Bieber's kingdom

1.rész

*Justin szemszöge*

-Anyám,apám!-hajoltam meg szüleim előtt,majd egy puszit nyomva édesanyám arcára ültem le az étkezőasztalhoz,ahol a reggeli már javában zajlott.
-Teát vagy kávét parancsol,hercegem?-jött oda hozzám az egyik szolgáló lány,Kim.
-Kávét kérnék,köszönöm...-mosolyogtam rá.Szüleim mit sem törődve velünk beszélgettek az időjárásról,pedig ha tudnák,hogy pár napja Kim még az ágyámban pihegett,akkor a zord idő lenne a legkevesebb bajuk.Vannak ágyasaim vagyis más szóval udvarhölgyeim és ezt el is fogadják,de azt már nem ha szolgálókkal is hálok.Azt akarják,hogy egy ígéretes hölgy legyen a feleségem,hogy mielőbb átvehessem az ország irányítását.
-Fiam,figyelsz te rám?-zavarta meg elmélyülésemet édesanyám.
-Bocsáss meg nekem!Miről is volt szó?-kérdeztem érdeklődve.
-Ma délután érkezik meg a Gomez család. Emlékszel rájuk,ugye?
-Nem tudnám őket elfelejteni!-nevettem fel halkan,ahogy visszagondoltam rájuk.-A királyi pár lányai a legelragadóbb személyek a világon!
-Igazi kis úrihölgyek..-kuncogott anyám.-Bár azóta sokat változhattak,akárcsak te!
-Minden bizonnyal!-értettem egyet,amikor is Kim visszatért kávémmal és reggelimmel a kezében.
-A reggelije,uram!-hajolt meg,miután letette étkemet.
-Köszönöm!-biccentettem és neki is láttam az étkezésnek.
-Jó étvágyat!-mosolygott rám csábosan,ami sajnos anyámnak is szemet szúrt.
-Kim,távozz most már!-szólt rá erélyesen,mire a lány megrezzent.-Köszönjük a reggelit,innét boldogulunk!-Kim gyorsan hajbókolt is és sietve elment.
-Mi volt ez az egész?-fordult felém.
-Ezt meg,hogy érted?-értetlenkedtem.
-Fiam,ugye nem..-sziszegte idegesen,majd szájához kapott.Nem akarta kimondani,ugyanis eléggé szemérmes az ilyen dolgok terén.
-Ne firtassuk!-zártam le ennyivel a témát,majd inkább apámmal kezdtem el beszélgetni,aki a szokásosnál is csendesebb és feszültebb volt.
-Baj van apám?-érdeklődtem,mire felsóhajtott.
-Csupán nem érzem jól magam..-motyogta.
-Miért?-húztam össze szemöldökömet.
Nem ez volt az első eset,hogy rosszul érezte magát.Aggódok érte mostanában.
-Fáradt vagyok,a sok tárgyalás a kancellárral...-fogta fejét.
-Ha gondolod,akkor kimegyek köszönteni a királyi családot,te addig pihenj..-ajánlottam fel.
-Nem kell,fiam..-mosolyodott el.-Amig én vagyok az uralkodó,ez az én dolgom!
-Ugyan már,Jeremiah!-ütött az asztalra anyám,amin akaratlanul is felkuncogtam.-Reggeli után,szépen lepihensz és majd ha itt lesz a királyi család,akkor felkelsz!-parancsolt rá.Egyedül ő képes apámra hatni.
-Ahogy óhajtod,királyném..-nevetett fel apám,majd reggelije után,felállt az asztaltól és távozott a hálószobájába.
-Lassan nekem is mennem kell..-mondta anya,mire kihúztam a széket alóla,hogy felálljon.-Te pedig!-simított vállamra.-Ne hagyd cserben apádat!
-Igérem,jó leszek.-mosolyogtam rá,mire ő is,majd egy puszit nyomva arcára távoztam.Délutánig még sok idő volt,ezért kimentem kicsit lovagolni.A birtokunk talán a legnagyobb az országban,főleg,hogy erdő is csatlakozik hozzá.Imádom körbejárni.Apámmal kiskoromban volt,hogy napokat az erdőben töltöttünk,így tanultam meg vadászni.
Azonban az idő gyorsan eltelt és ideje volt,hogy a palota eléjárulva köszöntsem a vendégeinket.A szolgálók nem győztek rohanni ide-oda.Minden felvolt díszítve a tiszteletükre és persze egy ünnepi ebéddel is vártuk őket.
