America (a Dramione fanfiction)

1. fejezet - Előtörő emlékek

Kedd

Minden egészen normális volt aznap, mígnem egy piszkosszőke hajú, fekete bőrdzsekis, nagyjából velem egykorú fiatal férfi be nem állított a hotelba.
- Jó napot! Szeretnék egy viszonylag olcsó szobát.
- Természetesen.
- Nagyon szépen köszönöm, Ms...
- Granger. Jean Granger.
- G-gr-Granger?-esett le a fiatalember álla.
- Igen. És maga? Milyen néven adhatom a szobát?
- Draco Malfoy.
- D-Draco?
Most rajtam volt a sor, hogy az államat a padlóig ejtsem. Mi a francot keres itt Draco Malfoy?! Komolyan? Három évig minden teljesen jól ment az új életemben, erre pont ebbe a szállodába kell besétálnia ennek a görénynek?
- Elnézést, kisasszony, itt van még?
- Öhm, persze, bocsánat. Akkor...Egy olcsó szoba...Igen, ez jó lesz. 512-es szoba. Tizedik emelet. És a lift csak az ötödik emeletig megy.
- Remek...-morogta Malfoy.
- Elnézést?
- Semmi, semmi.

Miután az ex-mardekáros elment, egyből odajött hozzám az egyik kollégám, Rolf. Beszélgettünk, majd egy váratlan kérdést szegezett nekem.
- Szombat este ráérsz?
- Te most randira hívsz engem?-kérdeztem mosolyogva.
- Hát, végülis igen.
- Jó. És igen, szombat este szabad vagyok.
Nagyon örültem ennek a meghívásnak, ugyanis még nem igazán tudtam továbblépni Ronaldon.      Ez egy hosszú történet, legyen elég annyi, hogy alattomos módon megcsalt. Egy szó mint száz, örülök a kimozdulási lehetőségnek, Rolf pedig egy kedves és figyelmes úriember. Azt hiszem, a szombati nap lesz a hetem fénypontja.

Péntek

A hét további része eseménytelenül telt. Néhányszor összezördültem Malfoyjal, de mindig ő húzta a rövidebbet, hála Rolfnak, aki mára már a személyes testőrömmé nevezte ki magát az ex-mardekáros ellen. Nagyon örültem a támogatásának, és egyre izgatottabban vártam a nagy napot. Ugyanis akármennyire gázul is hangzik, Ronald nem vitt el sehova. Úgyhogy ez lesz az első randim. Annyira izgultam, hogy véletlenül túl erősen nyomtam meg a töltőtollat, így a benne lévő tinta a fehér egyenruhámra folyt. Szuper. Lehetnék még ennél is szerencsétlenebb? Kötve hiszem. Miután gyorsan hazarohantam és átöltöztem, nem ért további "munkahelyi baleset". Ma csak egyszer futottam össze a mi "üdvöskénkkel", de akkor komolyan mondom, ha Rolf nem fog le, Merlinre mondom, leütöm. A felfuvalkodott hólyag már megint sárvérűnek hívott! A körülöttünk lévő muglik persze csak pislogtak, majd ránk hagyták, mondván "biztos valami brit hülyeség". Végülis az. Ezután kerek perec megmondtam Malfoynak, hogy ha még egyszer a közelembe mer jönni, akkor elátkozom. Persze a magnixok miatt csak virágnyelven beszélhettem. Ezt persze a csökött agyi képességeinek köszönhetően elsőre nem fogta fel, csak nézett rám, mint borjú az új kapura.
Már ma átkoztam őt gondolatban, és ekkor még csak nem is sejtettem, mire készül holnap...