Felkeltem az ágyamból és láttam, ahogy testvérkém szemeit rám szegezi. Kicsit féltem tőle, mivel nem mindennapi egy ilyen nézéssel szembesülni. De az ő nézése a vágy volt és nem tudtam miért.
Nem szóltam hozzá, csak felkeltem és nagyokat nyújtóztam. A tekintete még mindig rajtam pihent és már kezdett nagyon elegem lenni belőle, úgyhogy egy szúrós nézéssel nyugtáztam az övét jelezve, hogy hagyjon békén, nem adok neki pénzt. Felálltam és a szekrényemhez mentem. Onnan egy karcsúsító toppot és egy fekete alapon vörös csíkos inget vettem fel. A nadrágom rövid, kék színű volt és a vörös conversemhez pont jól ment.
Hihetetlen, hogy Nancy néni és John bácsi ilyen kedvesek velünk, hogy ennyi minden szép öltözéket megkapunk. Olyan jók hozzánk és mi soha nem viszonozzuk amit tesznek értünk. Mikor anya meghalt (rákban), apával éltünk tovább és tudtuk, hogy mindhármónk számára ez egy új kezdet lesz. De arra nem gondoltunk, hogy őt is elveszítjük. Apa sokkot kapott anya miatt, Rose pedig depressziós lett. Még most sem a régi, de már sokat javult a régi dolgokhoz képest... Igazából apánk még nem nyilvánult halottnak. Mind a ketten érezzük, hogy még él. Mikor bejelentettük a rendőrségen az eltűnését, a rendőrség áttessékelt minket a nagyszüleinkhez. Mivel még nem vagyok 18 addig nem fogadhattam örökbe a testvéremet, ami részünkről úgyis gáz lett volna, szóval jobban tettük, hogy itt élünk.
Viszont megfogadtuk, hogy amint betöltöm a tizennyolcat, elmegyek innen és megszöktetem a testvéremet, hogy együtt keressük meg apát. Még 3 hetet kell várnunk, utána elmegyünk. Miért nem most megyünk? Mert ha engem fognak okolni, amiért a 16 éves testvéremet megszöktettem, ő is és én is mehetünk a gyereksittre. Viszont ha felnőttként fogom megszöktetni a testvérem, abba a nagyszüleimnek már nincsen beleszólása, mivel engem választott, nem őket. Így csak annyit mondunk, hogy "csá" és már el is indulunk. Hol keressük apát? Állítólag azt írták ki, hogy egy hajóút során elsüllyedt a többi utassal együtt, de a többi utasról sem tudták megállapítani, hogy élnek-e. Ezért gondoljuk, hogy nem halt meg. Hova mennénk, ha megszöktetem a testvérem? A legközelebbi szigethez, ahova gondoljuk, hogy apa menekült, majd mikor megtaláltuk, haza megyünk vele és együtt éljük tovább az életünket.
Miután felvettem a cipőmet is bementem a fürdőbe, mert a hajam valami borzadály volt. Kifésültem, fogat mostam és megkajáltunk. Ezen a napon Nancy néni délutános, szóval nem akarok nyavalyogni, hogy csináljon ételt, hadd aludjon. John bácsi pedig a csodás sütő technikájával inkább ne csináljon kaját, különben leég a konyha. Vajas, sajtos, párizsis pirítóst csináltam és hagytam Nancyéknek is, hogy ne fáradjanak már itt szegények a kajával. Ez a legkevesebb dolog, amit tehetek, mi után befogadtak minket.
Megettük az ételt, majd mosogatás után már mentünk is a suli felé. A táskáinkat majdnem otthon hagytuk, de volt annyi eszünk, hogy visszük azt is. Közel volt a suli, ezért a késés számunkra nehéz lett volna. Csak két megálló a trolival és már ott is vagyunk. Viszont mivel az iskola fele eme bizonyos járművel közlekedik és pont a suli előtt áll meg ezért a trolikra úgy lehet beszállni, mintha a rendőrség akarna két zsiráfot az autójukba beterelni.
Már a New Balcon gimnázium nevét mondta be a vezető mire kipattantunk a troliból és egy "hali"-val el is köszöntünk a másiktól. Nálunk ez így megy. Nem szoktunk sokat beszélni egymással, de ha mégis, azt jó alaposan kitárgyaljuk. Már be akartam lépni a suli ajtaján, mire megállított valaki. Mark volt az és nagy szemekkel bámult engem. Már majdnem rászóltam, hogy most mondja, amit akar, vagy nem, mire végre beszélt.
-Hali Luna. Te hallottad a pletykákat? -bizonyára fura arcom kihatott rá, így tovább mondta- Anna azt mondja, hogy a barátnőd, Catherine megcsókolt téged. -ledöbbentem. Ez undorító... Most az egész suli azt hiszi, hogy meleg vagyok?
-Drága Mark. Mikor fogod fel te, Anna és az egész suli azt, hogy ne turkáljatok a másik életébe és hogy nem vagyok lezbi! Én sem turkálok bele a ti kis románcotokba, úgyhogy engem ki lehet hagyni a pletykákból! -förmedtem rá, ő pedig elnevette magát- Mi olyan vicces?
