9.fejezet

1K 36 0
                                    

Manuval a randink szinte tökéletes volt. Igazából a randiból baráti összejövetel lett mivel elmondta nekem hogy nemtudta pontosan mit érez irántam ezért gondolta ez segít és rájött hogy ő még mindig a legeslegjobb barátjának tart. Megkönnyebbültem ugyanis ez idő alatt végig azon aggódtam hogy megbánthatom őt de így közös megegyezéssel ezen az egészen már csak röhögünk. Ma szombat van és hétfőn kezdődik a suli. Hurrá. Mivel ugye elkezdődik mindenki "kedvenc" helye újra elindult az egész csapat bevásárolni. Minden szükséges dolgot megvettünk. Hála istennek nem kell sok mindent venni. Gondoltam én. Mert hát egy Tehetség Képző suliba bekell rakni a matekot,a kémiát és az összes szart. Persze ha tehetséges vagy nem azt jelenti hogy hülye legyél de szép álom volt abban hinni hogy nem lesz matek. Miután mindent bevásárolt mindenki hazamentünk és mindenki beborította a füzeteket és az idő közben megérkezett könyveket is. Új iskola táskámba bepakoltam. Mikor megláttam tökéletesnek gondoltam a szörnyű napokra.⬇

Igen

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Igen. Gondoltam ha valaki eddig nem jött rá azért emlékeztetem hogy lány vagyok.(😂) Lementem a srácokhoz beszélgetni. Mikor leértem pár új srácot láttam meg.
-Sziasztok. Titeket még nem ismerlek. April vagyok,Nash húga és..-nemtudtam befejezni mert drága Johnsonunk közbe vágott.
-És az én jövendőbeli feleségem-jelentkezett.(?😂)
-Álmodozz csak. Ő már az enyém haver.-szólalt meg Matt.
-Az elején leszögeztük hogy a húgom tabu ugye?-kérdezte Nash komolyan de mégis lehetett rajta látni hogy mingyárt elröhögi magát és hogy nem mérges csak egy picitxd.
-Igen.Igen. De nem lehetne kivételt tenni?-próbálkozott Matt
-Nem!-mondta Nash- Ja és Blake nektek is mondom. April tabu.
-Megértettük.-mondták az újak én meg csak röhögtem.
-Na szóval mielőtt ezek a barmok beleszóltak volna azt akartam mondani hogy April vagyok Nash húga és Hayes nővére.-mosolyogtam
-Szia én Blake vagyok.-mutatkozott be egy szőke olyan 15-16 év körüli gyerek.
-Hali én Hunter vagyok. Ő itt az öcsém Brandon-ekkor az említett köszönt nekem-a másik öcsénk Ashton pedig otthon maradt mert ehhez még kicsi.
-Hello. Én Jacob vagyok.-mosolygott egy olyan 14 éves fiú.
-Sziasztok. Üdvözöllek titeket itt.-mosolyogtam-Lányok tudtok jönni egy percre?-kérdeztem a lányoktól
-Persze. Megyünk.-mondták
-Manu,Gray,Niall jöttök tiis légyszi.-kérleltem őket.
-Persze.
-Aztán a nőm a húgom és a haverom csaja tabu!-mondta röhögve Nash.
-Oké-mondták a srácok röhögve.
~Fent a szobába~
-Srácok én nem akarok suliba menni.-nyavajogtam
-Komolyan ezért ráncigáltál fel minket idáig?-kérdezte Gray röhögve
-Igen.-röhögtem énis
-Jajj te lány-mondta Niall és erre mindannyian felröhögtünk.
Ezek után lementünk a fiúkhoz de nem voltak ott. Gondoltam a 'társalgó szobába' vannak ezért oda mentünk. Igazam is volt.
-Na végre. Jöttök üvegezni?-kérdezte Aaron
-Aha persze-mondtuk
-Én pörgetek először!-mondta Matt
Matt pörgetett és Manun állt meg.
-Mi van közted és April között?-kérdezte
-Hát mindketten azthittük van valami a másik iránt de nem. Talán azért hittük azt mert teljes mértékben bízunk a másikban és azthittük hogy ez a túl jó barátság már több de nem,és örülök hogy megmaradt a barátságunk.-adta a választ Manu
