3.rész

139 4 1
                                    

*Selena szemszöge*

Épp a megterített asztalnál ültünk,várva a vacsorát,amikor a herceg rontott be az ajtón.Tekintetemet rögtön az ölémben pihenő kezeimre vezettem.Először bevallom tetszett,de a délutáni eset után teljesen kiábrándultam belőle.
-Fiam,hol jártál?-vonta kérdőre a királynő.
-Könyvet olvastam és túlságosan belemerültem.-mosolygott édesanyjára és egy csókot nyomott arcára,majd végül szemben velem leült az asztalhoz.
-A lényeg,hogy itt vagy!Tiffany is bármelyik percben itt lehet!-mondta apja,ő pedig elkomorodva bólintott.Mégis ki lehet az a Tiffany?Hamarosan azonban egy vékony, szőke hajú lány libbent be az ajtón.
Illedelmesen meghajolt előttünk.
-Királyom,királynőm!-mosolygott rájuk kedvesen.-Megtiszteltetés,hogy ma este önökkel vacsorázhatok!Köszönöm a meghívást!
-Részünkről az öröm!Kérlek,foglalj helyet a herceg mellett!-utasította a királyné,majd utána bemutatkoztunk egymásnak.Kiderült,hogy ő Kanada kancellárjának a lánya,Tiffany Baldwin.
-Igazán örülök,hogy önöket is megismerhettem!-kuncogott halkan,mire mindenki elmosolyodott,hogy milyen kedves teremtés,kivéve engem és Justint.Valamiért egyáltalán nem tünt szimpatikusnak.A vacsoránk végül megérkezett,amit mindenki csendben fogyasztott.
-Fogadjunk ma éjjel a herceg már  magáévá teszi!-suttogta fülembe Scarlett Tiffanyra utalva.Bennem pedig megállt az ütő.Féltékeny lennék?Nem!Ugyan!Hisz ő csak egy egyszerű lány,aki ugyan úgy vendégségben van mint én.Legalábbis remélem...
-Justin,beszélgess Tiffanyval!Amikor gyerekek voltatok sokat játszottatok együtt.-mondta a király.
-De már nem vagyok gyerek!-motyogta,fel sem nézve az evésből.A királyi pár szomorúan egymást nézett.Ezután ismét nem szólt senki egy szót se.A vacsorának pedig vége lett.Elvonultunk a társalgóba,ahol a felnőttek csevegésbe kezdtek a gazdaságról és a politikáról.Nővéreim pedig szítkozódva bámulták az épp kandallónak támaszkodva beszélő herceget és Haileyt.Én meg magányosan bámultam ki a teraszablakon.Már kezdett sötétedni.A nap is lemenőben volt.Gyorsan eltelt ez a nap és mennyi minden történt.
Gondoltam kiszellőztetem a fejemet és kimentem a tágas erkélyre,ahonnan a Bieber birtok erdejére lehet látni.Kezeimmel a korlátot fogtam és csodáltam a tájat.Nem tudtam mennyi idő telhetett el,amig kint voltam,de már a csillagok is megjelentek az égen,sőt hüvős volt.
-Megfogsz fázni..-hallottam meg a számomra nem kívánatos személy hangját hátam mögött.
-Nyár van!Nincs hideg!-sóhajtottam fel,ahogy éreztem,hogy egyre közelebb jön.
-Még haragszol rám?-nevetett fel halkan,mire szúrós pillantásokat vetve felé,megfordultam.
-Igen,még haragszom és fogok is!-feleltem.Ő pedig ekkor megvillantotta 32 fogas,szívdöglesztő mosolyát.
-Selena,én..
-Nem engedtem meg,hogy a nevemen szólíts!-korholtam le.-Inkább menj vissza a kancellár lányához,hercegem!
-Ch...Ch..Ch..-ciccegett.-Féltékeny vagy,hercegnőm?-jött közelebb.
-Nincs miért annak lennem!-forgattam meg szememet.
-Tényleg?-hajolt közelebb hozzám.-Nem érzel irántam semmit?-ajkainkat alig pár centi választotta el egymástól.Fagyos tekintettel meredtem az előttem állóra,miközben szívem eszeveszetten vert.-Vonzalmat?Szenvedélyt?-sorolta.-Esetleg szerelmet?
-Nem!-vágtam rá.Ő pedig erre sikeresen eltávolodott tőlem és felhúzta szemöldökét.
-Kis hazug..-mosolyodott el önelégülten.
-Nem hazudok!Nem érzek irántad semmit!Csak egy beképzelt hólyag vagy,aki holmi cselédekkel hál!-lettem ideges,akárcsak a herceg.Arcáról fokozatosan fagyott le a mosoly.-Sőt herceg létedre eléggé tapintatlan is!
-Nahát,te akkor tökéletesen ismersz engem!Igaz?-nyomott neki a korlátnak.-Egy beképzelt hólyag vagyok?Komolyan?Nos ettől a hólyagtól mégis nem győztél zavarba lenni a mai nap,kedvesem!Mondd hát mi ez?-vigyorodott el büszkén.-Ne is tagadd!Szerelmes vagy belém,mint bárki más!-nevette el magát.
-Nem!Nem vagyok az!-mérgelődtem és próbáltam eltolni magamtól.
-Lehet,hogy a délután elvetettem a sulykot.-ismerte be.-Ezért bocsánatot is kérek!De nem fogom eltűrni,hogy holmi 18 éves létedre így beszélj velem és hisztizz!Nem ismersz engem!Én viszont tökéletesen tudok rólad mindent,ehhez tartsd magad..-mondta,majd ellökte magát a korláttól  és bement az erkélyről.
-Vadállat...-morogtam.

*Justin szemszöge*

Idegesen mentem vissza a társalgóba,ahol Tiffany unottan ült egy díványon.Ideje,hogy megadjam a szüleimnek,amit akarnak.
-Hallottam,hogy szeretsz olvasni.-mentem oda hozzá.-A szobám mellett van egy saját könyvtáram.Szeretnéd látni?-nyújtottam felé kezemet,amit megfogott és elvezettem a szobámig,ahova bementünk és bezártam az ajtót.
-Öhm..Hercegem?Hol van itt könyvtár?-nézett körbe a helyiségben.
-Tudod..vannak érdekesebb dolgok is a könyveknél,Miss Baldwin!-mentem hozzá közelebb mosolyogva.
-Igazán?-harapott ajkába,miután végigmért.
-Bebizonyítsam?-fogtam két kezem közé arcát.Hevesen bólogatott,én pedig abban a pillanatban ajkaira tapadtam.Nem éreztem semmit.Csupán dühőt és vágyat,amit muszáj volt kiadnom magamból.

Bieber's kingdomWhere stories live. Discover now