Víz a jég alatt [Shawn Mendes]

10. Jég

Cassy a tarkóját vakargatva bámulja még mindig a telefonom vibráló képernyőjét. Hasonlóan tétlen, mint én. Vannak dolgok, amikre nincs megoldás, és ez egy ilyen patthelyzet. Maximum a rémálmaimban majd behúzok Shawnnak, vagy én már nem tudom, hogy mi lesz. Idővel helyre jön majd minden. De könyörgöm, addig egy lelki romhalmaz leszek. A szorongás az egész testemre kihat. Már enni sem tudok rendesen, ahogyan tisztán gondolkodni sem. Borzalmas ez a rosszfiú szerep, nem nekem való.

- Kezd nagyon idegesíteni álkapocs barátunk – mondja ki végül Cassy. – Életemben nem láttam még ekkora taplógombát, mint ez a Shawn gyerek. Oké, hogy cuki a pofija, meg a kockái, meg a mosolya, meg a...

- A lényeget, Cassy.

- De mind ezek ellenére vannak dolgok, amiket nem kéne megengednie magának. A jóképűség sem megoldás minden problémára.

Tényleg nem megoldás, de erre a problémára, azt hiszem, semmilyen kézzelfogható megoldás nem létezik Shawn válaszán és az idő múlásán kívül, de egyelőre mind a kettő elérhetetlen számomra. Egy teljes hétig kábán sétálgatok a suli folyosóin, mint valami élő halott. A külön rajzóráimon képtelen vagyok koncentrálni, a rajzaimon meglátszik a szétszórtságom. Az egyeneseim görbék, és a téglatesteim is inkább egy gömbre hasonlítanak. Muszáj leszek lassan elengedni ezt az egészet. Egyáltalán mért is bánt ez engem ennyire? Máskor is sértettem meg már embereket, de akkor nem szenvedtem utána heteken keresztül.

A megoldást egy havas március eleji délután kapom készhez. A telefonom pityeg, üzenetet kaptam. Buzgón nyitom fel a telefonom kódját, és mikor észreveszem, hogy Shawn üzent, szinte sírni tudnék. Hát mégis megbocsátott?

Megnyitom az üzenetet. A tenyerem bizsereg, olyan izgatott vagyok, hogy majd kiugrok a bőrömből. Vége a szenvedéseimnek. Ám mikor meglátom azt a három üres szót, mégsem örülök annyira, mint amennyire vártam. Kábán pislogok. A gyomromban kiújul a párnapja elmúlt görcs. Ez megőrült. Shawn Mendes megörült. Hivatalosan bejelentem, hogy a nagy Shawn Mendes elméje felmondta a szolgálatot. Ez nem normális. Vajon pszichológus látta már, mert ha nem, akkor sürgősen megnézetném eggyel. Képtelen vagyok eldönteni, hogy most szadista hajlamai vannak vagy inkább mazoista. Engem akar az őrületbe kergetni, vagy magát akarja ezzel kínozni? Egyik sem fest túl jól. Ennél a válasznál: „Találkozzunk, beszéljük meg." Még az is jobb lett volna, ha csak annyit mond, hogy nem tud megbocsájtani. Idővel biztosan túltettem volna magam rajta, de így most inkább csak elkap a hányinger. Nem akarok találkozni vele, nekem csak egy igenre vagy nemre lett volna szükségem..

„A pénteki hoki edzésen." Adom meg az időpontot. Magam sem tudom, hogy mi vezérel, mért akarok egyáltalán elmenni. Talán én vagyok mazosita. Végre le akarom zárni ezt az irreális évkezdést. Elfelejteni, hogy valaha is ismertem egy hírességet.

„Legyen szerda." Jön szinte azonnal a válasz. „Csütörtökön repülök."

Még én igazodjak hozzá, mert ő csak így elrepül. Elég laza. Kíváncsi lennék, hogy hova ruccan ki nyaralni, mert feltételezem, hogy nyaralni megy. Biztosan a népszerű pofikájának egy hínárpakolásra van szüksége, de a kedvencét Észak-Koreában kényszermunkás gyerekek készítik, így el kell mennie, mert a szupermarketből beszerezhető már nem jó neki. Egyszerűen felháborító.

„Ott leszek."

***

A hét olyan gyorsan eltelik, hogy mire észbe kapok, már szerda van, és a húgommal állok a vonatállomás peronán. A kezemet tördelem, talán kicsit zaklatott vagyok. Remélem Shawn nem akar megint kiborítani, mert most már kénytelen leszek alkalmazni az öklömet.