-Szóval akkor April szingli?-kérdezte Matt
-Én úgy tudom.
-Huhu hát akkor erre én iszok-mondta Matt majd mindannyian elkezdtünk röhögni Nashtől pedig csak egy szúrós tekintet kapott. Most Manu pörgetett. Sophien állt meg
-Sophiee. Nemtudok semmit szóval csak igyunk oké?-mondta Manu
-Okéska.-röhögött Sophie majd pörgetett. Cameronon állt meg.
-Cameron. Miért baj neked ha April boldog?-kérdezte Sophie
-Sophie drágám szerintem eleget ittál ma már.-mondta neki Nash
-Nem,nem. Na válaszolj.
-Engem nem zavar ha boldog.-mondta Cameron
-Há! Hazudsz! Igyál!-mondta Sophie.
-Oké szerintem mára elég. Mi felmegyünk.-mondta Nash
-Miis.-követte őket Shawn.
-Mad segítesz itt összepakolni?-kérdeztem
-Persze.-mosolygott
-Segíthetek énis?-kérdezte Gilinsky.
-Minél több annál jobb.
-Akkor énis jövök.-mondta Cameron
-Szerintem hárman elegen vagyunk. Menj aludni mint a többiek.-mondtam neki egy kis flegmasággal a hangomban.
-Én akkor is segítek.-mondta
-April hadd segítsen.-mondta Mad nekem
-Ahj jólvan.-adtam be a derekam.
Madisonnal elmentünk a konyhába dobozért a megmaradt piának. Mire visszaértünk a srácok épp a piát vedelték.
-Ez most komoly?-kérdeztem
-Ne akadjatok ki légyszi!-kérleltek
-De ki akadunk mert nemis adtok.-mondtam és erre megfogtam és lehúztam Cameron poharának tartalmát.
-Hozzám jössz feleségül?-kérdezte Cameron mire én enyhébb piros árnyalatot 'vettem fel' az arcomra.
-Te hülye vagy.-rögtem
-Az lehetséges.-erre felröhögtünk
Egyre többet ittunk de egy adott pontnál én és Mad leálltunk. A fiúkat hagytuk hiszen ez az utolsó nap a nyárból ahol betudsz rúgni anélkül hogy másnaposan kelljen menned az iskolába.Én és Mad jól éreztük magunkat egy nagyon picit csíptünk be. De a fiúk. Gondoltam mostmár tényleg elég lesz mert a végén bajuk lesz. Mad helyeselt majd felvitte Gilinskyt. Mivel nem volt más nekem kellett Cameront felvinnem a szobájába.
-Cameron menj fürödj le.
-Nemtudok.-röhögött
-Ezen mi vicces?-mosolyogtam el magam
-Nemtudom.-ezen már röhögnöm kellett.-Imádom a mosolyod.
-Öhm köszönöm.-jöttem zavarba-Na de most lefürdetlek.
-Nekem oké-húzta kacér mosolyra a száját.
-Persze úgy hogy rajtad van a nadrágod.-mondtam
-Nemár Apr. Fürödj velem légyszi.-vetette be a tipikus ennek úgysem tudsz ellenállni nézését.
-Cameron. Nállam ez a nézés nem jön be.-röhögtem
-Egy próbát megért.-röhögött ő is.
Cameront megfürdettem és miután a nadrágja csurom vizes lett ezért kimentem és vettem elő neki egyet majd bevittem neki és mondtam neki hogy miután kimentem vegye át. Már vártam egy hülye beszólását de most nem szólt semmit. Ezután kijött és láttam hogy alig bír menni.Odamentem és segítettem neki. Annyira dölöngélt hogy az ágyra estünk.Pontosabban és estem az ágyra ő pedig rám.
-Cah-meh-roh-on.Szállj le rólam!-mondtam neki de alig bírtam megszólalni mert nem volt ám könnyű.
-Nem.-mondta. Már épp szólaltam volna meg mikor Cameron az ujját a számra helyezte jelezve azt hogy fogjam be. Cameron vészesen közel volt hozzám. Belenéztem gyönyörű gesztenyebarna szemeibe és elvesztem bennük. Cameron szeme a szám és a szemem között cikázott. Csak a beleegyezésemre várt. Amit..

Sziasztook! Szerintetek April megadja az 'engedéjt' Cameronnak?:) Próbáltam egy hosszú részt összehozni.Remélem tetszik!

Does he love me? /Cameron Dallas ff./Where stories live. Discover now