Összezárva

2.

Mark furcsán nézett a teremben jelen lévőkre, magyarázatot várva tekingetett körbe. Jack vette a lapot elsőnek, ezért neki is kezdett, miközben beterelte a többieket a társalgóba.

- Mindenki különböző indokok miatt került ide.

- Ez nem igazán világos számomra. – mondta az utoljára érkező.

- Úgy értem, hogy engem egy találkozó miatt hoztak ide, a srácok pedig egy lagzira hivatalosak, állítólag. Te pedig valami verseny miatt vagy itt. – mondta el egy szuszra Jack.

- De ez lehet puszta véletlen. – mondta a szemüveges elgondolkodva.

- Hallottátok? – szakította meg az eszmecserét Phil – mintha valami kattant volna.

Mindegyikük oda ment a bejárati ajtóhoz de egyikük se merte megnézni, hogy tényleg az adta-e ki a hangot.

Féltek mert tudták, hogy az a szörnyű igazság, hogy bent ragadtak.

Végül Mark lépett előre.

- Nem hittem volna, hogy ennyire beszartok egy kibaszott ajtótól!

- Próbáld meg kinyitni, ha már ennyire okos vagy!– vetette oda neki Dan.

Erre a kijelentésre Mark oda ment az ajtóhoz, hogy megpróbálja kinyitni azt, ami a vesztüket fogja okozni. Lenyomta a kilincset de semmi nem történt.

- Biztos beragadt – mondta kicsit elbizonytalanodva miközben az ajtót ráncigálta de semmi nem történt.

- Megmondtam!– szólt Dan és elment.

- Hé, gyere vissza és segíts!– kiáltott utána Mark.

- Nem hiszem, hogy sokat érnél azzal ha visszajön. – szólalt még egy jó idő után először Jack.

- Lehetséges – értett vele egyet Phil – Dannek nem az ilyen helyzetek az erősségei, még a videójátékokban se.

- Biztos igazad van, még nem igazán volt időnk kiismerni egymást. – helyeselt Mark.

- Szerintem hagyjuk ezt a témát és gondoljuk át a lehetőségeinket!

Ebben mindegyikük egyet értett, ezért besétáltak a társalgóba, ahol a másik brit épp a TV-t bámulta.

Attack On Titant néz - gondolta magában Mark - Jó ízlése van legalább e-téren.

Miután Dan észrevette, hogy a többiek is itt vannak, feltette azt a kérdést, ami már azóta foglalkoztattatja mióta belépett a házba.

- Melyik lesz az én szobám?

- Azt se tudom hol vannak a szobák! – nevetett fel Jack.

- Én az emeleten mintha láttam volna egy ágyat az egyik ajtó mögött. – gondolt bele Phil.

Erre az egész szedett-vedett csapat neki indult megkeresni a szobákat.

Az első szinten ugyanabba a helyiségbe érkeztek, ahol Phil és Dan pakolta a cuccait.

Innen két folyosó nyílt.

Pár másodpercre megálltak, hogy  eldöntsék melyik irányba menjenek, de mintha valami vezérelte volna őket. Mindenki egyszere jobbra fordult.

Itt hat ajtó foglalt helyet, mint megállapították.

Dan a legelsőbbe nyitott be. Egy sötét szobát tekintett meg. Valamiért nagyon vonzotta szoba stílusa és hangulata.

Fekete mint a lelkem. – gondolta magában majd boldogan rádőlt az ágyra.

Philly a vele szemben helyezkedő szobába toppant be. Nagyon tetszett neki, hogy  kék színek dominálnak az egész kis teremben  és, hogy tele van szobanövényekkel. Hirtelen minden kétség és féleme elszállt a házzal kapcsolatban. Otthon érezte magát. Oda sétált az ajtóhoz, hogy becsukja azt, és élvezze önmaga társaságát.

Jack és Mark furcsán nézték egymásra. Nem értették, hogy a másik két fiú, hogy tudott ilyen hamar belenyugodni a történtekbe.

Egy ideig még álltak a szobák előtt, nem tudtak dönteni.

Egyszer csak az egyikük oda sétált a Phil melletti szobához. Erre a másik pedig megállt a vele szemben lévő szoba előtt.

Mielőtt átlépték volna a szoba küszöbét búcsút intettek egymásnak.
T

udták, hogy egy jó darabig nem fognak találkozni.

Nyugodtan írjatok meg a résszel kapcsolatos véleményeteket.

S

zerencsémre itt nem nagyon kellet javítanom, mert rengeteg időt szántam ennek a megírására.