Rabok az esőben

4* Nyancat

Ma hazamehetek a kórházból, négy nap után. Ebből adódóan rá lehet jönni, hogy bizony szívgondjaim vannak. Minden hónapban vissza kell jönnöm vizsgálatokra, de otthon gyógyszereket kell szednem és szigorú étrendet kell betartanom, valamint nem tesizhetek minimum hat hónapig, hanem gyógytornáznom kell. Tömören ennyi lenne az egészségi állapotom. Az arcom is már elég szépen rendbejött de a foltok még látszanak. Holnap visszamegyek a suliba mert nem akarok lemaradni. A szüleim nagyon aggódtak amin meg is lepődtem, de jó tudni, hogy egy kicsit azért fontos vagyok. Lara minden nap meglátogatott és hozta a házikat. Kár, hogy végzős és jövőre egy barátom sem marad. Amíg itt sínylődtem, addig megróbáltam más módon barátkozni. Úgyhogy regisztráltam egy oldalra ahol ismerkedni lehet és nem eredménytelenül. Elkezdtem beszélgetni egy Nyancat nevű felhasználóval aki egy 19 éves fiú. Órákig beszélgettünk a sportról, a tanulásról és mindenféle jelentéktelenségről. De mindezek ellenére nagyon jól megértjük egymást, mitöbb a hétvégén találkozunk, úgyhogy a fájó tagjaim ellenére is kicsattanok az örömtől, hogy lesz egy barátom végre. Ahogy ezen gondolkoztam rezgett a telefonom, Nyan írt. (egyébként az én felhasználónevem Pocky23) Feloldás után megnyitottam az appot.
Nyan: Jóreggelt szépfiú! Hogy vagy? 😃
Én: Köszi, egész jól de még kicsit fáj a torkom. Ne aggódj, a hétvégére renbdbe jövök!
Mivel nem akartam hátrányba kerülni azzal, hogy szarrá vagyok verve és nem tudok mozogni, ezért ezt nem mondtam el neki, inkább csak annyit mondtam, hogy megfáztam, tél van úgyhogy ez hihető.
Nyan: Megnyugodtam. Na és hova akarsz menni hercegnő?😏
Én: Megmondtam, hogy ne hívj így. Egyébként mindegy, ahova szeretnél.😐😆
Nyan:Akkooor menjünk moziba! Persze csak ha nem bánod.
Én: Dehogy is, menjünk! Melyik filmet nézzük?
Nyan: A szürke ötven árnyalatát.😏
Én: Kérlek ne...
Nyan: Nyugi, csak vicceltem. 😂😂😂 A Titanic új változatát. Elvileg a szereposztás sokkal jobb mint az előzőben.
Én: Mióta vagy ilyen nyálas? 😂😂
Nyan: Amióta rád találtam.😶😘
Én: Oké... nekem most el kell mennem kiváltani a gyógyszerem.
Nyan: Itt hagysz? 😩😫
Én: Most igen. De a hétvégét csak rád szánom úgyhogy ne hisztizz!
Nyan: Ne aggódj, nem tudsz majd lekoptatni.😎 Viccen kívül tényleg mennem kellett mert anyám itt vár a kórház előtt és sok idő lesz törött karral cipekedni.
*5 perc baszakodás*
Végre beültem a kocsiba és húzhattam haza.
-Szia drágám, hogy érzed magad?-kérdezte anya, de annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam volna valami sokat beszélni.
-Jól... csak fáradt vagyok.
-Képzeld, apád szabit vett ki vasárnapra úgyhogy kempingezünk.- bökte oda.
-Nem jó.- válaszoltam durcásan.
-Miért nem? Csak most lesz rá alkalmunk mert ezután egy hónapig megint nem látjuk. És jót fog tenni az egészségednek a természet.
-Nem azért mert nem akarok. Azért mert találkozom valakivel.
-Ez nem akadály, eljön velünk a barátod is. Most már nem mondhatod le.- Ezzel pedig lezárta a vitát. Nos, jobb ha beletörődöm. Meg kell kérdeznem Nyant.
Én: Hé, van kedved kempingezni velünk a hétvégén? 😃
Nyan: Mi lesz a mozival? 😥
Én: Megoldom azt is, bízz bennem!
Nyan: Benned mindig.😊
Én: Akkor?
Nyan: Rendben. Legalább több időt tölthetek veled.💖💕
Én: 👼🙈🙈🙊
Miután hazaértem gyorsan megcsináltam a házit, ami nagyon nehezen ment mert a hétvégét tervezgettem. Már baromira várom!