Összezárva

5.

- Hé, Phil! – fogta meg Dan a kanapén fekvő srác vállát – Beszélhetnénk?

Ő csak megdörzsölte a szemeit. Még mindig nem múlt el a tegnapi játék után leküzdött pár pohár alkohol hatása, de azért nagy nehezen feltápászkodott a szófáról. Dan a lépcső felé vette az irányt, ezért követni kezdte. Miután beérte, a barátja megragadta a kezét, és a saját szobájába vezette őt.

- Nem akartam a többiek előtt beszélni róla, de muszáj megint felhoznom.

- Mit?- erre a fiatalabb férfi csak a másik karjára nézett, aki ebből mindent megértett.

- Nem, még mindig nincsenek emlékeim róla, csak az esténként visszatérő fájdalom.

Phil már tényleg azt hitte, hogy ezt már tisztázták. Valahogy már nem érdekelte az se, hogy a bőrén hegek van, csak az, hogy a barna hajút valahogy megnyugtassa.

Dan hirtelen egy nagyot sóhajtott, majd a földet kezdte el pásztázni.

- Mi olyan érdekes ott? – nevetett a másik – Talán koszos a szőnyeg? Hívjam Levit?

- Ezt most ne, légy szíves, most rólad van szó, nem valami fiktív karakterről - A barna szemű felemelte fejét, majd az arcán könnycseppek kezdtek el lefolyni, ezzel csillogóvá téve szomorú orcáját. – Tegnap amikor elmentem fogat mosni a fürdőbe, egy vizes pengét
találtam a csapnál.

- Miért feltételezel rólam olyasmit, hogy saját magamat bántanám. Hiszen aki a fontos nekem, az itt van velem. - amikor realizálódott benne, hogy ezt hangosan kimondta, az egész pofija piros lett, szemét lesütötte és megpróbálta, így elkerülni a barátja pásztázó tekintetét.

- Rám gondolsz? – hajolt közelebb hozzá, aki így még jobban próbált elfordulni tőle – Jaj, de kis aranyos vagy! – súgta a szavakat a fülbe, majd homlokra egy puszit nyomott.

A kis kék szemű nem bírta tovább, ezért kirohant a szobából, majd le a lépcsőn. Úgy érezte, hogy már minden pia kiürült a szervezetéből ennek hatására. Az előszobába érkezve meglátta Jacket és Markot, amint valami játékről beszélgettek. Őket kikerülve a kert felé vette az irányt, hiszen tudta, hogy ide nem jönnek után. Odaszóltak még valamit de nem igazán érdekelte őt most ez.

Kint leült egy padra, és könnyek kezdték el, áztatni arcát, amin még mindig látszódott halványan a pír. Nem volt képes feldolgozni, hogy ezt hangosan is kimondta, habár már rég óta gondolkodott róla, arról amit érez.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen régóta nem írtam (mondjuk szerintem észre se vetéttek xD) De bármilyen rövid is ez a rész, azért remélem tetszett^^.