Miközben Cameron szobájához tartottunk én végig azon gondolkodtam mit akar nekem mondani. Mikor odaértünk meglepetésemre nem Cameron hanem Nash szobájához értünk. Ott volt Nash és Hayes is. Mindketten szomorú arcot vágtak mire én kérdőn néztem rájuk.
-Srácok mi tortént?-kérdeztem
-April ülj le légyszives-mondta Nash
-jolvan de mondjátok már mivan az isten szerelmére nem értek semmit sem ebből az egész viselkedésből-mondtam kicsit flegmábban a kelleténél
-hogy te mindig csak magadra tudsz gondolni még ilyenkor is?!-kezdte már ordítani Nash mire én teljesen megszeppentem. Nash sosem mondott nekem ilyet. Nem magamra gondoltam bár lehet úgy hangzott de nem csak már rettenetesen aggódom.
-Nash állj le-mondta Hayes
-Én álljak le amikor apu halálánál is ilyen önző dög?-kérdezte és miután ezt kimondta rögtön szája elé kapta kezét
-Tessék? Apa meghalt?-kérdeztem szipogva
-Apr amit az előbb mondtam nem úgy...-nem hagytam hogy befejezze
-Nash szerinted érdekel a sajnálatod most? A báttyám vagy és ilyenkor összekéne tartani nem ilyeneket mondani-ordítottam neki
-April nyugi-szólalt meg Cameron is
-Ne mondd nekem hogy nyugi! Minek vagy te itt egyáltalán? Ez csak ránk tartozik szerintem!-mondtam neki és amint kimondtam megis bántam
-April!-szólt most rám Hayes
-Ugyan semmi gond Hayes.-mondta Hayesnek majd rám nézett-csalódtam benned Apr-majd kiment
-Gratulálok ezt is szépen elintézted-mondta Nash
-Minek szólsz be? Hmm? Mr.tökély mindent jól csinálok? Te aki most is apa helyett azzal foglalkozol hogy velem ordítozzál?-kérdeztem sírva
-Jajj megbántottam talán őfelségét?-kérdezte
-Álljatok le-ordította Hayes
-Tudod mit? Igazad van-mondtam Hayesnek majd Nash felé fordultam-Te pedig,többé nem vagy a báttyám-mondtam neki
-Jajj de megbántottál-mondta ki Nash. Nashhel sosem vesztem össze ennyire. Sosem volt ilyen. És ami ennél is rosszabb elvesztettem az apukámat aki nekem a mindent jelentette. Mindig is apás voltam nem aztmondom hogy anyát nem szeretem de apa volt az aki mindig engem védett és igen én tipikus apa pici lánya voltam. Nagyon hiányzik. És igen. Cameron is ügyesen megbántottam. Hogy lehetek ilyen béna? Tudom most odakell mennem hozzá. Szépen lassan elballagtam Cameron szobájához,majd bekopogtam.
-gyere-mondta
-szia-léptem be hozzá
-mit akarsz?-kérdezte flegmán
-én csak bocsánatot szeretnék kérni azért amit az előbb mondtam. Csak tudod Nashhel is összevesztem és apa is meghalt. Nekem apa volt a mindenem.
-ezt most miért mondod el nekem?-kérdezte meglepődve
-mert úgyérzem valakinek kikell öntenem a lelkem.-nevettem el magam
-na gyere-paskolta meg maga mellett az ágyat.
Cameronnal egész este beszélgettünk apáról majd az ő családjáról is. Nagyon felszabadultnak éreztem magam mellette amit már nagyon régen éreztem.
~Másnap reggel~
Reggel mikor felkeltem gyorsan elvégeztem a reggeli rutinom majd felöltöztem. Mikor leértem Manuval találtam magam szembe. Rólla megis feledkezdtem tegnap. Micsoda barát vagyok.
-jóreggelt picikém-mosolyogva mondta ki becenevemet amin csak ő hivhat
-szia-próbáltam vissza mosolyogni de eszembe jutott apa
-Valami baj van?-kérdezte. Hát igen túl jól ismer
-apa meghalt-sírtam el magam. Nem mondott semmit csak megölelt. Ez kellett most nekem,egy ölelés.
-khmm-hallottuk meg Cameron hangját. Elég furcsán méregetett minket,amire muszály volt rá kérdeznem.
-most mivan?-kérdeztem tőlle
-semmi csak megtennétek a barátoddal hogy máshol ölelgetitek egymást és nem a konyha kellős közepén? Elálljátok az utat.-mondta mire én teljesen leképedtem. Cameron tegnap nem ilyen volt nagyon nem.
-Elárulnád mégis mi a franc bajod van?-kérdeztem tőlle
-Picikém nekem mennem kell majd beszélünk-mondta Manu majd elment
-picikém chh-mondta Cameron
-Esetleg valami gondod van vele?-húztam fel szemöldököm
-Ugyan már szerinted engem mennyire érdekel?-kérdezte mérhetetlen gúnnyal a hangjában
-kérdezhetek valamit?
-ha muszály-kérdezte nekem pedig alig kellet pár pillanat és felpofoztam volna
-Neked megjött? Figyelj ha gáz elmegyek neked tamponért-mondtam neki
-chh-csak ennyi jött ki a száján majd felment. Utána lejött Nash. Nekem semmi kedvem nem volt mégegy vitát lefolytatni bárkivel is ma szóval elindultam felfele,de Nash utánam szólt.
-April várj-mondta
-Nash semmi kedvem vitatkozni most tényleg-mondtam neki viszonylag kedvesen
-Nekem sincsen. És sajnálom a tegnapit. Csak tudod amikor megtudtam hogy apával mi történt akkor nagyon kiborultam.
-Nash szerinted én nem borultam ki?
-De persze és ezért is sajnálom.
-Semmi gond de ne ismételjük meg-mondtam majd megöleltük egymást. Felmentem Madison szobájába majd kopogta és egy 'gyere' után bementem hozzá és megkérdeztem hogy akkor áll e még az a medencézés. Természetesen állt még ezért szóltam a lányoknak akik a fiúknak is szóltak. Bementem a szobámba és átöltöztem hajamat egy konytba fogtam majd felkaptam a törölközömet és a napszemüvegemet majd lementem. Lent Sophie,Madison és Melanie nem szólt semmit csak megöleltek. Tudtam hogy tudják mi történt és ők is tudták hogy jobb ha most nem beszélünk erről. Kimentünk és lefeküdtünk a napozó ágyakra. Majd napoztunk. A fiúk a vízben ökörködtek majd egyszercsak Melaniet Shawn,Sophiet Nash és Madisont Jack felkapta és beledobta a vízbe. A párok láttán nagyon szomorú lettem. Örülök neki hogy összejött nekik de nekem ez így elég furcsa. Ezért is felálltam majd bementem inni egy pohár narancslevet.
-töltesz nekem is?-kérdezte és amint meghallottam a hangját rögtön tudtam kiaz
-persze-mondtam neki majd töltöttem neki is. Majd Cameron közelebb lépett és az arcunk pár centire volt egymástól. Nem tudtam mit csináljak. Hirtelen lefagytam. A szívem kétszer olyan gyorsan vert. Cameron szeme a szám és a szemem között cikázott. Ekkor megszólalt a csengő. Szidtam és áldtam is az embert. Mikor kinyitottam az ajtót azonban nagyon meglepődtem.
