Reggel korán keltem ugyanis valaki a csengőn lógott és apa már elment dolgozni, Dávid meg mint egy mormota, aludt. Amikor megindultam, hogy kinyissam az ajtót elmentem a tükör előtt és mivel valami torzonborz nézett vissza rám, úgy döntöttem, hogy inkább megkérdezem, hogy ki az, mert csak néhány olyan ember van aki elviseli ezt a külsőmet.
- Ki vagy? -kérdeztem erőtlen hangon. -Szerintem jobban teszed, ha válaszolsz.
- Az a lány amelyik most úgy döntött hogy rendbe rakja szépen a kis agyad - ahhha, ez csak Gabi lehet. Neki nyugodtan kinyitottam az ajtót, mert tudtam, hogy nem fog megijedni. Miután belépett az ajtón egy hatalmas doboz került figyelembe, amit Gabi tartott a kezében. - Ne kérdezd, csak menj, fürödj le, és utána elmondom, hogy mi lesz- utasított. Bele akartam nézni a dobozba, de a szomszédlány csak lefogta kezem - Nem, Hanna. Menj, a konyhában várlak, meg csinálok reggelit.
Nem tudom, hogy most éppen mi ez a doboz dolog, de gondolom valami fontos lehet, ha ennyire titkolja. Mindegy. Felmentem az emeleti fürdőszobába, majd engedtem, hogy a vízsugár az arcomat érje. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy mit talált ki Gabi, de ha reggel 7-kor képes átjönni, és átmenni vezetői alteregójába (igen, neki olyanja is van) akkor valami eget rázó dolog történhetett vele. Miután kiszálltam a zuhanykabinból a köntösömben kilépve lementem a konyhába ahol Gabi AZZAL a tekintetével nézett rám. Nagyon nem szeretem AZT a tekintetet, mert olyankor valami nagy dolgot tervez. Amúgy csinált szendvicseket. Reggelizés közben sem mondott semmit, hiába faggattam.
- Majd elmondom ha megetted - ismételte. Gabi egy nagyon intelligens és határozott lány. De ugyanakkor kiismerhetetlen. Miután végeztem a kajálással gyorsan elmosogattam, majd felmentünk a szobámba.
- Na? Mondd már!! - kérleltem.
- Tegnap este apád hívott, hogy nálunk vagy-e, és amikor mondtam, hogy igen, beszélni akart veled. Majd "véletlenül" leraktam. Hanna, én nem azt mondom, hogy nem akarok segíteni, hanem pont az, hogy segíteni akarok. De nem így. Nem járkálhatsz a temetőbe. Mi van, ha történik veled valami? Mondjuk mit tudom én... Ha egyszer csak nem jössz haza. Apád rajtam fog keresni. És mit mondok akkor neki? Hogy egész idő alatt amikor azt mondtuk, hogy nálam vagy a temetőben sírtál? Nem, Hanna. Ez így nem mehet tovább! - vakarta idegességében a fejét. - Nem mondhatjuk még el ezt apádnak. Előtte még véghez kell vinnünk a tervet- folytatta. Nos igen. Ettől féltem. Valami terve van.
- Milyen terv? - néztem rá értetlenül.
- Szólok, hogy nem fog tetszeni, de később még megköszönöd...
Na, hát ez egy rövidebb rész lett, mert nem igazán van időm írni, de kb egy hét és jön a folytatás :)
ESTÁS LEYENDO
Veled valahol...
Novela JuvenilA történet egy 16 éves lányról szól, akit Hannának hívnak. Fél éve elvesztette az anyukáját egy autóbalesetben, de azért próbálja tartani magát. Egyszer talált a padláson egy születési képet magáról és még egy magáról. Először nem értette, hogy ki a...
