[Armin x Reader] Avagy te és a szőkeség

[1.fejezet] El ne késs! Évnyitó!

-El se hiszem! Nem is én lennék! Komolyan el fogok késni az évnyitóról? Ilyen az én szerencsém..ahh..Pedig jó benyomást akartam kelteni..nem lenne túl jó ha már kilencedig első napján késnék..

Olyan gyorsan rohantam amilyen gyorsan csak tudtam. Már-már majdnem el estem a saját lábamban konkrétan annyira sietem. Ez most mindegy is, csak el ne kések. És ekkor lás csodát..PONT időbe törtem be a terembe és baktattam oda a jóformán egyetlen üres helyre. Egy rövid fekete hajú lány volt sötétkék, vagy talán inkább szürkés(?) szemekkel.

- Szia ide ülhetek?

- Szia Persze.

- Oh helló!- Bökte meg a vállam és, köszönt oda a mögöttünk ülő barna hajú, zöld szemű fiú- Eren Jeager vagyok, örülök a találkozásnak!- Majd a mellette ülő hosszú szőke hajú, gyönyörű kék szemű, irtó aranyos fiú, Nem viccelek tényleg nagyon kawaii egy gyerek, is meg szólalt.

- Szia én meg Armin Arlert vagyok nagyon örülök!-*Istenem de édes*-Gondoltam magamba. Ekkor aki mellet helyet foglaltam lány is be mutatkozott-

- Mikasa Ackerman vagyok.- Elég nyers mit ne mondjak..Ép nyitottam a szám hogy válaszoljak, erre az előttem ülő srác közbe vágott.

- Hát helló hölgyem Jean Kirstein vagyok, téged hogy hívnak gyönyörű?

- Em hát..ő izé..[T-teljes Név] vagyok.

- Kopj le ló pofa hozzád senki se szolt.-Mondta halál nyugodt fejjel Eren.

- Háh?? Kit nevezel te ló pofának idió....-nem tudta be fejezni mert a mellette ülő fiú ráütött egyet a fejére.

- Elég legyen Jean! Már az első nap konfliktusba akarsz keveredni?-Majd mind ketten előre fordultak mint ha mi se lett volna.

-uh..Elégé irritáló egy fickó volt..*kaptam a kezem a szám elé és úgy fojtattam* Úristen! Ezt hangosan is ki mondtam?!

- Ne aggódj mi is így gondoljuk-Mondták egyszerre.

- Szóval [név]-nak/nek hívnak!-Mosolygott a szőke. Szeretem volna még beszélgetni hármójukkal egy kicsit de épp becsöngettek, és hajszál pontosan lépet be a tanár. Egy alacsony fekete hajú acélkék szemű férfi jelent meg. *Gondolat: Ez de hasonlít Mikasara! És de pici!* Szerintem enyhén kuncoghattam mivel a tanár NAGYON csúnyán nézett rám.

-Jól van osztály én vagyok az osztályfőnökötök! A nevem Levi Ackerman!-Hirtelen Mikasara kaptam a tekintetem, és legnagyobb meglepődésemre ő is kikerekedett szemekkel nézett.

-Te hallod Mikasa rokonod a tanár úr??!-suttogtam oda a lánynak.

- Fogalmam sincs ki ez!-Most már a mögöttünk ülő fiúk is be szálltak a kikerekedett szemmel nézésbe.

- Most el mondok Minden fontos információt amit tudni kell az évről!-Folytata levi tanár úr

Óra utolsó 5 perce:

-És most meg kérhetek valakit hogy írja össze az ülésrendet egy papírra? Mondjuk ön! Mutatott rám a tanár.

- Üm..Pe-persze! *Nem én nem vagyok ideges neem*

- Kisasszony tudja hogy ilyenkor illik be mutatkozni igaz?-Úristen ha egy nézéssel ölni lehetne halott lennék..

-Ah.. el nézést! [Teljes név] vagyok!

Kicsöngettek:

Nos akkor..Járjunk körbe és írjuk össze az ülésrendet

*Na..Kész is van. Jó kevesen vagyunk 13 fő..ez így szép lesz.Na várjunk csak..akkor..ez azt jelenti..NAGYOBB AZ ESÉLY HOGY FELELEK! Neeeee ilyen nincs..*

Mindenesetre le tettem a papírt az asztalra majd vissza ültem a helyemre. Épp jókor mert be csöngettek. *Cöh..szépen el vették a szünetem...* Belép a tanár és meg nézi az ülésrendet, majd egyszer csak neki is kikerekedik a szeme majd  mikaszára szegezi aztán el kezdte mondandóját.

- Nem is tudtam, hogy van itt egy névrokonom.-*ezt aztán hamar le rendezte*

A nap többi része hamar el telt. Indultam is haza mikor valaki el kapta a csuklómat.*Ki a rák az??!* ijedtemben majd nem le ütüttem a „Támadóm" mire észre vettem, hogy Armin az.

- Úristen Armin megijesztettél!

- Bocsánat! Ne-ne haragudj..-*Mi ez a hirtelen jött szorongás felőle?*- Csak izé a-azt akartam kérdezni, hogy me-mere felé laksz..G-gondoltam hazakísérlek. Már ha nem baj! -Elpirultam fogalmam sincs, hogy mért *Mi? Mé-mégis mitől jöttem én zavarba?*

- Öm itt lakom nem messze alig 3 sarokra innen.

- É-és el kísérhetlek? *Armin is el pirult*

-Pe-persze!-Rá mosolyogtam majd el indultunk. Az úton beszélgetünk egy kicsit de leginkább csak a földet bámulva haladtunk. Viszont meg tudtam, hogy szeret olvasni, a videó játékokat, meg az animéket. Mi véletlen én is szeretem ezeket, asszem lesz beszédtémánk rendesen. Az ajtó előtt el köszöntünk, bementem, vacsoráztam majd mentem is aludni. Nehogy holnap is így keljen rohannom.

No hát ez lenne az első irományom , és annyira nem lett rossz szerintem "annyira". Építő kritikát szívesen fogadok. Ha tetszett csillagzatok :D