Ez egy Dramione fanfic, ami Amerikában játszódik, nagyjából 2 évvel a Roxfort ostroma után. A történetet Hermione nevében mesélem majd el, mintha csak a naplójából idéznék.
Ha te is Dramione shipper vagy, kérlek, olvass bele. Nem vagyok gyakorlott...
Ez a kép nem igazán illik a fejezethez, de nekem nagyon tetszik! Remélem, nektek is!
Érdekes lesz ez a mai nap, az már egyszer biztos.
A nap folyamán bejártuk egész New Yorkot. Mindent megmutattam Malfoynak. A Time's Squaire-t, a Central Parkot, meg úgy az egész várost. Ebédelni pedig a kedvenc éttermembe ültünk be. Miután megebédeltünk, visszasétáltunk a Central Parkba, leültünk egy padra, és beszélgettünk. Kiderült, hogy Draco amúgy jófej és kedves is tud lenni, csak akarnia kell. Azt is megtudtam, hogy az édesanyját megölte Lucius, mindössze néhány hónappal a háború vége után. Emiatt az idősebbik Malfoyt dementorcsókra ítélték, ami, elmondása szerint, egyeltalán nem zavarja Dracót, de azért látszik rajta, hogy fáj neki a veszteség. Először az anyját, majd az apját is elveszítette. Csak este indultunk haza, az egész napot a muglik között töltöttük, amit én nem is bántam. A háború alatt egy életre elegem lett a varázslatból. De szerintem ez nem is csoda. Azok után, amin keresztülmentem, az lenne furcsa, ha még mindig varázsolni akarnék. De visszatérve a mai naphoz, minden jól alakult. Kivéve az estét. Elmentem zuhanyozni, de elfelejtettem bezárni az ajtót. Erre is csak akkor jöttem rá, amikor váratlanul Draco rámrontott. Szerencsére, mivel elég jók a reflexeim, magam elé tudtam rántani a törölközőmet, de a szeme így is megakadt valamin. Az alkaromon lévő feliratot kezte el bámulni, én pedig éreztem, ahogy rámtörnek az elfolytott emlékek.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Láttam, ahogy könnyek gyűlnek Draco szemébe, majd elkezdett magyarázkodni. - Nem tehettem semmit! Tudod, mennyire nehéz volt tétlenül végignézni, ahogy a pszihopata nagynéném megkínoz?! De nem tehettem semmit, mert akkor megölték volna anyámat, őt pedig mindennél jobban szerettem! - Nyugi! Én nem hibáztatlak. Gondolom annak* sem önszántadból álltál be. - Hát nagyon nem. - Nem volt választásod. A helyedben én is így döntöttem volna. Nincs ebben semmi rossz. Te csak anyádat próbáltad menteni. Azok az igazi szörnyetegek, akik képesek ilyen dolgokkal fenyegetőzni. - Nem is értem, hogy tudsz megbízni bennem azok után, amit tettem veled. - Nem bízok benned. Még nem.
*Hermionét, - csakúgy, mint tudta nélkül Harryéket is - a Halálfalók "körözik", ezért most az ő nevük lett tabu.
Köszönöm a régi olvasóimnak a kitartó várakozást, az újakat pedig köszöntöm! Íme egy új rész. Lehet, hogy egy kicsit rövidekre sikerülnek a részek, de nem szeretem összemosni a történéseket. Köszönöm megértéseteket!❤️ Dóri
