Szabad versek (Kezdő)

Teher

Mindannyian viszünk egy terhet magunkkal
Lehet nyíltan, lehet zártan
Lehet nehezet, lehet könnyűt
De a hátunkon hordozzuk
Néha elgondolkodom
Vajon, nem lehetne ezt letenni?
Nem lehetne elhagyni,
Mint amikor egy rég nem látott barát mellett
Csak úgy elsétálsz az utcán
Mintha csak egy idegen lenne?
Bár, tulajdonképpen az is
Nem tudom hol lakik
Van e hobbija vagy családja
Megtalálta e már az utat, amit keresett
Ezt mind nem tudom, de az az érzés
Az a sok érzelem megint előjött
És szinte látom magam előtt
Ahogy a sarokban másoljuk a matek házit
Meg ahogy menekültünk a földrajz tanár elől
Ahogy aládedikáltuk egymás Burgeres koronáját
És igen, megint érzem
Ahogy a suli mögött ölelve súgta oda nekem, mennyire büszke rám
Ismerem ezt az embert
Nem tudom az adatait, de tudom ki ő
Megkopogtattam a vállát, és rámosolyogtam
Láttam a meglepetést, a felismerést, majd a huncut mosolyt az arcán
És megint megölelt
Én meg közbe egyértelműen éreztem
Ahogy a terhek, nagy csörgéssel, leestek rólam