Haragban és Bilincsben

4. Megérkezés a fővárosba

Még el sem érték teljesen a fővárost, de az ünnepi hangulat már átszivárgott az ő bőrük alá is. Az utcákat díszítették, koszorúkat és virágfüzéreket lógattak fel mindenhova. Habár nekik is és a katonáknak is lett volna szállás a barakkokban, Erieen reménykedett benne, hogy találnak még szállást maguknak, amire nem is igazán volt nagyon szükségük, mert úgy tervezték, hogy az éjszaka után hazaindulnak. Csupán jó lett volna egy szoba, ahova elhúzódhatnak a királyi család, de legfőképpen a herceg elől.

Mikor bementek a fogadóba, egy fiatal lány sürgött forgott a vendégek között. Mikor meglátta őket, legfőképpen Caydent, aki nem volt hajlandó felölteni a páncélját ebben a melegben, így még a vak is láthatta, hogy olyan teste van, amivel nem csak nőt, de háremet lehet fogni, felöltötte legékesebb mosolyát és máris előttük termett.

- Miben segíthetek? –kérdezte nyájasan.

- Egy szobát szeretnénk. –válaszolta Erieen.

- Fejenként? –csicseregte a lány és mér vezette is őket a pulthoz.

Erieen Aresmerin felismerte, merre tart ez a beszélgetés, és egy hirtelen ötlettől vezérelve már bizseregni kezdett a tenyere a kardja markolata után. Holdagyar, mintha szintén megérezte volna az ostoba liba szándékait, felmordult.

- Nem, egy elég lesz. –válaszolt sugárzó jellemmel Cayden, és egyik kezével elkapta Erieen derekát, hogy magához húzza. A nőnek hirtelen minden gyilkos gondolata elpárolgott, mert el volt foglalva azzal, hogy lángvörössé változzon. –Egy ágyast.

A lány mosolya azonnal eltűnt, ahogy tekintete átvándorolt a férfi mellett álló parancsnokra. Erieen, visszanyerve valamennyit a karizmájából felszegte a fejét, és egyenes háttal állt a férfi mellett, viszonozva a lány gyilkos tekintetét.

- Állatot nem hozhatnak be. –motyogta a lány, lepillantva a farkasra.

- Dehogyis nem. –kacsintott rá Cayden és kikapta a kezéből a kulcsot. –Vacsorát nem kérünk. –szólt még vissza és kisétáltak az utcára.

Még meg kellett venniük az öltözetet az esti bálra, mert ugye öt éves hadjáratra az ember nemigen hordott báli ruhát vagy éppen öltönyt. A farkas rendíthetetlenül loholt a nyomukban, hol Erieent hol pedig Caydent kerülgetve, igyekezve, hogy éppen a megfelelő oldalon legyen a morgáshoz, amikor egy szemtelen nő vagy férfi rámosolygott a páros egyik tagjára. Erieen gondolatban feljegyezte, hogy az utolsó szabad percében is a farkast kényeztesse az asszisztenciáért.

A férfi meglepően gyorsan választott magának öltönyt. Meglepően ahhoz képest, hogy órákig képes volt elülni a páncélkészítőnél. Nyílván való, hogy kiöltözni a hercegnek a ripacskodás kedvéért az utolsó helyen állt a fontossági listáján. Azért mégis egy kellően elegáns hófehér öltönyt választott, amelyhez egy hosszabb kabát tartozott. Erieen ezzel szemben valószínűleg a piac összes ruháját végignézte. Kétszer is. Azokon a helyeken, ahol több ízlésének megfelelő ruha volt azt is megjegyezte, hogy a pénz nem gond. Addig sertepertélt az eladók körül, amíg azok a királyi család számára fenntartott ruhákat is megmutatták neki.

