Red Riding Hood and the Wolf: An Untold story

Damien Special -1 -

           

Damien Special

Fejezet

Lehajtott fejjel és csukott szemmel lélegeztem, ahogy a testemet újra érezni kezdtem. Éreztem a hideg követ a tenyeremen, a levegőt a bőrömön. Hangosan lihegtem, mert  mint mindig, az átalakulás most is megviselte a testemet. Hirtelen egy kéz ért izzadságtól nyirkos vállamon a bőrömhöz. Felkaptam a fejem, és kinyitottam a szemem. Kacey egyik kezében egy pokróc volt, másik kezével pedig már nyúlt is a csuklómhoz, hogy megszabadítson a bilincsektől, meg a láncoktól.

- Már azt hittem, úgy maradsz.

- Mennyi volt? – kérdeztem, és a csuklómat kezdtem dörzsölgetni, mikor leesett rólam a bilincs.

- Négy óra.

- Baszki. – mondtam csodálkozva.

- Nekem mondod? Hozhattam volna több magazint is. Kétszer kiolvastam az Us weeklyt.

- Tudod, hogy nem tudom előre. – ráztam meg a fejem.

- Igen, de azt tudod, hogy kapcsolatban áll azzal, hogy mennyit mozogsz, meg mennyire fáradsz ki.

- Nincs mindig időm maratont futni, meg kondizni órákat, csak azért mert nincs elég magazinod, hogy ne unatkozz. – Azt már nem tettem hozzá, hogy valakinek iskolába is kell járnia, meg tanulni. Kiröhögött volna ha ezzel jövök, pedig komolyan fontos számomra a suli. Már csak azért is, hogy valami lekössön. Igyekszem minél több dolgot csinálni, amivel foglalkozhatok nap, mint nap, és lefoglalja a gondolataimat, meg a testemet. Mert ha a bennem lévő farkas elkezd unatkozni, akkor sajnos nem tudom sakkozással lenyugtatni. Kacey hosszú hullámos fekete haja megsimította a bőrömet, ahogy rám terítette a pokrócot.

- Felmegyünk? – nézett aztán rám karamella színű szemeivel, én pedig bólintottam, és követtem fel a lépcsőn.

***

Reggel, az ablakon kibámulva az erdőt néztem, miközben bekapcsoltam az övemet. Vénasszonyok nyara volt még, az idő nem fordult ősziesbe. Na nem mintha nekem olyan sokat számítana, nem igen szoktam fázni, még télen sem.

- Csinálunk ma valamit? – hallottam meg Kacey hangját mögülem. Egy pillanatra merevedtem meg csupán, gyanítom észre sem vette.

- Segítenem kell apának a melóval. Úgyhogy ha nem gond, fölöltözhetnél, aztán majd beszélünk. – mondtam ki, és reméltem, hogy ez még benne van az udvarias kategóriába. Mindenesetre jobb annál, hogy „Légyszi húzz el, mert egyedül akarok lenni, aztán majd szólok, ha megint dugni akarok". Mert bár, Kaceyvel megegyeztünk, hogy mik a feltételei ennek a... nos, bármi is ez, azért oda kell figyelnem, hogy tényleg így is maradjon, és ne gondoljon többet bele a valóságnál. Azért hallottam azt az apró sóhajt, amit hallatott, mielőtt fölállt és öltözni nem kezdett. Nem foglalkoztam vele természetesen. Nem gondolnám, hogy Kacey szerelmes belém. Igazából nem. Maximum azt hiszi, de ezt is kétlem. Egyszerűen csak csajból van, és gondolom néha ő is várna valami gyengédséget, vagy némi romantikázást, amit tőlem egészen biztosan nem fog megkapni.

- Lesz egy buli jövő hétvégén, Tiffanynál. Nem akarsz jönni? – kérdezte, miközben a tükörhöz fordulva szájfényt rakott az ajkaira, és közben csücsörített. Én meg azon agyaltam, ki a bánat az a Tiffany.

- Még nem tudom, meglátjuk. – válaszoltam, mert úgy gondoltam, ezzel megelégszik.

- Oké. – mondta, és még cuppantott egy utolsót a tükörképének, mielőtt a bejárati ajtóhoz vette volna az irányt.