
- Sajnálod?!  Sajnálod?!  - csattant fel Seoul az ég felé dobva karjait – Ne Te sajnálkozz már,  mert kiálltál az édesanyádért!  Igenis,  jól tetted,  hogy laposra verted azt a hülye gyereket!
- A sajnálat nem teszi meg nem történté,  Lana.  Nem azért edzettelek és tanítottalak meg verekedni,  hogy az osztálytársaidon gyakorolj. Ismerős az a szó,  hogy önuralom?  Tudod,  mit jelent?  - oktatta ki Sean a lányát. 
- Oh bazd ki!  - kiáltott fel a nő – Ne te papolj már az önuralomról!  - forgatta szemeit – Lana helyesen cselekedett és kész. Szép lenne,  ha még ezek után ő menne bocsánatot kérni. Na,  neeem  - ingatta fejét – Nehogy,  már a faszom állítsa fel a Viagrát.  Lana jól tette és nem kap büntetést és ha,  nem tetszik a rendszer Sean Donovan Mendes,  akkor mehetsz a szomszéd udvarra aludni.  – fejezte be Seoul felszegett állal. 
A férfi vonakodva bár,  de csendben bólintott.  Úgy tűnt,  nincs mersze szembe szállni a feleségével,  amit Jungkook teljesen meg tudott érteni.  Az ő anyja messze van Seoultól, az fix.  Bizton állíthatta,  hogy Mendeséknél Seoul hordja a nadrágot,  ezáltal totális,  megtörhetetlen nőuralmat kialakítva.  A nő még kissé fújtatva a konyhába ment,  míg Lana egy eddig sosem látott ajtó mögött tűnt el.  Sean továbbra is a fotelben görnyedt, majd felemelve fejét egyenesen Jungkookra nézett. 
- Ha van egy kis eszed,  a büdös életben nem nősülsz meg. 
A fiú kábán bólintott,  annak ellenére,  hogy nem értett egyet a férfival.  Sean erőt véve magán kelt fel és indult a felesége után,  azt morogva „ez az asszony a sírba visz”.

                               -----

Jungkook bekopogott a titokzatos ajtón,  ami mögött Lana órákkal ezelőtt eltűnt.  Egyik kezében tálcával egyensúlyozva várta a bebocsátást. 
- Mi a jelszó?  - hallotta tompán a lány hangját a fa mögül.
A fiú elmosolyodott,  hiszen Seoulnak hála felkészült. A nő pakolta fel puncs fagyival,  csokoládé öntettel és tejszínhabbal is,  mert elmondása szerint,  Lana ezt „eszi”, ha szomorú. 
- New englandi kagylóleves - jelentette ki Kook.
- Vörös  vagy fehér? 
- Fehér - forgatta szemeit a srác. 
Az ajtó,  mint egy varázsütésre kitárult felfedve a piros szemű,  puffadt arcú lányt.  Jungkook szíve belesajdult a látványba. Lana némán tessékelte beljebb barátját,  aki engedelmesen követte.  Kook meglepődött,  mert a garázsban találta magát.  A falon különféle poszterek lógtak,  az egyik sarokban egy box zsák himbálózott,  a földön súlyzók sorakoztak.  A helyiség közepén egy három személyes barna kanapé foglalt helyet,  előtte egy fából készült dohányzóasztallal. Hangulatos kis hely volt.  Lana lehuppant a kanapéra,  anélkül,  hogy a fiúra nézett volna,  ami Jungkooknak rosszul esett.  Haragszik rá? Kook letette a tálcát,  majd a bútor másik végébe ült,  ami nem kerülte el Lana figyelmét. 
- Félsz tőlem?  - kérdezte elfordulva. 
- Nem.  Miért félnék?  - ráncolta homlokát zavartan. 
Szemeivel a közöttük feszülő hatalmas távolságot méregette,  aztán közelebb kúszott Lanához,  oly ’ annyira,  hogy combjaik össze simultak és Jungkook érezte a lány testéből áradó hőt,  valamint finom illatát. 
- Látod?  - szólalt meg halkan – Nem félek - mosolygott halványan. 
- Biztosan,  egy pszichopatának gondolsz  - ingatta fejét Lana és végre a fiúra emelte tekintetét. 
