Középiskola IX.

Első fejezet - Lelki börtön

Hogyan is kezdődött az egész? Mi volt az oka? Ki a hibás?
Nos, az utolsó kérdésre elég egyszerű a válasz mert mindenki szerint én voltam a vétkes. Persze senki nem vette a fáradtságot és jött oda hozzám hogy megkérdezze mi történt akkor, azon a bulin. Egyszerűbb volt elhinni a pletykákat és továbbterjeszteni azokat. De tegyük fel, ha valaki mégis megteszi, mit értem volna vele, mikor a barátnőm. Elnézést. Javítok. A volt barátnőm hatalmas befolyással volt a többiekre. Az osztály kemény csaja aki kiáll magáért, akitől páran még tartanak is. És ezzel szemben én? Én a csendes, visszahúzódó, magányos lány akinek tönkretették a lelkét. 

2014. Október 8. Szerda

Ismét hallom a susmogásokat, a halk kuncogásokat, érzem a pillantásokat magamon ahogy lyukat fúrnak testem minden egyes részébe. Nem merek felnézni. Nem akarom látni a megvető tekintetüket és a hozzátársuló fintorgást. Nem akarok a durva szavak középpontjába lenni, hogy aztán eltűrjem ahogy rajtam nevet az osztály. A történelem füzet kinyitva hever előttem és ahelyett hogy elolvasnám a múlt órai anyagot, szorongva piszkálom a papír sarkát. Az első mondatot harmadjára kezdem elölről, de a hangos kacaj ismét félbeszakít. Azonban most nem próbálok újra nekikezdeni. Lefagytam. Felgyorsult szívemre bántóan hatnak a hátam mögül elhangzó szavak, melyet hangosan és érthetően ejt ki hogy biztosan meghalljam. Azaz egy személy. Az a bizonyos személy, akit egykor a barátnőmnek hívtam. Liana Reid szájából hangzott el a lehető leggyűlöltebb hangon a stréber genyó jelző. A körülötte ülő lányok felnevetnek. Igazat adnak neki. A püffögésekből és a cammogásokból tudom hogy senki nem áll mellettem. A fiúk persze egyből odafordulnak és élvezik ahogy Lia odapörköl. 

– Cicaharc?– kíváncsian teszi fel a kérdést az osztály macsója, Zane Berger. 

– Én nem harcolok, hanem alázok.– fennhangon érkezik a válasz. Szinte előttem  van ahogy megrántja az egyik vállát és bájosan Berger-re emeli barna szemeit. Hallom ahogy a fiú ajkaiból kiszökik az a bizonyos elnyújtott ú, majd félszemmel látom ahogy egyből rám néz és a reakcióra vár.

Az osztály fele ekkor már elhalkul és élvezik a műsort. Érdeklődve várják a következő lépést. Tőlem. De nem teszek semmit. Tűröm. Mondhatnék akármit, magamat szégyeníteném meg, mert senki sincs velem. Senki nem állna mellettem. A Lia által indított pletyka lassan mindenkihez eljut, és elnyerhetem a kilencedikesek ribanca címet.

– Súlyos szavak ezek egy kislány szájából, nem gondolod?– mély hang mordul fel a padsor elején. Páran odakapják a fejüket, én is abba az irányba pillantok. A vörös hajú Ashton Adkins üldögél a pad tetején közben felnyitja a cigis dobozt és a mellette ülőnek nyújtja hogy vegyen belőle. Engem szemlél, így mikor találkoznak a szemeink gúnyos mosoly terül szét az arcán. Innen szűröm le hogy  Reid partnere lett. Azt nem állítom hogy jóban lennének, hiszen Ashton nem a kedvességről híres. Szeptember utolsó napjaiban érkezett, már innen tudni hogy nem lesz az osztály oszlopos tagja, a személyisége pedig csak még egy árulkodó jel hogy mekkora seggfej. Ha balhé van mindig szeretne a részese lenni, és ha szekálásról van szó szívesen üti bele az orrát hogy aztán a végén legyen kivel veszekednie.

– Dugulj Adkins!–válaszolja a hátam mögött ülő.

– Mégis mit ártott neked ez a depressziós gyermek?– a hanglejtés miatt halk kuncogás tör ki. Nagyot nyelve pillantok újra a füzetemre, a könyökömre támaszkodva eltakarom az arcomat. Nem akarom látni a többiek ábrázatát ahogy rám merednek és elmosolyodnak. 

– Nem olyan ártatlan ő!

– Ó –sóhajt fel megjátszottan Ashton.– csak nem egy rossz kislánnyal van dolgunk?– tovább incselkedik. Úgy teszek mintha meg sem hatna, habár az idegtől remegő kezem meggátol ebben. A visszafojtott sírás is elég veszélyes mert nem tudod mikor szakad át a gát ami azt a hatalmas könnyáradatot tartja vissza. Viszont a düh amit nap mint nap lenyelsz, a későbbiekben elég rázós lehet mert ki tudja mikor robbansz fel tőle. Lehunyt szemekkel igyekszem lenyelni a dolgokat és bízni abban hogy leállnak.