Haragban és Bilincsben

5. Áll a bál

Erieen számára nem volt idegen a bál atmoszférája. Mivel maga is nemesi család sarja, ezért nagyon sok hasonló ünnepséget kellett végigszenvednie. Aztán jött a háború és elszakadt az egésztől. Most mégis eléggé nyeregben érezte magát. Caydenbe karolva mutatta fel a meghívót a piperkőcnek, akit az ajtóba állítottak. Az bólintott és már be is engedte őket.

Cayden első dolga volt elvenni egy pohár pezsgőt, amiért kapott egy durcás pillantást a partnerétől. Ám akkor ez nem igazán zavarta a férfit. Megfelelő alkoholmennyiségnek kell lennie a vérében arra az időpontra, amikor találkoznia kell a herceggel. Elég, hogy el tudja engedni a füle mellett a férfi hülyeségeit, de nem elég ahhoz, hogy előtörjön belőle az állat és széttépje a férfit. Ami lássuk be, részegen vagy józanon, de csábító ötletnek hangzott.

Erieen kedvéért viszont megelégedett egyelőre egyetlen pohárral és elvegyültek a tömegben. Mindenkivel csacsogtak, a nagy részükről még azt sem tudták kicsoda. Olyan ostoba dolgokról beszélgetek, mint időjárás, politika és társai. Egy idő után azonban Caydennek feltűnt, hogy Erieen egyre többször szorítja meg a karját. Egy vigyor csúszott az arcára.

- Csak nem félünk a tömegtől? –cukkolta.

- Nem. –motyogta Erieen még mindig mereven nézve egy pontot.

A férfi csak puszta kíváncsiságból követte a tekintetét. Három fiatal nőt vett észre, akik fülig vörösödve vigyorogtak, amikor találkozott a tekintetük. Egy pillanatra megfontolta, hogy piszkálja egy kicsit a partnerét, de rájött, hogy Erieen azt később nagyon fájdalmasan meg tudná torolni, így inkább elkapta a gyanútlan állat, egy könnyed, mégis határozott mozdulattal maga felé fordította és az ajkaira hajolt.

Habár a nő egy pillanatra megfeszült a hirtelen jött kapcsolattól, hamarosan egyik kezével a jól megszokott ponthoz kapott a férfi nyakán, a másikkal végigsimította a vállán, kissé le a karján, biztosítva, hogy a három pióca mindent tökéletesen lát. Ám Cayden csókja volt annyira mérgező, hogy egy idő után meg is feledkezett a púderseggű lánypalántákról és hagyta, hogy a csók mézes ígéretei elbódítsák.

Mikor végül megszakították az egyébként gyengéd és érzéki csókot, Erieen első dolga volt a férfi szemeibe nézni. Istenek, el tudna vesztődni azokban az ezüst gömbökben. Mintha két csillag cseppent volna a férfi íriszeibe, hogy a fürtök sötét takarásából ráragyoghassanak.

A mámoros pillanatnak valaki tapsolása vetett véget. Oldalra pillantva találkoztak is a herceg vigyorával és a rosszindulatú tekintettel a szemeiben. Erieen esküdni mert volna rá, hogy Cayden szabad keze, ami nem mellesleg a derekán volt, még közelebb húzta magához. Mindezt mégis észrevétlenül.

- Hercegem! –sziszegte a szőke, elutasítva még a lehetőségét is annak, hogy lesüsse a szemeit.

- Hercegem! –visszhangozta a nő is, ő már sokkal selymesebb hangon, mintha csak ki akarná egyenlíteni a partnere ridegségét.

- Parancsnokaim! –lépett még közelebb a herceg, egyértelművé téve a körülöttük levő számára, hogy most velük beszélget. –Igazi öröm, hogy itt látlak titeket. –kissé széttárta a karjait. –Főleg téged Cayden. Hallottam a híreket a fogságodról. –Erieen érezte, hogy a párja testében az összes izom egyszerre feszült meg. –El sem tudod képzelni megkönnyebbülésemet, mikor hallottam, hogy a mi Erieenünk sikeresen a segítségedre sietett.

Erieen azt hitte, ez lesz az a pont, ahol Cayden elveszti a türelmét, felkeni a herceget a legközelebbi falra és birtoklási hisztit csap. Mégis a férfi még csak meg sem rezdült, amúgy is pattanásig feszült izmai vonalát tisztán érezte az öltönyön keresztül. Szorítása a derekán még éppen nem volt fájdalmas, viszont a gesztus tisztán is világosan közölte a herceg felé a gondolatait. Nem a miénk. Az enyém. Normális esetben ezen felháborodott volna, de jelen pillanatban ő is szükségét érezte az üzenetnek.