Stílusváltás ^Hemmimgs^

•4•

Így vonultunk be a suliba, egyből egy párnak tituláltak minket. Na de jó egy újabb sulis pletyka, aminek a középpontjában most én vagyok. Luke karjából kibújva gyorsan felcaplattam volna a terembe, de utánam kapott. Hogy ez nem tud békén hagyni!

- Szállj már le rólam, engedj el!-rángattam a karomat.

- Nem.-mosolygott. Azzal a mosollyal, amitől minden lány/nő elolvad. Engem is beleértve. De ezt nem mutathatod ki Hannah, poker face!

- Jó, mondjad hallgatlak. Két percet kapsz.-néztem meg a telefonomon az időt.

- Nyugi. Annyit nem veszek igénybe.-kacsintott.-Lesz egy házibuli Ashtonéknál.-jött közelebb.-Eljössz velem ugye? Nemleges választ nem fogadok el.-vigyorgott. A háta mögé néztem és láttam a haverjait a háttérben.

- Honnan tudjam, hogy nem csak megint le akarsz fektetni?-tettem keresztbe magam előtt a karom.

- Nyugi cica, annyira nem voltál jó.-kacsintott.

- Nem is azért kérdezem mert ez minden vágyam.-fordultam meg.

- Tudat alatt szeretnéd!-kiáltott utánam.

- Álmaidban!-csaptam be a teremajtót. Levágtam magam a helyemre és legnagyobb meglepetésemre Ary ült le mellém.

- Baj van?-kérdezte aggódva.

- Nincs.-hajtottam le a fejem a padra, úgy, hogy kb. lefejeltem szerencsétlen fabútort.

- Na, Hannah! Látom, hogy baj van.-próbált meg felkelésre bírni. Felemeltem a fejem és egy fürkésző zöld szempárral találtam szembe magam.

- Luke...-morogtam.

- Mit csinált?-nézett olyan mindent értek stílusban.

- Hülye.-mosolyodtam el.

- Azt tudjuk. Na, mondd már.-mosolygott ő is.

- Meghívott egy buliba és nem is volt választási lehetőségem, ugyanis közölte velem, hogy nemleges választ nem fogad el.

- Hagyd már! Úgyse szöktet meg!

- Ki tudja...-gondoltam be e a tizedikre felmászó Luke-on.

- Nem tudja, hogy hol laksz, vagy tévedek?-vágott értetlen képet.

- Ki tudja.-rántottam vállat.

- Mindenre azt mondod ki tudja?

- Ki tudja.-vigyorodtam el.

- Na, ne foglalkozz vele.-ölelt meg-Inkább mesélj. Láttalak ma egy helyes vörös sráccal iskolába jönni.

- Cassy? Ő nem...

- Új préda a láthatáron?-vágott a szavamba.

- A préda erős kifejezés lenne, ha az lenne. Ő csak a fogadott bátyám.

- Aha persze...-vigyorgott.

- Nem fogok magyarázkodni. Ha elhiszed, elhiszed, ha nem, nem.-támasztottam meg az állam.

- Jó na csak szivatlak.-ült vissza a helyére, ugyanis mindjárt csengetnek. Csengőszóra beérkezett a drága jómadár is.

- Azt nem mondtad, hogy mikor lesz a buli.-mondtam felé sem nézve, a telefonomat nyomkodva.

- Ó, szóval érdekel?-húzta vigyorra a száját.

- Nem. De már ha nincs választási lehetőségem...

- Ugyan, nem kell tagadnod. Magadban rohadtul örülsz, hogy elhívtalak.

- Épp ellenkezőleg.-fintorogtam-Semmi kedvem elmenni veled bárhova.-néztem vissza a telefonomra. Luke nem tudott válaszolni, mert a tanár szélsebességgel jött be az ajtón.