Szabad versek (Kezdő)

Paranoia

Régóta kergetem, próbálom kiűzni

Próbálok nem eggyé válni, ezzel a rémmel, mi bennem él

Kiképzésnek élem meg az életet

Minden napon a túlélésre megyek

A szemek kereszttüzében érzem magam

Pedig igazából csak egy matróz vagyok, a katonák között

Teljesen jelentéktelen

A hang, a szörnyű suttogás mégsem hagy élni

„Menekülj, fuss

Vagy elnyel a semmi"

A küldetés sikeres volt, mégsem tudok aludni

Elborult az elmém?

Vagy csak túl mélyre engedtem

Nem tudok magamtól élni

Nem válhatok eggyé vele, mert sosem voltunk külön

Volt egy test, egy név, és a szörny