Rabok az esőben

5* Egy kedves szemétláda

Ma csütörtök van. Ma megyek suliba. Kurvára nincs kedvem. De muszály. A nyafogást leszámítva egész jó erőben vagyok, de ma sok mindenre kell fényt derítenem. Először is azt, hogy ki vert laposra, bár van egy olyan érzésem, hogy Rollson volt. Másrészt azt, hogy a tanári kar tudja-e, hogy mi történt, és azt, hogy lesz e belőle további balhé. Miközben ezen töprengtem, meg is érkeztem a suliba. Befáradtam a bejáraton, felmentem a lépcsőn és bementem a terembe. Na azzal a lendülettel ki is jöttem mert az a sötét alak az én helyemen ült. A sötét alak alatt pedig Anthonyt, az új srácot értem. Nem tudom mit keres az én helyemen, de ha nem huzza el onnan az emos seggét, akkor a törött karommal fogom agyonütni. Bár ez egy kicsit heves reakció, de amik mostanában értek elég nagy stresszhatást vonnak maguk után. Úgyhogy inkább szépen lehiggadtam és besétáltam. Itt döntenem kellett, hogy elküldöm vagy megoldom a szitut normális ember módjára. Nem szóltam, csak leültem mellé miközben ő maga elé meredt. Éreztem a bőrömön azt a sötét aurát ami körbevette, de nincs értelme beszarni.
-Szia... izé, jóreggelt. -dadogtam zavartan. Aztán felém fordult azzal a gyilkos tekintettel. Ne, ne, ne! Most ki fog nyírni. Lehet nem kellett volna azt a "jóreggeltet".
-Neked is... hogy érzed magad?- oké... ezt most fel kell dolgoznom. Ahogy eltűrte a szeméből a haját és felém villantotta széles mosolyát, megrekedt bennem a levegő. Az előbbi szörnyű érzést amit magából árasztott, most átvette valami különös melegség. Azthiszem bele is pirultam.
-Kö-köszi, már jobban vagyok! Csak fáj egy kicsit az arcom. -Majd lehajtottam a fejem mert eszembe jutott az a sok kín amit evés közben kellett emiatt átélnem. Aztán hirtelen az állam alá nyúlt és óvatosan tapogatni kezdte az arcom.
-MI-MIT CSINÁLSZ?-kapkodtam levegőért.
-Hmm...igazad van, még nem gyógyult be rendesen. Ha szeretnéd elkísérlek a nővéribe, hátha tudnak rá adni valami jó cuccot. -mondta ezt olyan lazasággal mintha most kapta volna az orvosi diplomájat.
-Nem kell, már kaptam rá gyógyszereket. De azért köszi....-pár másodperc szünet- miért vagy velem ilyen kedves? Engem mindenki kerül, talán mert más vagyok. Ja és csak akkor szoktak keresni ha házira, kajapénzre vagy csak egy boxzsákra van szükség. Ugye nem ezért ültél ide?- hadartam és közben egyre jobban felemeltem a hangom.
-Ezekről tudok. De nem ezért vagyok itt. Az osztályfőnök téged jelölt ki körbevezetésre, útmutatásra, ja és te leszel mostantól a projekttársam is.
-Szuper...-mondtam gondterhelten.
-Nem mintha én örülnék neki. Nem értem miért egy ilyen tolószékbevaló nyomit rendeltek ki nekem.- oké, már megint aurát váltott.
-Hova lett a "hűdekedvesvagyok" éned? Egyébként ha nem tetszik, lehet menni reklamálni.- kiabáltam rá mire megfogta a vállam, mélyen a szemembe nézett és azt mondta:
-Bocs... ma szar napom van.
majd visszafordult és depizett tovább. Egy biztos, ez a srác skizo mert mégy egy ilyen köcsög és egyben kedves ember nem létezik. Az óra hátralevő részében párosfeladatokat kellett csinálnunk, és azthiszem ráférne némi korrepetálás kémiából és matekból.
Délután, amikor zongoraórára készültem, összefutottam Harumával és kifaggattam arról a délelőttről. Állítása szerint Rollson lesbő ledurrantott nekem egyet, az első órán történtek folytatásaként. Végülis megmondta, hogy még nem végeztünk. De amit nem hittem volna, az az, hogy Rollson még jópárszor megrugdosott és rálépett a karomra (ami valószínűleg így tört el). De amin végleg lesokkoltam, az az, hogy Anthony ez mind végignézte és hagyta. A hír hallatán egy világ tört bennem össze. Azt hittem végre lesz egy barátom, erre végignézi ahogy majdnem megdöglök. Őszinténszólva nem lepődtem meg, látszik rajta, hogy igazi rosszfiú. De valamiért mégis csalódott vagyok. Ez kurvaszar érzés.