This Town / 1D

1.

Grace szemszöge

Fáradtan ültem le az egyik pult előtti székbe, miután sikeresen letöröltem az asztalokat és előkészítettem mindent, a nyitás előtti utolsó 3 percben. Szeretem a munkahelyem és a munkatársakat, de mivel hogy az egyikük épp nyaraláson van, a másik meg szokás szerint késik így most magamra maradtam és azt hiszem lesz okom leordítani a fejüket.

Az órára néztem, amin 9:00 volt, vagyis a kávézó épp ilyenkor nyit ki. Az üvegajtón pedig pontosan ebben a pillanatban toppant be az egyik munkatársam, aki a késéseiről híres, Zack.

Zack az egyik legjobb fiúbarátom, és bármennyire is imádom, mégis ilyenkor legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra. Szó nélkül odahajítottam neki a konyharuháját, amibe seperc alatt belebújt, majd velem együtt a pult mögé sétált.

- Most nem is késtem olyan sokat! - szólalt meg pár másodperccel később.

- Ugye tudod, hogy negyed órával a nyitás előtt itt kell lenni?! - néztem rá hitetlenül.

- Upsz, visszaszívom.

- Hát reméltem is - forgattam meg a szemeimet. - Legközelebb átmegyek hozzátok és rádugrok, ha nem kelsz fel!

- Kegyetlen vagy - hunyorított rám, de nem bírta sokáig mert másodpercek alatt elröhögte magát, vele együtt én is.

*

1 órával később az emberek már kezdtek ébredezni, ugyanis egyre többen lépték át a kávézó küszöbét. Volt aki úgy sietett mint az állat, de voltak olyanok akik a haverjaikkal vagy a barátnőikkel ültek be beszélgetni. Legszívesebben most én is csinálnám, ha megtehetném.

Már épp terveztem volna ismét leülni, amikor belépett az ajtón egy kék szemű, barna hajú srác, gördeszkával a kezében. Fekete Vans cipőt hordott, szintén fekete szakadt nadrággal és pólóval.

Először körbenézett a helységben, majd mikor tekintetünk összetalálkozott elkezdett a pult felé sétálni. Már most nem szimpatikus nekem, pedig még csak most láttam életemben először.

Segítségkérően Zack-re sandarítottam, de látszólag Ő is el volt foglalva a vevőkkel. Mire visszafordultam, a srác már a szemeim előtt állt és hol engem, hol az árlistát pásztázta. Rám van írva a kívánsága, vagy mi?!

- Szia, miben segíthetek? - kérdeztem normál hangerővel.

Nem válaszolt semmit, csak tovább bámulta a táblát. Úristen, mi van hogyha süketnéma?!

Megköszörültem a torkomat és megismételtem volna magam, de időben felemelte a kezét, ezért inkább megvártam míg Ő megszólal.

- Elsőre is hallottam.

- Ezesetben, válaszolnál a kérdésemre? - kezdtem ideges lenni, az pedig nem jó se nekem, se az illetőnek aki ezt kihozza belőlem.

- Várj, még átnézem - forgatta meg a szemeit.

- Ez nem egy játékbolt, ahol húszszor átnézheted, hogy mit akarsz.

- Jó, akkor adj egy Capucchinot - sóhajtott fel.

- Hülye paraszt... - motyogtam halkan, de Zack ezt meghallotta amikor elmentem mögötte. Kérdőn megfordult és rámpillantott, mire én a srác felé biccentettem. - Felcsesz...

- Nyugi már - nézett rám sajnálkozva, mondata végén pedig egy félmosolyt eresztett ajkaira.

Én csak szemforgatva kikerültem, majd egy üres pohárba Capuccinot töltöttem és visszavittem a pult előtt ácsorgó fiúhoz. Jobb kezemmel felé nyújtottam az italt, a ballal pedig megpaskoltam a pultot, jelezve hogy fizessen.

- Két cukorral.

Na jó, most telt be a pohár.

- Tudod mit? Inkább ezt - mondtam, majd úgy ahogy van ráöntöttem az egész pohár Capuccinot.

A körülöttünk lévő emberek mind felénk kapták a tekintetüket, és mindegyik beszélgetés azonnal abbamaradt.

- Mi a fasz?!

Zack azonnal elrántott a kezemnél fogva, és amilyen messzire csak tudod elhúzott magával. Idegesen és lepődötten szembefordított magával, ám alig bírt kinyögni egy szót is.

- Mit művelsz Grace?! Ilyet nem tehetsz a vendégekkel!

- Úgy beszélsz róla mintha valami világhírű sztárocska lenne! - emeltem fel a kezeimmel együtt a hangomat is. - Amúgy is, egy bunkó köcsög volt szóval kurvára megérdemelte!

*

A 2 órája történt incidens után Zack megtiltotta nekem, hogy bárkit is kiszolgáljak, ezért az egyik székre száműzött szorosan a közelében. Mindvégig egy papírpohárral szórakoztam a pulton, amíg Zack ki nem vette a kezemből és meg nem töltötte fekete kávéval, és egy idős néninek nem nyújtotta.

- És most mivel játsszak? - kérdeztem rá gúnyosan, de ügyet sem vetett rám.

A munkaidőmből volt még egy óra, de így ötletem sem volt, hogy mivel üssem el az időt. Unalmamban a kockásingem gombját kezdtem el nyomogatni, amikor hirtelen kivágódott az ajtó, azon keresztül pedig tornádóként bezúdult legjobb barátnőm, Zoe.

Látványára azonnal felpattantam ülő helyzetemből, és a pulton áthajolva megvártam míg ideér.

- Grace, mikor végzel? - tért egyből a lényegre, amint megállt előttem.

- 1-kor, miért?

- Mert Harryék már hazajöttek a turnéról, délután pedig be fogja mutatni a bandatársait! - kezdett el ugrálni, mint egy fangörcsölő tinilány.

- Komolyan?! - tátottam el a számat. - Harry itthon van?!

Zoe szája a széles mosolyról komorra váltott. - MOST NE HARRYVEL LEGYÉL ELFOGLALVA HANEM A TÖBBI BANDATAGGAL GRACE!

- Ahj, mára elegem van az összes fiúból szerintem - forgattam szemet. - Muszáj átmennem?

- Igen, muszáj!

- Hát jó, mondjuk úgy sincs más elfoglaltságom. - merengtem el magamban, és valóban így volt. Szarrá untam volna magam otthon. - Kettőre ott leszek!

>Timi