Ookami to shonen (szünetel)

Ōkami to shōnen Part 7

Másnap reggel arra ébredek,hogy elzsibbadt a karom, ami a fejem alatt volt behajlítva. Remek,most olyan mintha pudingból lenne, és teljesen használhatatlan.Nagyon mélyen aludhattam, mert nem emlékszem, hogy álmodtam volna bármit is. Az óra fél nyolcat mutat, szóval elkezdek készülődni.Megreggelizem, letusolok és felöltözöm. A jegyzetek, amiket Shiro hozott tegnap, még mindig az asztalomon hevernek. Honnan szerezte ezeket, hiszen nem egy szakra járunk. Vagy elkérte valakitől, vagy megoldotta, hogy beüljön a mi óránkra. Leülök, és átlapozom a jegyzeteket. Alaposan átolvasom a fontosabbakat, amikből sosem árt tanulni, majd szépen elteszem a többi közé. Nyújtózom egyet,majd felkelek az asztalomtól. Mivel szép az idő, és nincs ma már más dolgom úgy döntök, hogy elmegyek a parkba. Felveszek azért egy pulcsit, biztos, ami biztos. Mikor kiérek, és elmegyek a farkasokhoz, meglepetésemre nem találom Yukit. Ez furcsa, mivel ő állandóan itt van, vagy hátul a folyosón, vagy a ketrec közelében. De most egyáltalán nem látom. Nem tudok így bemenni hátra, pedig olyan jó lett volna kettesben lenni Naroval. Már biztosan nagyon hiányzom neki, és ő is nekem. Odamegyek a kerítés előtti korláthoz, rátámaszkodom, és nézem a farkasokat. Itt mászkálnak a látogatók előtt, vagyis csak a két fiatal. Naro és Kiki hátrébb fekszenek, és pihennek. Látom, hogy Naro észrevesz,de nem jön ide hozzám, valószínűleg az emberek miatt. Igazából nagyon nem is figyelek semmire, csak bámulok ki a fejemből. Az emberek jönnek-mennek körülöttem, beszélgetnek, vagy a gyerekeiknek magyaráznak valamit. Jó végre megint itt lenni, és nézni őket.

- Hát itt vagy!

Összerezzenek, amikor meghallom a hangot. Megfordulok, és őt látom meg. Mit keres itt Shiro? Csak azt ne mondd, hogy engem keresett.

-Szia, Shiro. Hogyhogy itt vagy?

-Elmentem hozzád, gondoltam megnézlek ma is, de nem voltál otthon. Aztán eszembe jutott, hogy mondtad, hogy ki szoktál járni ide, ezért eljöttem, és tényleg itt vagy. - mondja majd odalép mellém, és ő is a korlátra támaszkodik.

-Értem. Muszáj volt egy kicsit kimozdulnom otthonról. Bocs, hogy nem szóltam.

-Ugyan semmi baj. Hoztam neked jegyzetet megint. - azzal átnyújtja a papírokat.

-Köszi. De amúgy honnan vannak a jegyzetek? Hiszen, nem ugyanoda járunk. - mondom, miközben elveszem tőle a lapokat.

-Beültem helyetted az óráidra. A srácoktól úgyis el tudom kérni a mi anyagunkat, úgyhogy nem maradok le. Neked meg kellenek ezek. - feleli mosolyogva.

Meglep a válasza. Képesvolt helyettem végigülni az összes órámat? Meg sem érdemlem,hogy ilyen kedvesek legyenek velem.

-Köszi, de nem kellett volna. - motyogom kissé elpirulva.

-Ugyan már! Amúgy nincs kedved eljönni velünk a hétvégén? Lesz egy kis buli a Kijo-ban, eljöhetnél. Holnap este 9-re gyere a bejárathoz, és majd együtt bemegyünk a srácokkal.

-Rendben. Köszi. - bólintok, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez egy jó ötlet lenne.

-Remek. - vigyorog Shiro. - Viszont, ha nem nagy baj, én mennék, még haza akarok érni, és innen kicsit messze lakom.

-Semmi baj. És köszi még egyszer. - rámosolygok, ő is rám, majd elmegy.

Én még állok ott egy darabig a jegyzetekkel, és csak bambulok. Miért ilyen jó velem? És miért hívott el, mikor szerintem inkább lenne csak a haverjaival,nélkülem. Másrészt én nem szoktam ilyen mulatókba járni.Hallásból már ismerem a Kijo-t, bent van a város központjában,és ott állandóan nagy a nyüzsi. Remélem nem lesz semmi gondebből a holnap estéből.