You are mine. {L.S.} |BEFEJEZETT|

You are mine #1

*Harry szemszöge*

  Egy újabb nap a suliban. Hamarosan becsengettek, mi pedig a padban vártuk félholtan hogy hozzákezdjünk ehhez a naphoz is. Egy ajtónyitásra lettünk figyelmesek, így mindenki elhallgatott kivéve persze pár nyomorékot aki nem bírja megállni hogy ne beszéljen.

-Szép jóreggelt mindenkinek!-lépett be Mrs.Cooper, az osztályfőnök. Mögötte egy férfi ment.

-Jó reggelt!-hangzott el a válasz kórusban.

-Mint már tudjátok, Mr.Peterson aki az ének órát tartja, elutazott egy másik államba családi okok miatt. Mivel őt helyettesíteni kell, az iskola vezetője egy új énektanárt küldött ide. Kérlek, mutatkozz be!-mosolygott kedvesen a férfira majd kiment a teremből.

-Sziasztok! Louis Tomlinson vagyok, de hívjatok Mr.Tomlinsonnak vagy esetleg tanárúrnak.-mosolygott el halványan.-Van valakinek bármi kérdése?

Természetesen én untam az egészet ezért előkaptam a telómat és elkezdtem játszani.

Louis szemszöge*

Válaszoltam egy pár kérdésre és szinte mindenki tudta hogy ki vagyok mivel sokszor szereplek a tvben és az újságok címlapján. Amikor végignéztem az osztályban hirtelen megakadt a szemem egy srácon. A telefonját nyomkodta miközben én beszéltem. Hogy teheti a kis..Felé vettem az irányt majd a padja előtt megálltam. Észre vettem hogy ekkor már mindenki minket nézett.

-Nem zavarlak?-néztem le rá.

   Még párat pötyögott a telefonon, majd letette és a legnagyobb lassúsággal rám nézett. Egyből megláttam gyönyörű zöld szemeit. Az arca sima volt, mintha most született volna. Barna haja göndören és kissé borzosan állt. Egy bő, fekete pulóvert és hozzá egy szűkített, szaggatott farmert viselt. Bakker..bejön ez a srác.

-Nem.-válaszolta és elvigyorodott. Pff..mit képzel magáról?

-Hogy is hívnak téged?-kérdeztem.

-Harry.

-Jólvan Harry, ez ne forduljon elő mégegyszer.-fordítottam hátat és elindultam a tanáriasztal felé.

Az óra további részébén Harry állandóan engem bámult, de nem tudtam nem rá nézni mert zöld szemei mindig megkábítottak.
Kicsengettek és ennek hallatán mindenki felpattant és elhagyta a termet, kivéve egy valakit. Harryt.

-Nagyon örültem, tanárúr..-kacsintott rám, majd egy vigyorral az arcán kisétált. Lefagytam. Túl jól néz ki, ennek köszönheti hogy most nem büntettem meg.

Szerencsémre kevés órám volt, így elindultam haza. Ahogy kiléptem az iskolakapun megpillantottam Harryt.

Mit keres itt?

-Jó napot, tanárúr!-sétált mellettem. Mit akar tőlem???

-Szia Harry.-válaszoltam egyhangúan és próbáltam gyorsabban lépkedni, hátha lemarad. Úgy érzem ez nem sikerült.

-Elkísérhetem a tanárurat haza?-kérdezte mosolyogva, mintha tudná hogy pont ezt akarom. De..nem akarok vele tuskó lenni az első napomon.

-Persze! Meghívhatlak egy teára?-kérdeztem, mire fájdalmasan az eszembe vágott hogy ezt pont nem kellett volna.
-Természetesen!-kuncogott.

Hát ezt nem hiszem el..direkt csinálja?

Tök aranyos amikor nevet. Megérkeztünk a házhoz és a liftbe vettük az irányt. Csendben beszálltunk és az ajtó becsukódott. Kezdtem egy kicsit kínosan érezni magam. Éreztem magamon a tekintetét, így akaratlanul is ránéztem. Egy perverz mosoly jelent meg az arcán, majd lassan végig mért engem. A szeme megakadt a farkamon. Ebben a pillanatban kinyílt a liftajtó és kapva az alkalmon, azonnal kiszáguldottam. Kinyitottam az ajtót, és beléptünk a lakásomba.

***

Sziasztok! Remélem eddig tetszik és várjátok a folytatást! Nem tudom ti hogy vagytok vele de én nagyon Larrys vagyok😈😍
Komi és vote!😗