Jungkook nem válaszolt,  csak bámulta a lány gyönyörű arcát és óvatosan felemelte a kezét,  hogy kisimíthasson pár rakoncátlan sötét barna tincset,  melyek bele lógtak a zöld szempárba.  Ahogyan ujjbegyei Lana puha bőréhez értek elektromosság cikázott végig a testén és hirtelen sürgető vágyat érzett arra,  hogy megcsókolja. Egyre furcsább dolgokat érzett és gondolt Lana közelében. Azelőtt nem igazán érdekelte a szex,  most viszont...  Jóformán minden második gondolata ezzel foglalatoskodott.  Elképzelte,  milyen élmény lenne Lanával szeretkezni,  simogatni a combját,  újra megfogni azokat az észvesztően telt és feszes melleket.  Tudta,  hogy arca kipirult az erotikus fantáziálástól,  de most különösen nem bánta.  Alsó ajkát beszívta,  míg a lány haját a füle mögé tűrte,  továbbra is ott tartva karját, ujjbegyeivel mintákat rajzolva Lana selymes arcbőrére.  Végig simogatta az orrát,  az arccsontját,  az állát,  megállapodva puha ajkain.  Lana levegő után kapott a finom érintéstől,  ezáltal kissé elnyílt a szája.  Jungkook reakcióját lesve dugta ki a nyelvét és nedvesítette meg a fiú ujját,  aki erre olyan erővel harapta be saját száját,  hogy Lana attól félt,  kiserken a vére. Kook váratlanul hajolt előre, és csókolta meg. Ám,  ez a csók más volt,  mint az eddigiek.  Sokkal vadabb,  merészebb,  sürgetőbb.  A fiú hangosan bele nyögött Lana szájába,  ahogyan nyelveik érintkeztek,  finom mozgásba lendülve.  El sem tudott ennél érzékibb élményt képzelni. Combja alá nyúlva húzta ölébe a lányt, halk morgást kieresztve, mikor feszülő ágyéka a másikéhoz ért. Rettenetesen vágyott Lanára. Türelmetlenül tapogatta ki a lány pólójának szegélyét és húzta le róla az anyagot,  ezzel felfedve a fekete melltartót.  Jungkook keze önálló életre kelve kúszott Lana hátára,  ujjai leheletkönnyedén zongoráztak gerince mentén,  olykor megakadva a melltartó pántjában.  Lana felsóhajtott , mikor a fiú ajkai áttértek a nyakára,  fogaival néha megkarcolva felhevült bőrét.  Nem értette,  hogyan is jutottak el eddig,  de abban biztos volt,  hogy valósággal rajongott Jungkook szájáért.  Sosem látott még fiút ennyire kívánatos ajkakkal,  mint Jeon Jeong Guk. Kook tenyere a fenekére vándorolt,  birtoklón megmarkolva,  amitől hangosan felnyögött. Lana megunta a semmittevést,  így benyúlva a fiú felsője alá karcolta végig körmeivel izmos hasfalát,  ezzel elérve,  hogy amaz fejét hátra vetve hangosan levegő után kapjon. Imádta,  hogy Jungkook így reagál az érintéseire! Felbátorodva mászott ki az öléből,  amit a srác zavartan figyelt.  Amikor Lana letérdelt elé és ujjaival az övét csatolta ki,  zihálva nyögött. 
- Édes Istenem! 
Annak ellenére,  hogy Lana még lényegében semmit sem csinált,  csupán előtte térdelt a lehetetlenségig repítette izgalmát.  Pontosan tudta,  mire készül és a gondolat,  hogy a lány a szájával szerezzen neki örömet zihálásra késztette.  Megbabonázva nézte,  miként húzza le a sliccét,  majd előzékenyen felemelte csípőjét,  hogy megszabadíthassa farmerjétől.  Lana tenyereit a combjára simítva nyitotta szét lábait,  befurakodva törzsével közéjük. 
- Azt hiszem,  szívrohamot fogok kapni  - lihegte Jungkook,  mire a lány elmosolyodott.
- Még ne  - kérte.
Lana feljebb tolva Kook pólóját lehelt finom csókokat izmos hasfalára,  egyre lejjebb és lejjebb haladva.  Nyelvét kidugva hagyott nedves csíkot a boxerja korca mentén,  mire a fiú torkából hangos sóhaj szakadt fel.  Jungkook ujjai automatikusan vándoroltak Lana hajába,  félre söpörve az arcába hulló sötét tincseket,  melyek eltakarták.  Látni akarta,  amikor a lány a szájába veszi.  Lana ujjait az alsójába akasztva fosztotta meg a ruhadarabtól.  Finom csókot nyomott merevedésére,  amitől Kook felkiáltott a hihetetlenül jóleső érzéstől. Életében nem élvezett még annyira semmit sem,  mint amikor Lana a szájába vette.  Hangosan zihált,  ahogyan a lány forró nyelve a férfiasságát simogatta,  miközben hol kijjebb,  hol beljebb engedte az ajkai közé.  Jungkook hátra vetett fejjel,  szorosan lehunyt szemekkel élvezte a neki nyújtott kényeztetést.  A szíve rendellenesen gyorsan vert,  fülében dübörgött a vére és izzadt.  Ajkai olyannyira kiszáradtak,  hogy nem győzte benedvesíteni a nyelvével.  Egyik kezével görcsösen kapaszkodott a karfában,  másikkal szüntelenül Lana selymes haját simogatta.  Attól tartott darabjaira hullik. A lány gyorsabban járatta rajta fejét,  egyre közelebb sodorva a kielégülés kapujához. Nem kellett soká várnia,  a gerince ismerősen bizseregni kezdett.  Fogait össze préselve igyekezet elnyomni az ordítás iránti késztetést.  Kegyetlen közel járt már ahhoz,  hogy elélvezzen. Mikor megérezte,  hirtelen bele markolva Lana hajába tartotta egy helyben a fejét,  közben hangosan felnyögött.  Teste megremegett,  hogy pár pillanattal később elernyedjen.  Oxigént kapkodva nézte,  miként hajol hátra Lana és köpi a tenyerébe Jungkook élvezetének bizonyítékát.  Sarkaira ülve pislogott fel a lihegő,  kipirult arcú fiúra,  aki bűntudatos fintorra húzta ajkait.
- Sajnálom  - nyögte Jungkook  fülig vörösödve.