New York, Brooklyn, 2017.június 15.
A bál napja. Az évünk utolsó napja a bizonyítványosztás előtt. Veronikánál készülődünk, hiszen, csak egy végzős bálunk van.
-Akkor szerinted ez a ruha vagy a kék? –emelt fel egy fekete és egy óceán kék ruhát.
-A fekete túl kivágott, a tanárok ezen fognak lógni. –ez van ha katolikus iskolába járunk. Igazából nem bánom, én döntöttem így magamtól.
-Igaz, akkor megcsinálod a sminkem?
-Ha elcseszem a tusod nem az én hibám! –mondtam kezeimet fel téve.
-Jó, jó! –egy nagyon apró mennyiségű kék szemhéj púdert, és egy vékony tusvonalat csináltam neki. Alapozóra meg ilyenekre nem volt szüksége, nem is szerette, és a bőre is tökéletes volt az apró szeplőivel.
-Na, még ne pislogj, mert felkenődik a tus. –mondtam miközben elfordultam megkeresni a sminkes dobozban a szempillaspirált.
-Upszi. –mondta Vera. Visszafordultam és az egyik szemén elkente a tust.
-Mit mondtam neked?
-BOCS MÁR.
-JÓ. –mindig kiabáltunk egymással, de nem csak mikor ketten voltunk, akkor is ha például az utcán sétáltunk. Rendbe szedtem a sminkjét majd megcsináltam az enyémet is.
**
-Úristen oda nézz! –egy csapat fiú felé mutatott, akik éppen egymást köszöntötték, kézfogással vagy épp öleléssel. –ott van Ethan és Grayson Dolan! Annyira helyesek, főleg így öltönyben! –közben a homlokára rakva egyik kezét játszotta el a lázas beteget. Engem valahogy mindig hidegen hagytak azok a srácok. Nem is lenne értelme „rajongani" sem értük, csak mert helyesek, és tele vannak tetoválva...
-Jah tök jó. –egy másik személy láttán a csapatban, viszont előjött belőlem az izgatottság. –Úristen Flynn olyan jól néz ki öltönyben! –ragadtam meg Veronica karját.
-OUCH! Nyugalom van! Hátha felkér ma táncolni!
-Szép álom. –mondtam majd elindultam a kajás pulthoz. Még jó hogy az, az első dolgom hogy eszek. Gitárszólót hallottam meg, ami csak egyet jelenthetett. Veronicaval összenéztünk és egyenesen a táncparkettre szaladtunk, és hangosan énekeltünk több lánnyal együtt.
-COME AND MOVE THAT IN MY DIRECTION SO THANKFUL FOR THAT IT'S SUCH A PASSION YEAAH! -a refrénnél, egymást, össze-vissza pörgetve, forgatva táncoltunk. Rég éreztem ilyen jól magam. A dal végén elfáradtunk, így leültünk a legközelebbi székekre.
-Most jöhetne valami lassabb szám is. Mióta itt vagyunk Ethan Dolannel szemeztem. Vagy Graysonnal. Nem tudom melyik volt, de a lényeg hogy egy Dolan!! –nem hiszem el mennyi energiája maradt. Még most is képes a két srácon agyalni.
-Ha én meg tudom őket különböztetni akkor te miért nem? Ethannek az arcán, Graysonnak pedig az állán van egy anyajegy. –mondtam majd belekortyoltam az üdítőmbe.
-Még hogy te nem bírod őket.. –mondta csipkelődve. –Úristen itt jön..-szünentet tartott hogy megnézze ki is az aki felénk jön. –Ethan az úristen. –súgta oda nekem. Elfordultam hagy menjenek dolgukra.
-Nem sokára visszahozom a barátnődet Analice! –MIÉRT TUDJA A NEVEM? Meglepettségemben félrenyeltem, de hamar össze tudtam szedni magam. Nem is érdekel igazából. Lassú szám következett, és a lassúzás nem az erősségem. Mindenki ment a párjával a parkettre, kivéve engem. Nem éreztem magam szomorúnak vagy valami, félreértés ne essék. Örültem, hogy egy kicsit egyedül maradtam a gondolataimmal. A pillanatnyi gondolatom pedig az volt, hogy vajon kivel táncol Flynn. Elkezdtem a szemeimmel keresni , de nem találtam. Egy alakot szúrtam ki a terem másik felén, ahogyan engem szemlél. Flynn az. Csak rajta nincsen szép fekete lakkcipő. Egy öreg, kihordott Vans, ami teljesen az ő stílusa volt.
Azt hiszem túl sokáig bámultam, mert mire feleszméltem már csak két méter választott el tőle. Megfogott egy széket, majd mellém ült.
-Miért nem táncolsz?
-Nem az én erősségem a lassúzás.
-Pedig jól táncolsz, láttalak korábban.
-Kukkoló. –mondtam teljes komolysággal. Megjelentek a gödröcskéi. Ó ma még elájulok.
-Lehet, de a kukkoló most felkér egy lassú táncra. –felállt majd a kezét nyújtotta felém. Megragadtam a kezét de mielőtt felálltam figyelmeztettem.
-Ha a lábadra lépek, nem kérek bocsánatot. –elnevette magát. Huh eddig remélem nem vagyok annyira ciki. Nem mentünk a tömeg közepére, csak a parkett szélén álltunk meg. Megragadta a derekam én pedig a vállára tettem a bal kezem. A nyakán lévő tetoválást szemléltem, mit is jelenthet. Úgy nézett ki mint egy szem, de valahogyan egy hieroglifát láttam benne.
Egy idő után megszoktam a tempót, és a mellkasára döntöttem a fejem. Körülbelül egy fejjel volt magasabb nálam.
-Tudod, még csak egyszer léptél rá a lábamra, ami nem is olyan rossz ahhoz képest amilyennek leírtad a lassúzási képességeidet. –mosolyogtam egyet, és csak tovább táncoltunk.
-Mit jelentenek a tetkóid? -kezdtem végül a beszélgetésbe. Egy kicsit eltolt magától, és sokkoltan nézett a szemembe.
-Te látod őket?
-Persze, hiszen kiszúrja a szememet. -mosolyogtam. -Minden oké? Úgy nézel ki mint aki szellemet látott.
-De akkor te... -Ethan jött, és sugdolózni kezdett.
-Flynn, most azonnal jönnöd kell, az igazgatót megszállta egy démon..
-Egy mi? -nem akartam hinni füleimnek.
-Hogyan lát minket?! -kérdezte Grayson.
-Itt álltok a szemem előtt! Már hogy ne látnálak titeket! -én őrültem meg, vagy ők?
-Oké, erre visszatértünk, de Flynn most mennünk kell!
-Bocsi Analice, de ne menj messzire, rád még visszatérek.
-Hová is mennék... -már ott sem voltak. Hogyan mentek el ilyen gyorsan? -Akkor fogom magam, és egyedül visszaülök a helyemre. -Nem értettem semmit ebből a furcsa viselkedésből.
*Ethan szemszöge*
Lefelé tartottunk a lépcsőn, mikor Flynn tett fel egy érdekes kérdést.
-Analice is Alvilági?
-Hát, tuti nem vámpír, sokat van a napon. -gondolkodott Grayson. -Vérfarkas sem lehet, túl nyugodt.
-Boszorkánymester? -kérdeztem.
-Vagy tündér. -mondta Flynn.
-Na és mi van ha félig mondén, félig angyal? -vetette fel Grayson.
-Az kizárt. Nincsenek rúnái.
-Mondén ként volt nevelve, nem hiszem hogy sokat tudna az Árnyvilágról.
