Összezárva

4.

Jack és Mark már napok óta nem beszéltek.

Mark szorongani kezdet emiatt, nem viselte jól, hogy egész nap nem szól hozzá senki. Néha, mintha hangokat hallott volna, de ezeket a gondolatokat elhessegette mert, attól tartott, hogy megőrült, és emiatt vége lenne a megszokott életének.

Próbált az otthon lévő barátaival beszélgetést kezdeményezni, de ők sose válaszoltak neki. Amikor pedig elővideóiban a házról akart beszélni az internetkapcsolat folyton megszakadt. Már nagyon ki volt akadva.

Hogy kicsit lenyugodjon kiment a kertbe süttetni magát. Keresett magának egy tisztának mondható nyugágyat, és leült rá. Felvette a napszemüvegét, és hátradőlt a napsütésben.

Még nem volt itt kint az eddigi tartózkodása alatt, csak néha napján az ablakból tekintett ki a véget nem érő rengetegre.

Nem hozott magával egy könyvet se, ezért elkezdte szemlélni az őt körülvevő tájat. A fű körülötte sötét volt, az alatta lévő föld csak pár helyen kandikált ki. Pár pad, szék és piknikasztal is helyet kapott az udvaron. Jobbra tőle egy medencét pillantott meg, amit már egy jó ideje nem tisztítottak ki. Ezek után a kerítésnek szentelte a figyelmét. A kőfal háromszor akkora volt, mint ő.
Miután meglátta a kerítés tetejét újra ráeszmélt, hogy nincs innen kiút.
Felfelé nézve már csak a hegyet látta és a világoskék eget.

Hirtelen egy ajtó csapódást hallott meg a háta mögül.

Jack megtorpant.

Nem mert oda menni hozzá, bűntudata volt mert cserben hagyta őt.

Pár lépést tett felé.

Nem látta, hogy megmozdult volna, ezért még közelebb ment hozzá.

Mark egyszer csak felállt.

Erre ő bepánikolt, de örömmel nyugtázta, hogy a vörös hajú csak egy padhoz sétált. Mikor megállt előtte, nem volt benne biztos, hogy leülhet-e mellé, e-okból kifolyólag hagyott köztük fél méter távolságot.

Pár percig csak csöndben bámulták egymást. Már jó ideje tervezték, hogy átbeszéljék ezt az egészet, de eddig nem találtak megfelelő helyszínt hozzá.

Végül Jack szólalt meg először.

- Mi újság veled?

Mark nem tudta, hogy sírjon, vagy nevesen ezen a kérdésen.

Mi történt volna vele?

Semmi.

Csak ült csöndben egyedül a szobájába.

Ez milyen izgalmas, könyvet kellene írnia erről.

Nem tudott erre mit mondani, ezért csak megvonta a vállát. Néha ez többet mond minden szónál, és ezt Jack is észrevette. Az arcát fürkészte, valamilyen érzelmet keresett rajta.
A szeme csillogott, de nem egy új ötlet okozta örömtől, sokkal inkább a szomorúságtól gyűlt könnycseppek miatt.

- Nyugodtan sírj ha szeretnél. – mosolygott szomorkásan barátjára Sean.

- Mi? Én sírni? Dehogy. Csak az allergia. – mondta az amerikai megjátszott sértődéssel, miközben megdörzsölte a szemeit.

- Ja biztosan amiatt van. – lökte oldalba őt.

- Hagyjál már!- válaszolt erre durcásan.

- Rendben. Akkor megyek is. – állt fel a padról indulásra készen.

- Várj. Nem gondoltam komolyan.

Mark a keze után nyúlt, és lerántotta maga mellé.

- Legközelebb mond azt, hogy ülj vissza! Most fáj a seggem - bigyesztette le a száját.

- Ó, elnézést hercegnő. Mit tehetek még érted?

- Ami azt illeti, szerintem be kénne menünk. A végén lebarnulok és tudod, hogy néz ki a barna meg a zöld együtt? Olyan lennék, mint egy karácsonyfa! – sipákolt .

- Az szörnyű lenne! – rakta csípőjére a kezét Mark is – Mackenzie biztos kibeszélne.

- A csajok kipletyiznének. Nem élném túl! – élte bele a szerepbe ő is magát.

- Na jó, ennyi elég lesz. Inkább menjünk be, és ezt folytassuk a Yandere Simulátorba. Végén buzinak hisznek.

- De hát nem vagy az? – mosolygott rá ártatlanul miközben kinyitotta az ajtót, és betesékelte a házba.

- Baszd meg! – foglalt helyet a kanapén Mark, és az ölébe vette a laptopját.

- Majd te.

- Inkább keresd meg a játékot.

- Nincs kedvem hozzá. Játszunk valami mást.

- Google Feud?

- Nekem az is jó. Melyik kategóriát válasszuk?

- Kérdések?

- Rendben - hajolt át Mark dereka felett és rákattintott a gombra – Miért van...?

- Van valami ötleted?

- Miért van bűnözés?

- Ez túl reális. Az emberek nem keresnek rá értelmes dolgokra.

Mark gyorsan bepötyögött pár szót a számítógépbe.

- Miért van pénisz a seggembe? – olvasta fel hangosan a kérdést Jack.

- Kinek mi van a fenekébe? – lépett a nappaliba Phil, Dannel a nyomába.

Dan csak csöndben megállt Phil mellet.

Haragudott Markra, mióta beszólt a lakótársának.

- Semmi. Semmi. Csak Google-lel játszunk. - szabadkozott Jack.

- Google Feud? – kérdezte Dan halkan – Az egy beteg dolog.

- Jöhetünk mi is?

- Persze. – mondta örömmel Jacky.

A gépet átrakták az asztalra, hogy mindenki lássa. Aznap már csak ezzel a játékkal szenvedtek.

Úgy tűnt ez a délután kibékítette őket.