Végül egy halvány aranyszínű ruhát választott. Elől nem mutatott többet a diszkrétnél, habár pántos volt. A háta viszont teljesen nyitott egy laza gyöngyhálóval összefogva. A ruhához semmilyen ékszer nem volt szükséges, mert alapból tartozott hozzá egy felső ékszerháló, amely varázslatossá tette az egyébként egyszerű ruhát. Ami igazán tetszett neki, azok a karjai voltak. Hosszúak voltak, főleg az alsó részük és az egész vállát elfedték. Kapóra is jött, mert a nappali nagy meleg ellenére az éjszaka leple alatt hűvös szelek fújtak.

Mire végeztek a vásárlással már kezdett esteledni, ezért visszaindultak a fogadóba átöltözni. Az egyik katona már ott várta őket, és közölte, hogy ha nincs a parancsnokok ellenére, páran hintót hívtak nekik.

- Mégis miért? –kérdezte Cayden nevetve.

- Megbocsásson uram! –vágta magát vigyázzba a katona és jó emberesen folytatta. –Mi is szeretnénk látni a parancsnok asszonyt abban a ruhában!

- Hát aztán miért? –húzta fel az orrát Erieen, arca lángvörös volt.

Nem kapott semmi választ, legfeljebb szórakozott nevetést a körülötte állóktól. Cayden, aki eddig lovagiasan cipelte az összes csomagot, amit vásároltak most az emelet felé kezdte terelni. Csak ekkor tűnt fel neki, hogy mennyi az idő. Holdagyar lent maradt a katonákkal, és éhenkórász módjára várta a falatokat, lévén a bálba őt már nem lehetett bevinni.

Erieen a szobában sietve kezdte lekapkodni magáról a ruháit, csak mikor kattant a kilincs, akkor jutott eszébe, hogy ők most Caydennel egy pár jelenleg. Az Ördög tudja miért, de az arca már sokadszorra aznap lángvörös lett és tétován ácsorgott a szoba közepén. Eddig már vagy ezerszer vetkőzött le a másik parancsnok előtt, de akkor csak barátok voltak, most meg...

A szíve hevesen dobogott a kalitkában és a vérének dübörgését a fülében érezte. Görcsösen szorongatta a kezében tartott felsőt, és hirtelen nem volt elég ereje ahhoz, hogy áthúzza a feje felett. Ekkor érezte meg a férfi jelenlétét maga mögött. Érezte, ahogy a férfi egy pillanatra eljátszik az ezüst tincseit összefogó csattal. Egy pár pillanattal később a hajzuhatag a vállára omlott.

- Mi a baj Harcos Hercegnő? –dorombolta a nyakára, forró lehelete megcsapta a bőrét, végigbizsergetve a hátát. –Hirtelen szégyellősek lettünk?

Erieen bármilyen más helyzetben ezért behúzott volna neki egyet. De most... Most kis híján úgy érezte, a lábai összecsuklanak alatta. Az a borzongató hang, tele ígérettel. Ígérettel, amit az utolsó sugallatig valóra válthatna, csak egy szavába kerülne.

Érezte, hogy Cayden segít neki megmozdítani görcsös tagjait és leveszi róla a felsőt. Amint a ruhadarabtól megszabadultak két erős kar zárta ölelésbe. Felnyögött, amikor megérezte, hogy a férfin sincs már felső. Vajon mi nincs még rajta?

Megfordult, hogy a férfi szemébe nézhessen. A már oly megszokott mozdulattal kapott a nyaka után, hogy még közelebb húzza magához. Imádta a férfi testéből áradó hőséget, amelyet a legnagyobb fagy sem tudott elűzni. Az ölelő karokat, ahol biztonságban van. Mindkét karját átkulcsolta a férfi nyakán.

- Mi lenne, ha késnénk pár órácskát? –suttogta Cayden heves csókok között.

- Apám keresztre feszítene minket a herceg megsértéséért.

A férfi kelletlenül belemordult a nő nyakhajlatába. Nem volt jó ötlet felhozni a herceget. Már a puszta említése is véget vetett a hangulatnak. Cayden kelletlenül ment el fürdeni, Erieen pedig kihasználva a lehetőséget, utána settenkedett. Az, hogy nem várathatják meg a herceget, nem jelenti azt, hogy nem is fürödhetnek együtt, nem igaz? Az időspórolás nagyon fontos.