Trónok Harca (GoT)

Part 2 Úton Királyvárba

Elindultam hát ...kaptam élelmet és innivalót. Három napig eveztem. Megöltem pár rámtámadó furcsa alakot. Leíjjaztam őket a partról. Egy nőnek veszélyes az éjjel. Minden férfi ki van éhezve. De szerencsére tudok magamra vigyázni. Lassan partot értem s felmásztam egy fára. Odakötöztem magam hogy ne essek le ha mégis elaludnék. Hidegvolt. A tél közeleg... Setét volt és csak éjjeli neszre lettem figyelmes. Egy bagoly ijesztett  meg. Ugrottam egyet. Inkább agyaltam. Nem hittem el hogy Daenerys Targaryen elsőszámú bizalmasa lettem. Persze a törpében bízik a legjobban . Ez cseppet sem zavar. Tartozni szeretnék egy csapathoz. És hozzá kötöttem a legjobban. Hajnalodott és útnak eredtem. A messzi távolból már láttam a hatalmas Várat. Elfogott az undor. A sok gyilkolászás ami családon belül ment. Amit Joffrey tett Ned Starkkal. Szegény Sansa. De már otthon van Deresben ,testvérével. Sajnáltam azt a lányt. Az egész családot.  Ahogyan elméláztam két lovagba botlottam. Egy magas szőke nőbe és egy barnahajú srácba.
-Üdv néktek  jó lovagok. Engedjetek utamra és igérem nem bántalak titeket.
A lovag kardja markolatát fogta s biccentett.
-Üdv neked is ifjú hölgy. Lady  Brienne vagyok. Nem lesz szükség harcra  utadra engedünk. Merre tartassz?

Kicsit haboztam ,hogy elmondjam e . A nő eléggé fiús volt. De megbizhatónak tűnt.
-Királyvárba...  Messze van még?
-Négy napi járás.
Felelte hűvösen. S eszébe jutott Jaime. Szerette őt ezért kicsit elszorult a torka de gyorsan magához tért.
-Légy óvatos...
Engedett el engem ,biccentettem egy félmosolyt is megengedtem magamnak de Bodrick nézett. Tán megigéztem. Nemtudom ...továbbmentem

~~~
Királyvár
~~~

Cersei a Vastrónon ülve adott ki pár rendeletet aminek nem nagyon örültek. Jaime ott állt mellette. Kifejezéstelen arccal . Majd miutan kiürült a terem a nő felállt és belenézett öccse szemeibe. Cersei gonosz nő volt. De a gyermekeit szerette. Ez a szemeiből kitűnt ...nem maradt egy sem. Tommen öngyilkos lett. A Lannisterek gyengék... Ezt ők is tudják. A testvérpár lement a szentélybe , s meglátogatta a sírokat.
Hirtelen Jaime letámadta a sápatag nőt s a szoknyája alá nyúlt . Ott a setét részen magáévá is tette ahogyan szokta. Hevesen , nem finomkodva.

Én utamat folytattam arrafelé. Hamarosan elértem célomhoz. Meg akartam felelni Daenerysnek . Segiteni akartam neki. De én egyedül voltam. Neki pedig serege volt. Lehet hogy butaság volt ide eljönni. Talán igen ,talán nem.

Elértem Királyvár határát ahol máris járörökbe botlottam. A fákon lapultam meg s megvártam az éjszakát.  Az eget kémleltem amíg ezek alattam járkáltak. Elcsócsáltam egy almát is. Majd rájuk untam és ijjammal kivégeztem őket. Az utolso elé leugrottam és ezt mondtam.: A Targaryenek üdvözletüket küldik.
Majd a fejébe eresztettem egy nyilat a két szeme közé. A vére az orrán folyt le. Szép lassan , nyitott szemekkel búcsúzott tőlem.  Nem rezzentem meg. Cseppet sem. Az ideg még mozgott a férfiban és más nő dikízva menekült volna de én igy nőttem fel. Nem vagyok rá büszke de ha túl akartam élni muszáj volt megölnöm ezeket. Már nem sok km kellett ahhoz hogy elkezdődjön a színjáték.

Eljáttszottam a szegény porul járt lányt aki tapasztalatlan és szemeivel mindenkit megigéz. Mielött beléptem volna a kapun a drága szörmétől megszabadultam  és csak a kék ruha és a bőr rész volt rajtam. Arcomat bemocskoltam. A Királynő elé hurcoltak ahol ott volt Jaime is. Érdeklődve néztek engem . Cerseit nem tudtam átverni. Már most nem hitt nekem. Az undor csak ugy sütött arcáról.

-Ki vagy te paraszt leány?

-Sandra vagyok Útnőm ...

-Legalább neved van ha már méltóságod nincs...
Úgy alázott ismeretlenül is ahogy tudott. Jaime nézett rá kicsit ugy hogy ne legyen ennyire rideg .hiszen Szövetségesek kellenek. És akárki lehetek.

-Sandra vagyok. Az úton férfiak erőszakoltak meg és kiraboltak. Még szerencse hogy az életemet megmentette egy nő aki Lovag volt.

Jaime arca felderült hisz kedvelte Briennet. Barátjaként  szerette. Bár a nő szerelmes volt a férfiba amelyet nehéz volt titkolnia is.

-Az a szuka mindenhol ott van . Mint egy bálna úgy néz ki...undoritó.

De megmentett...Felség. Immár az én sorsom a te kezedben van.  Felajánlom szolgálataimat .

-Kevés a nő az oldalamon. Mellettem lehetnél. Felöltöztetsz  ,lepedőt mosol, reggelit hozol . Megigazitod a ruhámat és beágyazol. Ha csettintek ott vagy. Megértetted?

Mondta hűvösen.
-Most eredj...a bűzöd olyan mint egy oszló állaté.

Biccentettem és egy a kevés lányból elkisért egy szobába ahol volt egy nagyobb kád. Kaptam ruhát is és egy fejdíszt. A tervem sikerült ...azt hiszik egy szerencsétlen vagyok. De biztosra vettem  hogy Cersei figyeltet. Jaime leselkedett utánam. Pont látta hogy elküldtem egy hollót.

-Hát az? Kinek üzentél?
Kérdezte majd becsukta az ajtót fe ott állt nehogy kiszökjek. Nem féltem tőle. Tudtam róla mindent.

-A testvéremnek küldtem el...aggódik és majd ha ideér...elvisz haza... Megbocsáss de fürdenék... Ha megtennéd hogy kifáradsz.

-Nem veszem be ezt a mesét...lehrz hogy ravasz vagy...de mi tapasztaltabbak vagyunk.

-Oh hát persze. ...
Engedtem ki a ruhámat ami a földre esett. A férfi nem mozdult de végig a szemembe nézett s nyelt egyet.

-Ne hidd azt ...hogy megúsztad...
Majd kiment és felsóhajtottam. Nagyon féltem. Nemtudtam kiben bizzak. Benne tudnék ...de megkell ,hogy ismerjen. Megfürödtem  s felöltöztem a nekem szánt ruhába .

        ~~The End of Part 2 ~~