Mikor Cameron bejelentette,hogy eljön velem sétálni vegyes érzelmek keringtek bennem. Kellemetlennek mivel nem olyan rég majdnem megcsókolt. Szomorúnak mivel nagyon sokat veszekszünk és semmi kedvem megint hozzá. És ami a legerősebb volt az a boldogság. Rettenetesen örültem,hogy végre egy picit kettesben lehetek vele ugyanis ez a pár nap alatt olyanokat kezdtem el érezni iránta mint még senki iránt. Persze voltam már szerelmes de ez valahogy teljesen más.
-Na és miért akartál sétálni menni?-kérdezte viszont én nemtudtam mit mondjak. Most mondjam neki azt,hogy: azért mert rohadtul szeretlek és veled akarok lenni?!
-ohm.. apával sokszor jártunk moziba és valahogy még mindig nem tettem túl magam azon hogy meghalt.-hazudtam is meg nem is. Hazudtam mert ebben a pillanatban nem ez volt a problémám persze ez mindig is a bajom lesz csak na. És nem hazudtam mert ezis a bajom és apa halálán még tényleg nem tettem túl magam.
-gyere ide.-mondta majd kitárta karjait. Szorosan megöleltem és beszívtam mentás bár édes wattacukor illatát.
-És Manuval mi a helyzet?
-Mi lenne?-néztem rá kérdőn
-Hát nem vagytok eggyütt?
-Dehogyis. Miből gondolod ezt?
-April. Látom ahogy rád néz. Lehet,hogy te barátként tekintesz rá de ő nem rád ez biztos.-wow. Furcsa Cameronnal erről beszélni. De úgy néz ki cseppet sem zavarja. Hát nemtudom. Miért nem féltékeny? Ja igen mert nem szeret. Vagy nemtudom.
-Szerinted összeillenénk?-kérdeztem tőlle hátha kihozok bellőle egy kis féltékenységet. Tudom nem szép dolog de muszály.
-Ohm. Nemtudom szerintem ezt nektek kell eldönteni. De te szereted őt?-furcsán nézett ki. Mintha aggódott volna a válasz miatt. És énis aggódtam miatta. Manu tényleg szerelmes lenne belém. És én? Régebben nagyon tetszett nekem Manu de nem mondtam el neki.
-Persze hogy szeretem. A legjobb barátom.-adtam meg a rossz választ. Tudtam hogy nem erre a fajta szeretetre gondolt.
-Mármint szerelmes vagy belé?
-Én nem.. Nemtudom.-valamiért nemtudtam kimondani azt hogy nem. Tudtam hogy Cameront szeretem de Manut is. Nemtudom hogy barátként vagy nem.
-Azjó.-mondta kicsit szomorúan
-És neked van valami lány?-kérdeztem amit megis bántam amint megkaptam a választ.
-Hát úgy néz ki van.-vakarta a tarkóját
-Á. Azjó. Hogy hívják?-kérdeztem
-Rachel a neve. De nemsokára találkozol vele ugyanis egy hét múlva a suliban ő is ott lesz. Mármint ő is odajár.-nevetett fel
-Akkor majd megismerem.-próbáltam mosolyt csalni az arcomra.
CAMERON SZEMSZÖGE:
Amikor April megkérdezte van e valaki muszály volt aztmondanom hogy van. És nekem pont Rachelt kellett mondanom. Azt aki a legjobb lány haverom. Persze tudom hogy ő többet érez irántam de én nem. De nem bírtam. Nem mondta ki hogy nem szereti Manut. De mit is vártam? Hogy majd aztmondja,hogy: Cameron dehogy vagyok belé szerelmes. Én beléd vagyok?! Álmodozni szabad Cameron. Biztos hogy Manuval összejönnek én pedig nemtudok semmit sem tenni ellene. Elkell felejtenem Aprilt. Valahogy elkell tolnom magamtól. Muszály. Mert nem bírom azt hogy nincs velem. Útközben hazaértünk és énis meg April is felmentünk a szobánkba.
