Középiskola IX.

Negyedik fejezet - Határok

Az elkövetkezendő napok, hetek egyszerűen kibírhatatlanok voltak. Abban reménykedtem hogy a következő hónap jobb lesz, de mindig történt valami ami rányomta a bélyeget az elképzelésemre. Durvábbak lettek. Nemcsak a szavak és az emberek, hanem a tettek is. Először csak feszegették a határokat aztán átlépték őket.

2014. Október 14. Kedd

Mindig is szerettem arrébb vonulni és gyorsan átöltözni. A többi lány szemrebbenés nélkül rántja le magáról a pólót közben hosszas beszélgetésbe merül a másikkal. A sötétbarna színű szekrény mellé teszem a táskámat miközben kerülöm a szemkontaktust, mivel néhányuknak felkeltettem az érdeklődését azzal hogy szorosan a fal mellé szegeződök. Oldalra sandítok, Lia visszafojtott mosollyal jelez a barátnőinek, így még több szem tapad rám. Mindig is szégyenlős voltam, mivel tudja rólam ezért gondoskodik arról hogy ismét vicc tárgya legyek. Igyekszem a lehető leggyorsabban átöltözni és eltűnni a társaságukból.

Úgy kószálok a tökéletesen lenyírt füves pályán, mintha eltévedtem volna. A foci nem épp az erősségem, ahogy a kibontakozás sem. Az egészben annyi a jó hogy nyugodtan, feltűnés nélkül félrevonulhatok oda, ahol messziről elkerül a labda. A lányok afféle őrt állnak a kapu előtt mindkét térfélen. Az ötlet nem mástól mint Landon Ortiz-tól jött, az osztály humoristájától, aki vakító fehér mosolyával közölte velünk hogyha jön a labda rúgjuk messzire, de lehetőleg ne őket találjuk el, elvégre öten csak érünk egyet.
Amint felhangzik a sípszó én a pálya szélére vonulok, így már nem játékos, hanem néző lehetek ami sokkal jobban megy. Csak csendben állok és elidőzök azon ahogy Adkins és Zane egymás ellen van, és kis híján összeverekednek a labdán. Jobban illenének egy ringbe, mintsem ide. Furcsálltam, nem tudtam hogy nincsenek jóba. Habár Adkins-el ki van?
A következő cselnél teljesen egymásnak feszülnek, Zane ügyesen összezavarja Ashton-t. A labda oldalra gurul így lehetőségünk adódik arra hogy támadást indítsunk, ha (!) Ashton nem áll újra az útjába. Már ekkor feltűnik hogy véresen komolyan veszi a játékot. Aljas módon, Zane arcába könyökölve újra megszerzi a lasztit. A tanár erőteljesen a sípjába fúj és a száját fogó Berger felé kocog. Ashton a tarkóján összekulcsolt ujjakkal a csapat felé fordul és hitetlenül rázza a fejét.

– Még egy ilyen és mehetsz az igazgatóhoz!– ellentmondást nem tűrő hangon közli vele a nem épp sportos Mr. Potts.

– Véletlen volt!– a szokásos szájalásba kezd, a kifogást pedig nem nevezném kifogásnak ha komolyan, sajnálattal teli arccal felelné. Az az aprócska vigyor ami megbújik az ajkain és az álszent tekintet elárulja hogy szívesen okozott fájdalmat a másiknak.

– Szóltam Adkins!– Mr. Potts fenyegetően rászegezi a mutatóujját, vastag fekete szemöldökei összeugranak mialatt hosszasan kémleli az arcát. Ezzel a kinézettel éri el hogy a fiúk befejezzék a feleselést és viselkedjenek normálisan. Azt viszont elfelejtette hogy ő itt Ashton Adkins, az örök lázadó. Egy pillanatra a többiek kifejezésén futok végig és azt tapasztalom hogy páran még ezen is képesek mosolyogni. Azon hogy Berger (...) akit sose láttam még ilyennek: vérző alsó ajkát tapogatja, aztán összedörzsöli az ujjait és bosszúsan méregeti a baleset okozóját. Ölni tudna a szemeivel. Egy pillanatra ökölbe szorul a bal keze amit Landon azonnal észrevesz. A fülébe súg valamit, aminek hatására ellazulnak az ujjai. A tanár kérdően rá pillant. Zane a póló nyakával megtörli a szétcsattant ajkát, bólintással jelez hogy folytathatják majd sarkon fordul hogy beálljon a helyére.

