Ookami to shonen (szünetel)

Ōkami to shōnen Part 9

Másnap is csak Yukin és Naron jár az eszem. Ma is ki fogok menni hozzájuk. Valami nagyon nem tetszik a parkkal kapcsolatban. Nem tudok figyelni teljesen az órákon, a tanárok többször is rám szólnak, hogy ne álmodozzak,hanem válaszoljak ha kérdeznek. Magamban fortyogok, most egyáltalán nem érdekel, hogy figyelek e az órán vagy sem. Az utolsó előadás után azonnal elrohanok, és kifulladva érek a parkba. Ugyanannyian vannak, mint tegnap, ez eddig rendben, ám mikor hátramegyek, egy idegen férfit pillantok meg. Ki a fene lehet ez? Gondozói ruhában van, és a farkasokhoz megy. Utánamegyek, de nem hallja, hogy kiabálok neki, és becsukja a folyosóra vezető ajtót. Remek. Yuki megint sehol, itt egy idegen a farkasaim körül, és még mindig nem látom Narot a kifutóban. Talán bent van a ketrecben bezárva? Lehet, reménykedem benne. A gombóc egyre nagyobb a gyomromban. Mikor hazaérek, csak ledobom a cuccaimat, és fel-alá járkálok a szobámban. Holnap is el fogok menni, megint, ha törik ha szakad, de amíg nem találom meg Yukit, és nem tudom meg mi történt Naroval,minden egyes nap ki fogok menni, és addig fogom ott kérdezgetni a személyzetet, amíg meg nem mondják. Belebokszolok a párnámba,majd ráhanyatlom. Kész ideg vagyok, és így semmire sem tudok figyelni. Erősen összeszorítom a szemem, és próbálok másra gondolni. Shiro képe úszik be a fejembe. Rá gondolok, hogy itt van mellettem, és megnyugtat. Bár így lenne! Hozzá bújnék, és ő átölelne, és megmondaná, hogy semmi okom aggódni. Átölelem a párnámat, és ezzel a képpel alszom el.

Arra ébredek, hogy az eső kopog az ablakomon, pompás. Sikerült tegnap az iskolai cuccomban elaludni, úgyhogy gyorsan elugrom fürdeni, majd megiszom a kávémat,és elindulok az egyetemre. Nem esik olyan erősen, de ha így folytatja, megint át fog ázni a cipőm és a ruháim, hiába van nálam ernyő. Mikor beérek a suliba, Shiro jön oda hozzám mosolyogva.

-Szia! Minden rendben van? Az utóbbi napokban olyan feszült voltál. - kérdi óvatosan.

-Persze, csak valami történt a parkban, és nem tudom, hogy mi. És ez zavar. Azt a gondozót se láttam, akivel a múltkor beszéltem. Ez a másik dolog ami aggaszt. - mormolom magam elé.

-Nyugi, ha akarod, ma elmegyek veled. Úgy sincs semmi dolgom. - mondja és vállamra teszi a kezét.

-Köszi Shiro. - halványan rámosolyodom.

Felmegyünk órára, ahol ismét nem tudok figyelni. Szerencsére Shiro jegyzetel helyettem is,mert látja, hogy nagyon máshol járok gondolatban. Megbeszéljük,hogy órák után a könyvtár bejáratánál találkozunk. Már alig várom, hogy elmenjünk. Az eső kitartóan esik egész nap, de most mintha ez sem érdekelne annyira. Yukin és Naron jár az eszem. Végre vége a napnak és elindulhatunk. Elég gyors tempót diktálok, de Shiro egy szót sem szól, csak jön mellettem. Mikor odaérünk egy újabb nem várt dologba botlom. A park zárva van.Ilyen nincs! Mindig nyitva szokott lenni, még ha esik, akkor is! Mi a franc folyik itt?! Egész testemben remegek, a gombóc mostanra egy hatalmas görcs a gyomrom helyén, ami elmulaszthatatlannak hat. Belerúgok a kapuba.

-Francba már! - kiáltom.

-Haru , nyugi, kérlek! - próbál csitítgatni Shiro, kevés sikerrel.

-Sosem szokott zárva lenni ilyenkor! Itt valami nem oké! Se Yukit nem láttam napok óta, Se Narot! És fingom sincs, hogy mi a fene történt! - kiabálom.

-Megértem, hogy ideges vagy, de ezzel nem mész semmire. Kérlek, Haru.

Mélyet sóhajtok. Igaza van, ha hergelem magam azzal semmire sem megyek, és sehova se fogok kilyukadni.

-Menjünk valamerre, Shiro. - mondom és elindulok előre.

Ő csendben követ engem, érzi, hogy nincs sok kedvem beszélgetni. Nem tudom merre járunk,csak megyek az orrom után. Már elhagytuk a belvárost, és szinte a legkülsőbb kerületben vagyunk. Van egy rész, ahol egy kis folyó érinti a várost. Igazából, csak a sok esővizet vezeti el, ha az lefolyik a hegyről. Teljesen bambán megyek át a hídon, mikor a szél egy furcsa szagot sodor felém. Megállok, és a szag irányába nézek. Mikor meglátom, teljesen megfagyok, és az ernyő kiesik a kezemből. A mederben Naro élettelen teste hever, kiguvadt szemekkel, az oldalán egy hatalmas seb. Remegni kezdek, és térdre rogyok. Nem, ez nem lehet. Rázom a fejemet, fel akarok ébredni ebből a rémálomból. Két férfi mászik le hozzá, egy zsákba rakják a tetemet, majd bedobják a szemétszállító autóba. És én csak ott ülök, és tehetetlenül nézem, ahogyan elviszik. Ez nem velem történik meg. Csak valami rossz vicc az egész. Érzem, ahogy a szemem megtelik könnyekkel, és azok végigfolynak az arcomon. Shiro mellettem áll, ő is meg van döbbenve, akárcsak én. De ő nem értheti, hogy én mit élek át. Az esőtől teljesen eláztam, bár Shiro próbálja fölém tartani az ernyőt, de már teljesen mindegy. Már semmi sem érdekel. Naro, az egyetlen barátom,meghalt. És én semmit sem tehettem, hogy megakadályozzam.