Stílusváltás ^Hemmimgs^

•6•

Reggel Luke ölelésében keltem. Olyan szorosan tartott mintha félne, hogy kiugrok az ablakon. Habár a tegnap este után szimpatikusabbnak tűnt az aszfalt a hetedikről. Megcsókolt. Megcsókoltam. Mindegy! Az a lényeg, hogy a tegnapinak nem lett volna szabad megtörténnie. Megpróbáltam kiszabadítani magamat a szorításából, de nem sikerült. Elég viccesen nézhetett ki a küszködésem. Láttam, hogy már Luke is mosolygott.

- Komolyan végig hallgattad ahogy szenvedek és nem engedtél el?-hitetlenkedtem.

- Igen. Viccesek voltak a próbálkozásaid.

- Rohadj meg.-fontam össze a karom.

- Mit kapnál, ha ezt telefonon rögzítették volna?-folytotta el a nevetését.

- Hogy mi van? Te ezt felvetted? Mégis, hogy a jó büdös francba???

- Ülj már meg, nem vettem fel.-húzott vissza.-Csak kérdeztem tőled valamit.

- Nem vagy humoros.

- Mert te viszont igen!

- Majd meglátjuk.-mosolyogtam gonoszan.

- Tőlem. Na menj.-engedett el.-De csak amíg meg nem gondolom magam!

- Hidd el, élek a lehetőséggel.-mentem ki a szobából. Kimentem a konyhába és leültem a pulthoz. Nem sokkal utánam jött Luke.

- Kérsz kávét?

- Aham.-ásítottam, majd felálltam.

- Hova mész?

- Ahová a király is gyalog jár.-mondtam. De igazából ellenőrizni akartam, hogy jól láttam-e, hogy a WC ajtón zár van kívülről is. Igen jól láttam. Király. Mire visszamentem a pulton gőzölgött egy bögrében a forró kávé. Mellé kikészítve a tej és a cukor. Megízesítettem a kávét és lassan kortyolgattam. Hirtelen Luke karjai fonódtak a derekam köré.

- Nem hittem, hogy ilyen hamar beadod a derekad.-csókolgatta a nyakam. Szembe fordultam vele és megcsókoltam. Leszálltam a bárszékről és elkezdtem terelni. Semmit nem vett ebből észre. Lehet azt hitte, hogy a szobája fele megyek. Kinyitottam az ajtót és belöktem rajta és gyorsan rázártam az ajtót.

- Hannah! Engedj ki!-dörömbölt.

- Eszem ágába sincs.

- Hannah! HANNAH!-hallottam a kiabálását. Egy jót kuncogtam rajta és mentem a szobájába visszaöltözni. Visszavettem a dzsekim és akkor vettem észre, hogy az ajtóban állt.

- Te hogy jöttél ki?-csodálkoztam.

- Tudod, az az ajtó nem csak kívülről zárható. És amúgy, jó volt a műsor.-kacsintott.

- Aljas vagy.-néztem rá összeszűkült szemekkel.

- Tudom. Mondj újat.

- Fhúúú de...

- Hm? Na mondjad.-tette a füléhez a kezét.

- Mindegy.-mentem ki puffogva. A kis köcsög utánam jött.

- Érdekes, hogy te zártál be engem, de te vagy dühös.

- Még szép! Végig nézted ahogy öltözök! Most mit csinálsz?-kérdeztem, ugyanis Luke egyenesen felém sétált.-Ide ne gyere, vagy felpofozlak!

- Nem fogsz.-rakta a kezeit a fejem mellé kizárva azt, hogy elmenekülök.-Van egy befejezetlen ügyünk.-csókolt meg. Visszacsókoltam. Csakhogy utána akkorát adjak neki, hogy a fal adja a másikat. Amit meg is tettem.

- Tudod, ezért jó a barátaimnak. Tudják, hogy ha mondok valamit, akkor azt be is tartom.-hagytam ott. Felkaptam a cuccom és elhagytam a Hemmings házat. Gyorsan szlalomoztam a tegnapi tócsák között amíg haza nem értem. Az ajtón belépve kellemes illatok fogadtak.