-Üdvözlöm felség!-jött elém az egyik legjobb barátom és tanácsadóm,Ryan.
-Ryan!-paskoltam meg vállát.-Mondd milyen volt a tegnapi meccs?-érdeklődtem,miközben az előkertbe igyekeztem.-Sajnos elfoglalt voltam az este és nem láttam a végét.-vigyorodtam el,hisz épp egyik ágyasomat tettem magamévá.
-Kitünő!A sasok nyertek 3:0-ra.-mondta,mire nagyon boldog lettem.A hoki a kedvenc sportágam.Régebben rengeteget hokiztam,de belőlem,mint királyi sarjból nem lehet sportoló.
-Remélem a döntőt is ők fogják nyerni.
-Legyen úgy,hercegem!-bólintott,majd megálltunk a palota lépcsője előtt.Pár perc múlva egy nagy fekete BMW hajtott be a kapun,mögötte pedig egy kis dzsip,amiben a testőrök ültek.Hamarosan az autóból kilépett a király,III.Ricardo és a felesége,Amanda.
-Felség!-fogtam kezet mosolyogva a királlyal.-Örülök,hogy újra látom!
-Hercegem!-paskolta meg vállamat büszkén.-Részemről a szerencse!Kész férfi lett belőled!
-Köszönöm!Ön viszont cseppet se öregedett!-mosolyodtam el.
-Hát a királyi pár?-nézett körbe érdeklődve,ahogy a szolgálók felsorakoztak mellettünk.
-Édesanyám épp az ebédet szervezi,míg apám hamarosan csatlakozik hozzánk.-válaszoltam,majd felesége felé fordultam,akinek egy hatalmas kalap takarta el arcát.-Királyném!-csókoltam kezet neki.-Szépséged részegítő,mint mindig!-bókoltam,amitől zavarba is hoztam sikeresen.
-Köszönöm,Justin!-bólintott és az autójuk felé fordult.-Lányok,gyertek és üdvözöljétek a herceget!-szólt rájuk,mire Sophia és Scarlett rögtön kipattant a járműből.A két lány rengeteget változott az évek során,már kész nők.Mellüket előtérbe is helyezték,miközben meghajoltak előttem.
-Hercegnőim!-hajoltam meg én is.-Boldog vagyok,hogy ismét találkozunk!
-Én annál is boldogabb!-nevetett fel Scarlett,az idősebb.
-Én annál is boldogabb!-utánozta gúnyosan Sophia,mire a szülők szúrós pillantásokat vetettek feléjük.A közelemben valamiért sose tudtak viselkedni.És hogy miért?Szerelmesek voltak belém,mint oly sok hercegnő.Vágytak arra,hogy királynők legyenek és hatalmat kaphassanak,csak,hogy nekem ilyen ,,szerelem" nem kell.Na meg persze a szüleink ellenezték is ezt az ötletet.Más országból származóval nem szabad házasságot kötni.
-Hát a húgotok?-kérdezte a királyné,mire az említett kilépett az autóból.

-Selena...-suttogtam nevét elalélva.El is feledkeztem róla.Legutóbb mikor láttam egy 13-14 éves kislány volt.Most viszont mintha magát egy angyalt láttam volna.Gyönyörű volt és sugárzott róla az ártatlanság,a kedvesség.Nővéreivel ellentétben ő csendesen hajolt meg előttem és halványan mosolygott.
-Hercegnőm!Köszöntelek!-mentem hozzá közelebb és kezet csókoltam neki,amit a testvérei bosszankódva figyeltek.-Rég láttalak!
-Bizony rég volt..-felelte halkan,lehajtott fejjel.Zavarba jött.
-Selena!Mit csináltál az autóban,lányom?-vonta kérdőre apja.-Megvárakoztattad a herceget.- A lány elszégyelte magát.
-Sajnálom,apám!-kért bocsánatot.-Csak nem találtam a telefonomat!
-Ugyan,semmi baj!-mosolyogtam apjára,hisz nem történt semmi udvariatlanság.-Most viszont induljunk el az ebédlőbe!-biccentettem a palota felé.-Charles!-szóltam a portásnak.-Vidd fel a vendégeink csomagjait a lakosztályukba!-szóltam rá,mire bólintott.