Red Riding Hood and the Wolf: An Untold story

Damien Special #2

Damien Special

2. Fejezet

Legszívesebben a falnak dobtam volna az ébresztőórát, amikor megszólalt. De akkor ez lett volna a negyedik óra, amit egy éven belül ripityára török, szóval annyira nem tűnt jó ötletnek. Ezért inkább csak ököllel rávágtam a kikapcsoló gombjára, hogy elhallgasson. Aztán pár másodperccel később az egyik szememet résnyire kinyitottam, hogy ellenőrizzem: ezúttal életben hagytam az ébresztő órát. És csakugyan így is lett. Csupán a kijelzőjén keletkezett egy vékonyka repedés. Visszafúrtam a fejemet a párnába. Engedtem még magamnak pár percet, bár azt is tudtam, hogy az ébresztőóra kikapcsolása után lehunyni a szememet, nagyon veszélyes játék. Egy bögre forró kávét képzeltem magam elé, hogy legyen motivációm felkelni. Nem éppen szuper gyorsan, de a tervem végül működött, és azt vettem észre, hogy elindultam a fürdőszoba felé. A boxeralsómat ledobtam a földre, a sarokba és beálltam a zuhanyzó alá. Megengedtem a forró vizet, az pedig a fejem fölött lévő zuhanyrózsából ömleni kezdett rám. Jólesően végigperzselte a bőrömet a vállaimon, a hátamon és a mellkasomon is, le, a lábaim felé. Képes vagyok akár fél óráig is állni a víz alatt reggelente. Apám nem egyszer tartott is kiselőadást, hogy ez mekkora pazarlás. Teljesen egyetértek vele, amúgy. De ez nálam amolyan függőség, mint másoknál mondjuk a csoki evés. Tusfürdőt nyomtam a tenyerembe és dörzsölve felhabosítottam a bőrömön. Lehajtottam a fejem, és néztem, ahogy a hab összesűrűsödik a lábamnál, majd eltűnik a lefolyóban, miközben a víz csorgott a fejemre. A tükörről letöröltem a párát, hogy lássam magam, miután kiléptem a zuhany alól. A törölközőt a derekam köré csavartam, majd nekiálltam fogat mosni, közben pedig a tükörképemre bámultam. Még így, a párás tükrön át is túl sárga a szemem. Ki nem állhattam a szemeimet. A bennem lakozó farkasra – egy szörnyetegre - emlékeztettek. Dühösen kiköptem a fogkrémet a mosdó kagylóba. A törölközővel a hajamat dörzsölve mentem vissza a szobámba, hogy fölöltözzek. Nem igazán néztem, hogy mit kapok magamra, egyszerűen benyúltam a szekrénybe, és kivettem az első pólót, meg az első nadrágot, ami a kezem ügyébe akadt. A konyhában a pultnak dőlve vártam, míg felforr a kávéfőző. Bugyborékoló hang hallatszódott a gép belsejéből, majd sípolva jelezte, hogy elkészült a kávé. Egy bögrébe töltöttem a fekete italt. Nem tettem bele semmit, én így szerettem, feketén. Akárcsak apa. A meleg folyadék végigfolyt a torkomon, és olyan volt, mintha minden egyes nyelésnél erőre kapnék. Minden egyes nyeléssel túljutok a reggelen, és ha minden jól megy, nem is fogok úgy kinézni, mint egy élőhalott. Az órára néztem, mielőtt lenyeltem volna az utolsó korty kávét. Sietnem kell, ha nem akarok elkésni. Miután a mosogatóba tettem a kávés bögrét, kinyitottam a hűtőt, hogy van-e valami, amit menet közben megtudok enni, hogy mégse éhgyomorral menjek suliba. Egy twixen kívül semmi értékelhetőt nem láttam, így hát felmarkoltam a csokit, majd a bejárati ajtó mellől a slusszkulcsot, és már be is ültem a kocsiba. Ahogy a motor beindult, hangja, édes zene volt füleimnek. Imádtam ezt a kocsit. És vezetni az off-road pályán, több volt, mint kurva jó. Beálltam az első üres helyre, amit megláttam a suli előtt, aztán mentem a nulladik órára. Geometria. Természetesen én is utálom a hétfőket, mint minden más épeszű ember. De ha a jó oldalát akarjuk nézni a dolgoknak, a reggeli matek legalább beindítja az agyműködésemet.

- 'Reggelt, Tim. – zöttyentem le állandó padtársam mellé. Tim nem volt éppen bőbeszédű. Nem volt neki rengeteg barátja, nem volt népszerű, de nem volt vele tulajdonképpen semmi gond. Eltudtam vele beszélgetni matek órákon. És néha-néha együtt ebédeltünk, de amúgy ennyi.

- Jó reggelt. – Biccentett, felnézve a matek füzetéből.

- Volt házi? – kérdeztem, a füzetét bámulva.