- Hannah? Te vagy az?-láttam meg anyut a konyhaajtóban.

- Igen én.

- Úristen.-ölelt meg.-Halálra aggódtam magam! Reggel nem találtalak itthon és a mobilodat se vetted fel! Hadd nézzelek. Sérülések nincsenek, úgy látom nem tört el semmid. Hála a jó égnek jól vagy.

- Mielőtt megkérdeznéd, Luke-nál aludtam mert itthon hagytam a kulcsom.

- Hmm... Ki az a Luke?-vigyorodott el.

- Egy idióta.

- Tetszik neked?

- Nem, jézusom fúj! Anya, akadj le erről a témáról, ha lesz valami valakivel akkor szólok!

- Jó na. Csak kérdeztem valamit.-ment vissza a konyhába. Utána mentem és megöleltem.

- Bocsi anya. Csak tudod, idegesítő, hogy minden fiúnévnél ezt megkérdezed.

- Jó kicsim, nem haragszom. Csak nem szeretném, hogy kizárj az életedből.

- Eleve nem tudnálak mert az életem része vagy.-pusziltam meg.

- Szeretlek kicsim.-puszilta meg a homlokom.-Menj öltözz át.

- Oké megyek...Anya...

- Hm?

- Szeretlek.

- Én is.-mosolyodott el és visszafordult a kajához. Én meg a szobámba érve azonnal az ágyamra vetettem magam. Pár perc semmit tevés után erőt vettem magamon, és felkeltem az ágyamról. Átöltöztem otthoniasabb cuccba, majd nekiugrottam a leckének. Igen, jelentősen megváltoztam, de a tanulmányi eredményem nem szándékozom lerontani. Szóval neki álltam tanulni. Egészen délutánig.

- Hannah, délután három van. Gyere, egyél egy kicsit.

- Wáó. Oké megyek. Egy perc.

- Lecsót csináltam.-mondta majd kiment a szobámból. Felálltam az asztalomtól, nyújtózkodtam egyet, és kimentem a konyhába. Ami ott fogadott arra nem számítottam. Apám ült az egyik széken. Nem tudtam, hogy a nyakába ugorjak, vagy üvöltsem le a fejét. Odarohantam hozzá és szorosan megöleltem. Igen, ez határozottan jobban esett.

- Ennyire hiányoztam?-lepődött meg.

- El se tudod hinni mennyire.-suttogtam.

- Na jó virágszálam, nem most látsz életedbe először.-tolt el magától kuncogva.

- Majdnem.

- Tessék?

- Semmi. Hogy hogy itt vagy?-váltottam gyorsan témát.

- Apáddal arra gondoltunk,-kezdett bele anyu.-hogy egyik hétvégét nála töltöd.-sokkolt. Máris talált magának nőt? Nem azért, de sok filmbe az van, hogy az elvált szülők egyike olyan párt talál, akinek gyereke van és az elvált szülők gyerekének össze kell barátkoznia vele. Vagy ami rosszabb velük.

- Örüljek?-kérdeztem kételkedve.

- Az tőled függ. Mit szólsz egy bátyhoz?-kérdezte apu.

- Minden álmom.-forgattam meg a szemem. Majd tudatosult bennem, hogy mit mondott.-Hogy mi van?

- Ne túlozz kicsim.-nyugtatott anyu.-Nem olyan rossz az.

- Nem akarom tudni, hogy rossz-e vagy sem. Szeretek egyke lenni, és nem akarom, hogy ez megváltozzon.

- Hát drágám, akkor ezzel együtt kell, hogy élj ugyanis Marcus Helings a féltestvéred.-közölte apu.

- Bocsi, hogy is mondtad?-kérdeztem vissza. Remélem, hogy rosszul hallottam.

- Marcus Helings a féltestvéred.-ismételte meg. Az a Marcus? A suli legmenőbb tizennegyedikese? Akinek a haverjai az osztályomba (is) járnak és cikiztek?

- Mondd, hogy nem a sulinkba jár...

- Ellenkezőleg...eggyel feletted jár.-neneneneee...ez egy rémálom. Kérlek mondd, hogy álmodom...