Szabad versek (Kezdő)

Az ihlet

Nem tudok verset írni

Már majdnem egy hónapja

Folyton te jársz az eszembe

Bocsánat, ti

Hisz már elválaszthatatlanok vagytok

Mégis, hogy írhatnám le külön a neved?

Írnék rólad, de mindig lefagyok

Az érzéseim a szívemre lakatot tettek

Az agyamba gátat

A kezeimbe ólomot raktak

Csak a szám szabad

Tudja, hogy úgysem jön ki rajta más, csak üres szavak

Úgyhogy mindenkinek elmeséltem

A szomszédnak, a nagyinak, ezer éve nem látott barátnak

Mindenki tud rólatok, aki azóta találkozott velem

Elviselhetetlenül fáj, és ha kimondom, és nem sírok

Pár percig erősnek érzem magam

Ami persze illúzió, de ezzel most nem szabad foglalkoznom

Valahogy túl kell élnem, és ez segít

Szóval, te Ismeretlen, ki valahogy hozzájutott ehhez a vershez

Képzeld összejöttek

Minden előzmény nélkül,

Egyik napról a másikra, már összetartoztak

És tudd meg, drága Ismeretlen

Hogy most jobban szükségem volt rád, mint gondolnád

Épp kezdtem kétségbe esni, de most pár percig új erőre kaptam

Hogy utána megint sokkal rosszabb legyen

Ördögi kör

Lehet fel kéne mennem face-re, hogy megtaláljam a következő embert,

Akivel majd újraéleszthetem magam

De nem tudok elkezdeni írni