Adkins-ben hatalmas az agresszivítás és az önzőség. Ez látszik abból ahogy játszik. Nekimegy az ellenfélnek, lökdösődik, gáncsol, passzolni esze ágában sincs, aztán dühbe gurul ha rászólnak. Kíváncsi vagyok mi állhat ennek a hátterében. Mi az oka annak hogy valaki ennyire idegbeteg. Valószínűleg a magánéletében van a hiba. Lehet a családjával. De mégis mi történhetett ami ilyenné tette? Elvégre, ha ezelőtt is így viselkedett, hogy járta ki az általánost? Viszont nincs jogom mások életében kutakodni, szóval a magatartása és a múltja legyen az ő dolga.
Fájdalmas összecsapás veszi kezdetét, amikor a két csapatkapitány újabb cselbe kezd. A csapattársak igyekeznek előnyösen elhelyezkedni, kiabálnak hogy merre mehet a passz, de Zane hirtelen felordít. A bal lábát felemelve arrébb szökdel és előre hajolva megtámaszkodik a térdén. A tanár ismét sípot fúj és Berger felé szalad, azonban Adkins-t meg sem hatja és kihasználja a lehetőséget. Pontosabban a szerzett lehetőséget (...) de ez már lényegtelen. Miközben Mr. Potts a lesántult Berger lábszárát tapogatja (valószínűleg sípcsonton találta), addig Adkins erőből megrúgja a labdát ami egyenesen a kapu felé halad. Egyik lány sem áll az útjába, sőt még leguggolnak nehogy fejbe kapja őket. A kapus túl későn ugrik érte, így már csak a háló fogja meg.

– Ez a láb csókot érdemel!– nevetve mutat a végtagjára, a többiek hátba veregetik amiért ilyen ügyes volt.

Nem csak azért ugranak össze a szemöldökeim amiért vesztésre állunk, azért sem amiért Zane még mindig görnyedve áll a pálya közepén, a reakció dühít. Az dühít hogy büszke magára egy olyan gól után amit mások földbedöngölésével szerzett.

– Nem ért a gól Adkins!– kiabál oda Lia ingerülten.

Landon arcáról eltűnik a megszokott mosoly, csípőre tett kézzel ingatja a fejét majd a kapus felé fordul és int hogy kéri a labdát. Azt gondoltam hogy folytatni akarja a meccset, de amikor becélozta a vörös hajú Adkins-t, tudtam hogy ebből baj lesz.
Habár nem küldte meg annyira viszont tökéletesen hallani lehetett egy kis csattanást, amikor a bőrgömb találkozott a gólkirály arcával.

A pofájára tett kézzel Ortiz felé fordul, valószínűleg csak próbálja felfogni a történteket, ahogy a többiek is. A döbbenettől nagyokat nyeldesek és egy helyben toporgok, a következményeket várom.

– Landon és Ashton! Most azonnal az igazgatóhoz!– Mr. Potts mély hangja tölti be a feszült csöndet.

– Mi a fasz bajod van Ortiz?– azzal a lendülettel meglöki Landon-t, aki egyet hátralép és feltartja a kezeit. Meglepően nyugodtan ránt egyet a vállain, csöppet sem tartva attól hogy mindjárt betörhet az orra.

– Mr. Adkins, mondtam valamit!– a tanár kikelve magából elkapja a vehemens fiú felkarját és megrángatja.

– Véletlen volt.– Landon tekintete merő ártatlanságba és némi szomorúságba fordul amikor közli vele a pofán rúgás okát. Aztán kivillannak hófehér fogai és ördögire formázódnak a szemei. Tudja hogyan kell felhergelni a másikat.

Halvány mosolyra húzódik a szám a helyzet miatt. Azon amit Landon tett és ahogyan utána reagált rá. Okos.

– Induljon!– Mr. Potts ráordít, mire kirántja a karját az erős szorításból. Vérben forgó szemekkel mustrálja az osztály tagjait akik hökkenve állnak a történtek előtt.

Le sem tudom venni a szemeimet róla. Állkapcsát feszegetve, nagyokat fújtatva halad a tanár előtt. Izzadt, vöröslő homlokáról letörli az izzadságot, majd felém pillant.
– Mit vigyorogsz te csicska?– az az apró mosoly azonnal elillan az arcomról. A lába előtt heverő labdába rúgva teszi fel a kérdést. Ekkor reflexszerűen fordulok oldalra nehogy a képembe landoljon, viszont a hátamat telibe kapja. Egyből a mellkasomhoz szorítom a kezem, és levegő után kapok, noha a fojtó érzés nem múlik...