-Csak vicceltem! -mondta marha poénosan- Annyit szerettem volna kérdezni, hogy eljönnél-e velem a suli végi bálra? Elvégre végzősök vagyunk. -most nekem kellett nevetnem.
-És mi van a drága Annával? Elvégre ő a csajod, vagy nem? -érdeklődtem.
-Féltékeny vagy? -kérdezte nagy vigyorral az arcán.
-Nem! -vágtam rá szinte túl gyorsan.- Elmegyek veled. Ha normálisan fogsz viselkedni. -raktam fel a mutatóujjam.
-Értettem főnök! -mondta, majd megpuszilta a kezem én meg gyorsan elhúztam, nehogy elkapjam tőle a bacikat. Elment én meg utána, mivel sajna vele lesz órám.
Mikor beértem szokáshoz hívően ott ült a padtársam egymagában, David. Nagyon jó fej, bár ő is az a rosszfiú kategória. Néha vannak perverz beszólásai, de olyan is amin csak nevetni lehet. Sokszor mondta már, hogy milyen aranyosan tudok nevetni és ilyenkor érzem nagyon, hogy a vér felmegy az arcomba. Mögöttünk ül Cat és Jake. Az ablak mellett ülök a harmadik padban, balra. Szeretem ezt az osztályt. Itt nincs olyan sok barom mint egy másikban. Itt a két különb Mark és Anna. Danielnek rövid barna haja és barna szeme van. Izmos és rossz tanuló. Nem igazán a csapatunk tagja. Catnek szörnyen hosszú, a fenekéig érő haja van ami barna és a szeme világos zöld és szintén barna keveréke. Nagyon szép lány ezért néha irigylem is. Sokat lógunk együtt elvégre a legjobb barátnőm. Jake egy nagyon régi barátom. Már elsős év óta ismerem ezért sokszor szoktunk megosztani egymással dolgokat. Sötétszőke haja mindig bele megy a szemébe, bármennyi zselét is ken rá. Tengerkék szemeitől a legtöbb lány elájul. Hát... nekem csaj egy ember a sok közül.
Hirtelen belépett a hárpia, Mrs. Cooper. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb diáknak van egy ellensége csak tanár formájában. Egy ellenség, aki mindig ott van a nyomodban és, hogy megegyen, ha az kell. Na ez a tanár pont ilyen. Imád mindenkit fegyelmezni és úgy érzem, ha ezt nem csinálhatja, az olyan, mintha az életétől fosztanák meg.
-Tankönyv, 152. oldal és az egész oldalt meg kell csinálni. Még ma le fogom osztályozni, szóval siessetek! -na erről beszéltem. Még egy hetet kell kibírnom vele és végre boldogság. Valaki hozzám szólt.
-Hallod, ma szerintem jó kedve van. Máskor a másik oldalt is fel szokta adni. -Mondta kuncogva David és tényleg egyet kellett értenem vele.
Majd mire vége lett a mateknak, Coopernek tényleg jókedve volt, mivel 5-öst kaptam. Máskor már rég a hármasok és kettesek lennének beírva. Szünetben Cat büszkén mutogatta a négyes föléjét én pedig nagyokat mosolyogtam mivel az egész folyosón ugrándozott és nem zavarta, ha hülyének tartják. Máskor örömtáncot fog járni nekem- és már a gondolatra is elnevettem magam.
Viszonylag hamar vége lett a sulinak. Természetesen jövő héten fognak jönni a vizsgák, amiket alig várok... Kiléptem a suli ajtaján és vártam a húgom, hogy végre megérkezzen. Általában mindig késik, szóval már megszoktam, hogy ilyen lusta. Majd oda lépett valaki hozzám.
-Hali csajszi! -köszöntött vidáman David. -Kérdezhetek valamit?
-Persze! -lelkesítettem.
-Eljönnél velem a végzős bálra? -elpirultam. Tudtam, hogy Marknak ígértem meg, de én Daviddel szerettem volna menni. Ráadásul Mark megtorpant mivel meghallotta amit mondott, David és a válaszomat várta. Elvégre nem lenne, jobb, ha tényleg a nekem tetsző fiúval mennék?
-Igen! -mosolyogtam, majd megöleltem. Magam sem tudom, hogy miért, de nem érdekelt, ha hülyének tart. Én örültem neki. Visszaölelt!!! Néhány embertől lehetett hallani pár "úúú"-t amire mosolyognom kellett.
Eközben érkezett meg a testvérem is, így elváltunk egymástól. Szerintem egyre vörösebb lett a fejem, mert egyre jobban mosolygott rám a fiú. Gyorsan odanyomtunk egymásnak egy sziát és ő ment haza, én a testvéremhez. Nagyokat kuncogott, Rose én meg már a vörösség helyett elkékültem. Nem szóltunk egymáshoz, csak szépen lassan ballagtunk haza. Viszont azt nem tudtam, hogyan kérjek bocsánatot Marktól amiért nem vele fogok menni a bálra.
