Niallel nagyon sokáig beszélgettem, és több tényt tudtam meg róla fél óra alatt, mint amennyit a gyerekkori tudnak. Elmesélte a banda megalakulását és nem nehezen kiszedtem belőle azt is, hogy Zoeval hogyan jöttek össze és még az ehhez köthető apróságokat.
- Jézusom, ti aztán jól bírjátok a távkapcsolatot - nevettem fel, majd beleittam a kólámba.
- Hát igen, de muszáj - bólintott. - Amúgy, te tényleg ilyen sokat vagy Zoenál?
- Igen, nagyon sokat. Szinte ez a második otthonom, de mivel hogy most ti is itt vagytok szerintem mégtöbbet jövök majd át.
- Én nem ellenkezek - vigyorgott, majd felállt a kanapéról. - Ha nem gond, megkeresem Zoet.
- Ugyan, semmi baj - legyintettem, és követtem a tettét - Én meg addig megyek Harryhez.
Kikerülve Niallt indultam Harry keresésére, ami nem is volt olyan nehéz hisz a konyhapultnál rögtön kiszúrtam. Nagyokat lépkedve vettem az irányt felé, majd mikor már elég közel voltam hirtelen mellé ugrottam.
- Csá Styles - vigyorogtam rá, de amint az előtte álló Louisra néztem, a mosoly rögtön lehervadt az arcomról. - Mizu?
- Épp - mutogatott közte és Tomlinson között. - Beszélgetünk.
- És miről? - érdeklődtem.
- Miért akarod te azt annyira tudni?! - kérdezte Louis.
- Hogy legyen mit kérdezned - forgattam szemet.
- Ácsi! - szólt közbe Harry. - Grace, neked mi bajod van amúgy Louissal?
- Tudod, én az embereket vagy szeretem vagy utálom. Na őt pont utálom.
- Naaaa, tudom hogy valahol a szíved mélyén igenis szereted - karolta át a nyakam.
- Ja, maximum egy másik univerzumban.
*
Másnap munka után gyorsan hazaszaladtam, átvettem a ruhámat valami kényelmesebbre és leültem a laptopom elé. Semmi kedvem nem volt, és nem is terveztem átmenni Zoehoz, főleg a tegnapi után amikoris eléggé összekaptam Harryvel. Tökre felesleges azért is ott lenni, hogy Louissal legyek egy légtérben és hogy mindenáron beszóljon valamit.
Épp a hajamat fogtam fel egy laza kontyba és bontottam ki a csokim papírját, amikor a telefonom csörögni kezdett. Zoe neve villant fel a képernyőn, így a zöld gombra nyomva fogadtam a hívást.
- Szia - szóltam bele vidámabb hangon.
- Szia Grace! Átjössz?
Legszívesebben rávágtam volna, hogy nem. - Mikor?
- Akár most is.
- Most nem hiszem, pont ebben a pillanatban értem haza. Talán kicsit később.
- Hát jó, akkor szia! - köszönt el, majd bontotta a vonalat.
Igazából komolyan nem volt kedvem átmenni, mit csinálnánk egyáltalán? Mert én nem tudom elképzelni, hogy mivel üti el az időt 6 felnőtt bent a lakásban.
Épp megnyitottam a szokásos weboldalaimat, de mivel ott se volt semmi érdekes ezért inkább be is zártam őket. A telefonom is ebben a pillanatban csörrent meg, a hívó fél ismét Zoe volt.
- Grace, lejössz velünk a strandra? - vágott bele, amint a fülemhez emeltem a mobilom.
- Ööö... ja, miért is ne.
- Okés, akkor 10 perc múlva megyünk érted!
Villámsebességgel ugrottam fel az ágyból, a szekrényemből pedig előkotortam a rég nem használt fürdőruhámat. Csoda, hogyha még egyáltalán megvan.
Mikor sikeresen a markomban tartottam, gyorsan a ruhám alá vettem, a fehérneműket pedig egy táskába helyeztem. Mellé még beraktam pár cuccot, aminek a negyedét úgy sem használtam, de hát ez az én logikán.
Mire teljesen elkészültem, kocsidudálást hallottam odakintről. Levágtattam a lépcsőn és belebújtam a Vans cipőmbe, majd anyáéktól elköszönve kiléptem a fülledt melegre, ami elég ritka itt Londonban.
- Császtok! - ültem be Harry és Liam mellé.
*
A strandon rengetegen voltak, így csak fél óra keresgélés után tudtunk találni egy helyet, ahol mindannyian elférünk. A fiúk persze egyből a tengert célozták meg, míg én és Zoe leültünk egy plédre. Útközben még vettünk magunknak jégkását, amit elkezdtünk inni.
- Jézusom, már megérte eljönni - helyeztem magam kényelembe, miután az orromra húztam a napszemüvegem.
- Megéri nézni ezt a látványt, mi? - biccentett a fiúk felé.
- Az biztos! - helyeseltem. - Amúgy hogy-hogy Niallnek nincs tetkója? Liamnek még a kézfején is van, Harrynek meg konkrétan mindenhol!
Zoe erre csak megrántotta a vállát. - Fogalmam sincs, már amúgy én is kérdeztem ezt tőle.
- Fogadjunk, hogy az első tetkója az lesz hogy Zoe Styles.
- Ja, persze - nevetett fel.
- Hát tuti, biztos nem valami baromság. És amúgy Harrynek mit jelent ez a sok tetoválás? - néztem az említett fiúra.
- Hát elsősorban anyáék születési dátuma, aztán Louissal is van pár közös tetkójuk, viszont a pillangósat még nekem se mondta el, az gáz? - vetette rám tekintetét.
- Ööö... nem tudom - nevettem.
*
Szerintem elég jól bealudhattam, mivel arra eszméltem fel, hogy Zoe sikítozva Niallék felé futott. Fogalmam sem volt, hogy miért tette de reflexszerűen én is futottam utána.
Azonban mikor már félig a vízben voltam, rálátásom nyílt a többiekre, amint éppen Niallt húzták ki a vízből, aki az orrát fogta. Odaszaladtam hozzájuk és segítettem kihozni szerencsétlen fiút.
- Mi történt? - kapkodtam a fejem a srácok között.
- Csatáztunk, és Louis véletlenül orrbavágta - vakarta a tarkóját Liam.
- Te normális vagy?! - fordultam idegesen Louis felé, aki persze próbálta menteni a menthetőt. - Nem hiszem el, hogy ilyen kibaszott felelőtlen vagy!
- Jó, Grace, nyugi van! - emelte fel a hangját Liam. - Valaki adjon egy zsepit és döntsétek előre a fejét! - adta az utasítást.
Míg a többiek Niallnek segítettek, én addig megragadtam Harry karját és kicsir messzebb vonszoltam. - Harry, én megölöm.
- Hallod, ez nem a Walking Dead! - nézett rám.
- Szarkazmus volt - forgattam szemet.
- Jó, figyelj most megmentjük Niall életét, aztán hazamegyünk és ezt szépen elfelejtjük.
- Ha az olyan könnyen menne - kerültem ki az idősebb Stylest, majd visszasétáltam a többiekhez.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
